A gyurcsányi cél ez volt: „visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól…” Mi fűtötte? Az, hogy „ történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok.”
Komplett szocialista alapszervezetek is átléptek volna pártjába – hangzott a gyurcsányi állítás –, ezt személyesen akadályozta meg, mert szerinte „az MSZP jelenlegi állapotában nem tudná feldolgozni az ezzel járó sokkot”.
A hazugságvész rémalakja igazat mondott.
Ez – ha csak nem nyelvbotlásról volt szó – jó régen történt meg a manipulált imbecillisek által rajongott pártvezérrel. Talán akkor, amikor őszinteségi rohamában öregecskedő feleségekről beszélt, ezzel súlyos politikai böszmeséget elkövetve.
Ezt már kormányfőként, 2004 nyara után tette.
De mehetünk még régebbi időpontra: 2002-re. „Bitvai Miklós, az Állami Autópálya Kezelő Rt. vezetője egy ’Gyurcsányi nevű embert emlegetett. Bitvai ugyanis azt mondta a brókernek, hogy beszélt Bodnár Zoltánnal, az Állami Autópálya Kezelő Rt. vezetőjével, aki „Gyurcsányi” segítségét fogja kérni. Bodnár ’szól a Gyurcsányinak, hogy szar lehet belőle, mert a papírjaim nem egészen jók’.” Mindezt 2005. május 3-án írta az Index. Maga a telefonbeszélgetés azonban 2002 nyarán játszódott le. Az esetből parlamenti felszólalás is lett: „Ki az a Gyurcsányi?” címmel Demeter Ervin próbálta föltárni a rejtélyt.
Ám mehetünk még régebbre: 1993-ra is.
„Az indoklás szerint az elévülés, mint büntethetőségi akadály fennállását megalapozzák a megjelölt elkövetési idők (1993-1995, illetve 1996-2002). A közokirat-hamisítás tekintetében a bűncselekmény büntethetőségének elévülése legkésőbb 2005-ben bekövetkezhetett – fejti ki az ügyészség a Gyurcsány Ferenc által jegyzett Nomentana Kft. vonatkozásában” – írta a sajtó 2006. február 23. 18:3-kor.
Elvült adóügy, azonosíthatatlan „Gyurcsányi” és „Feri”.
És mehetünk még régebbre, 1984-be, a tisztázatlan plágiumügy gyökereihez: „Gyurcsány Ferenc pécsi tanárképzőn 1984-ben írt szakdolgozata nem fellelhető, s a rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem állapítható meg, hogy a volt kormányfő, a Demokratikus Koalíció vezetője diákként követett-e el plágiumot. Így összegezhetjük a Pécsi Tudományegyetem (PTE) két bizottságának most lezárt vizsgálatát” – írta a nol.hu.
A plágiumügy gyurcsányi tisztázása azóta is várat magára.
Elvült adóügy, tisztázatlan plágiumügy, „Gyurcsányi” és „Feri” azonosságának homályba veszése az őszödi beszédben csúcsosodik ki: „Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a picsába ezzel. Gyerünk előre. Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.”
Ők csinálták.. Milliárdosok maradtak. A társadalomnak pedig „el lehet menni:”
„Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.” Itt elárulta a köztársaságot a politikus.
Hazudott a köztársaságnak.
Ezzel alkotmányt is sértett. Neki miniszterelnökként kötelessége lett volna gondoskodnia arról, hogy a társadalom – köztársaság – a valódi adatokat kapja az ország helyzetéről. Ezzel szemben erről nem hogy nem gondoskodott, hanem ő maga hazudott. Tudatosan mondott valótlant. Törvényt sértett: alaptörvényt.
A köztársaság gyurcsányi elárulása….
„És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.” Valószínű, hogy az akkori legfőbb jogőrnek lépnie kellett volna. De nem hibáztathatjuk a tisztviselőt. Hiszen terrorhangulat volt az országban. Az őszödi beszéd utáni krízisben Gyurcsány rendőrsereggel foglalta el a közrádiót. És utcát zárt le.
A Bródy Sándor utca nagy szakasza fegyveresen le volt zárva.
Drótkordonnal vették közül a Parlamentet is. Kellett a terrorhangulat, mert „a trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.” Ezzel a gondolkodásmóddal vezetett egy európai uniós tagállamot a gyurcsányi garnitúra – Brüsszel szemhunyásával.
„Magyarország le van írva.”
Ennek a mondatnak a mögöttesét is a legfőbb jogőrnek (is) kellett volna vizsgálnia. De senki nem szólt a szörnyű válságban, hiszen „Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj.”
A kudarcpolitika ellenére az önbizalom megvan. Tudjuk, hogy kikre jellemző ez.
A gyurcsányi cél ez volt: „visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól…” Mi fűtötte? Az, hogy „ történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok.”
Ámde gyatrák voltak a partnerei.
„…a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, bassza meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország.”
Nem érdekelte a demokrácia.
„Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”
Lettek tüntetések. És lett véres megtorlás.
„Hat óra körül lovasrendőri rohamra és kardlapozásra került sor. 18:15-kor a tüntetők egy kisebb csoportja a Dohány utcai zsinagóga előtt sörösüvegeket hajigált, rigmusokat skandált. A tüntetést a rendőrök gumilövedékekkel és könnygázzal oszlatták fel, eközben az egyik tüntető szemét közvetlen közelről egy rendőr gumilövedékkel meglőtte, a segítségére igyekvő mentőket pedig könnygázgránát-találat érte.[29] A gumilövedékkel eltalált tüntető egyik szemére megvakult.[30] A rendőrség a Károly körútról nyíló utcákat a Deák tér és az Astoria között lezárta, az egyetlen Gerlóczy utca kivételével, ott viszont folyamatosan lőtték és gumibotozták az oda beszorított menekülőket.”
Az elszámoltatás nemzetközi okokból – az atlanti tengely erőssége okán – várat magára.
Meddig?
Kovács G. Tibor
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
