„Ha együtt akarunk kormányozni, akkor azt be kell vallani!” – megítélésem szerint ez volt az elmúlt időszak legfontosabb mondata. És jó ideig ez a gondolat marad a leghangsúlyosabb. Ott fog lebegni minden ellenzéki politikus feje felett mint szuperhősök feje felett egy gondolatbuborék a képregényekben.
A mondatot Gyurcsány Ferenc ejtette ki a száján. Hogy véletlenül – szórakozottan – vagy szándékosan jött ki az igazság, amit mindenki tud, de mégis mindenki megpróbál elrejteni, eltitkolni, szégyellősen a háta mögé dugni, nem tudom. Pontosabban sejtem. Gyurcsány, ha épp nem gyötri az isiász, akkor az ilyen, esti televíziós interjúk során nem szokott hibázni. Nem improvizál. Mielőtt elhelyezkedik a tévéstúdiók székeiben, tervez, próbál, gyakorol, minden kényelmetlen kérdésre felkészül. Nemigen lehet összezavarni.
Gyurcsány Ferenc ugyanis egy végtelenül tudatosan gondolkozó, rendkívül ravasz politikus. Rémisztően ravasz. A 2006-os események is ezt bizonyítják. És az is, hogy túlélte 2006-ot. Nem kellett azonnal lemondania, sőt az önkormányzati választást is túlélte az általa vezetett kormánykoalíció. Hogy végül mégis megbukott, annak elsősorban gazdasági és nem erkölcsi, hatalomtechnikai okai voltak. Ha a szocik képesek lettek volna kezelni a gazdasági világválságot, ha lett volna egy tisztességes pénzügyminiszterük, ha az MSZP–SZDSZ-nek lettek volna volna normális gazdasági szakemberei, akkor Gyurcsány megúszta volna, hogy hazugsággal nyerte meg a választást, hogy hazudott az ország gazdasági állapotáról, hogy hazudott arról, hogy vizit-, receptfelírási és tandíjat, továbbá gázáremelést tervez. Hogy azonosító számot nem viselő, símaszkos, viperás rendőrök ezreivel verette össze az ellene tüntetőket.
Megúszta volna a Parlament körbekordonoztatását és Révész Máriusz összeveretését. Mert a háttérben mint egy vörös pók, úgy szőtte a hálóját. Ügyesen, a rendszerváltást megelőző időkben a hatalmat birtokló politikustól tanulva. Az őt és kormányát támogató, no meg kilencvenszázalékos túlsúllyal rendelkező sajtója pedig mindenben szolgai alázattal támogatta. Tehát nem tévedhetünk túl nagyot, ha arra tesszük fel tétjeinket, hogy az idézett mondat nyilvánosságra hozatalát tudatos tervezés előzte meg.
Ha valaki a görög–török határon zajló események vagy a koronavírus által keltett információs zajban lemaradt volna: Magyarországon az elmúlt héten két fontos belpolitikai esemény zajlott. Az egyik, hogy Gyurcsány Ferenc épp végrehajtja régóta dédelgetett álmát, az MSZP felzabálását és tönkretételét. A kettő egyébként lényegét tekintve ugyanaz a projekt. A másik Jakab Péterhez kapcsolódik. Ő is valami hasonlón munkálkodik, a Jobbik koporsójába veri be épp az utolsó szögeket. Mindjárt végez, ne legyünk türelmetlenek, pár hónap és el is földeli az egykorvolt radikálisok pártját. Nem nagyon lesz más választása. Gyurcsány nem hagyott neki azzal, hogy a DK-val a háttérben megkötött szövetséget ezzel az ominózus mondattal a nyilvánosság tudomására hozta. Mert miről is szól ez az egy lista-két lista-közös lista problémakör?
A választók átveréséről. A két lista egészen biztosan arról. Arról, hogy a Jobbiktól a DK-ig tartó O1G munkacímű összellenzéki horrorkoalíció hogyan próbálja a két listából következő választási lehetőség hazug illúziójával átverni a szavazókat. Hiszen, ahogy Gyurcsány Ferenc mondta, őszintének kellene lenni, és ha együtt szeretnének kormányozni, márpedig együtt akarnak, akkor azt szépen el kell ismerni. Be kell vallani. A Demokratikus Koalíció nevű szekta főpapja végre kimondta, amit az ellenzéki pártok és az ellenzéki pártoknak kampányoló újságírók egészen mostanáig megpróbáltak elhallgatni, a szivárványszínű szőnyegeik alá seperni.
Jelesül azt, hogy meg lehet ugyan próbálni a két vagy több lista mantrázásával a választóikat átverni, de a 2022-es választás célja mégiscsak az, hogy az együttes ellenzék kormányra tud-e kerülni, vagy marad a Fidesz. Ha pedig kormányra kerülnének a kormányváltást akaró politikai pártok, akkor egyszerűen nem marad más választásuk, mint az, hogy együtt kormányozzanak. Semmilyen mozgásterük nincs e tekintetben. Meg kell állapodniuk majd gazdasági, kulturális és ideológiai ügyekben. Össze kell fésülniük a programjukat. El kell dönteniük, hogy befogadják-e a migránsokat, lebontják-e a kerítést, de abban is, hogy mely írók kerüljenek be a NAT-ba, hogy kik vezessék a vidéki és a fővárosi színházakat vagy hogy lesz-e Horn Gyula metróállomás.
A két lista tehát csak egy illúzió. Egy ordas nagy hazugság, amely azt a célt szolgálja, hogy elfedje azt a tervet, hogy az ellenzéki pártok a kormányt csak egységesen tudják leváltani. Amelyből meg az következik, hogy aki Jakab Péterékre, a Jobbikra szavaz, az Gyurcsányra, egy jövendőbeli Gyurcsány–(Dobrev)-kormányra voksol. Ezt próbálja meg eltitkolni a magát független-objektívnak nevező, valójában a kormányváltásnak kampányoló ellenzéki sajtó és az ellenzék jelenlegi vezetői. Azt, hogy az ellenzéki szavazóknak nincs választásuk. A kiábrándult fideszes, a kevés megmaradt jobbikos, a liberális momentumos, a Gyurcsányt nem kedvelő szocialista végső soron mind egy leendő Gyurcsány–(Dobrev)-kormányra fog szavazni. Ha nyer az ellenzék. Nem fog. Az ország ugyanis Gyurcsánynak három egymást követő, kétharmados arányú Fidesz-győzelmet köszönhet.
És Gyurcsány ugyan most erősödik, de ha lehull a lepel és ellenzéki bűvészeinek trükkje lelepleződik, azaz teljesen felesleges két listáról hazudozni, akkor a Gyurcsányt gyűlölő, egy jövőbeni Gyurcsány–(Dobrev)-kormányt semmilyen körülmények között sem támogató ellenzéki szavazók nem fognak elmenni voksolni. Gyurcsány pedig egy tapodtat sem fog hátrébb lépni. Annak árán sem, hogy esetleg tudja, hogy vele és az ellenzéki összefogásra vetülő terebélyes árnyékával nem fogja tudni az ellenzék leváltani 2022-ben a Fideszt.
Gyurcsánynak ugyanis bőven elég, ha megeszi az MSZP-t, ha az ominózus mondatával színvallásra, lapjai kiteregetésére kényszeríti, ezáltal tönkreteszi a Jobbikot, és ő lesz az ellenzék vitathatatlan vezére. Még annak árán is, hogy a Fidesz marad hatalmon.
Apáti Bence – www.magyarnemzet.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
