A megállapodást aláíró összes pártelnök deklarálta a saját kezével, hogy ő csak egy másodvonalbeli politikus.
Gyurcsány Ferenc listáján szerepelni olyan bűn, amely magában hordja a büntetését. Különösen annak fényében, hogy az ősdékásokon és néhány szerencsétlen szocialistát leszámítva mindenki más azzal a szent esküvéssel kezdte a politikai karrierjét, hogy soha semmilyen körülmények között nem fog össze az őszödi böszmével. Karácsony Gergely, Jakab Péter, az LMP ismeretlen, illetve méltán feledésbe merült politikusai, a momentumos ügynöksereg mind-mind azzal indokolta eszelős Orbán-fóbiáját, sokszor őrjöngésben kifejeződő Fidesz-ellenességét, hogy azért mértéktartó, centrista politikus ő, akit nem a hatalom, hanem a haza üdve érdekel, hogy cserébe soha, semmikor, sehol, semmiféle rendkívüli körülmények fennállása esetén sem fog össze Gyurcsány Ferenccel.
Aztán ahogy Karácsony Gergely egy unikum segítségével túllendült ezen a skrupulusán, úgy az összes többi pártocska elnöke és elnöksége is meggyőzte magát valahogy, hogy mindannyian felférnek a közös listára, sőt ez a lista győzelmi esélyekkel is bír.
Mondjuk elgondolkozhattak volna azon, hogy a Fideszt nem törte ki a frász ennek a hírnek a hallatán, inkább Gyurcsány-irányba terelgette az ellenzéki pártokat, nem igyekezett szétrobbantani a választási csodafegyvernek beharangozott összefogást.
Gyurcsány Ferenc egyébként tényleg politikai csodafegyver. Először is sokkal okosabb és sokkal jobb politikus (még Klára nélkül is), mint a teljes egyéb ellenzéki felvonulás. Maga alá gyűrte a teljes ellenzéki spektrumot, ő fogja eldönteni, hogy ki hányadik lesz a listán, ki melyik választókerületben indul. Úgy fogja kijátszani őket egymás ellen, hogy azt fogják hinni róla, hogy még a szavát is betartotta.
Sokat beszéltünk arról korábban, ártani fog mindegyik ellenzéki pártnak, ha „összegyurcsányozódik”. Ez az összekenődés lezajlott, de a Jobbik kivételével nem okozott drámai változást a párttámogatásokban. A Párbeszédnek, az LMP-nek már korábban is csak virtuális támogatottsága volt, az MSZP az ötszázalékos küszöb környékén vegetál. A Jobbik pedig Jakab Péter elnökségével olyan operettnáci vezérrel büszkélkedhet, aki teljesen komolyanvehetetlen. Jakab jelentős számú ellenzéki szavazónak sem tolerálható figura, akit Gyurcsány emlékezetes interjújában felsorolt a lehetséges miniszterelnök-jelöltek között, míg Fekete-Győr András létezésére a riporternek kellett emlékeztetnie. Gyurcsány már itt elkezdte a magukat miniszterelnök-jelöltnek képzelő ellenfeleinek az összeugrasztását és annak prezentálását, kinél kell kérelmezni azt, hogy valaki felkerülhessen a komolyan számításba vehető ellenzéki politikusok listájára. Mert ezt a listát Gyurcsány Ferenc írja, a többi „pártelnök” és erős ember észre sem vette, hogy ebben már meg is egyeztek.
Érdekes kérdés, hogy az miért nem jutott eszébe egyik makulátlan demokratának sem, hogy esetleg összeállhattak volna Ferenc nélkül is. Hiszen az eredeti programjuk szerint az egész rendszert akarták leváltani, amelynek az egyik fő alakja Orbán Viktor, a másik meg – természetesen – Gyurcsány Ferenc, szerintük.
Ebből aztán az kerekedett ki, hogy Gyurcsánnyal álltak össze rendszert váltani. Pedig egy LMP–Párbeszéd–Momentum–Jobbik-lista akár esélyes is lehetett volna arra, hogy el lehessen adni valamiféle rendszerváltó új erőnek. A DK–MSZP természetes szövetséghez képest még erkölcsi tőkéjük is lett volna.
Vona Gáborral még el is lehetne játszani egy ilyen drámát, ebben a kontextusban akár értelme is lehetett volna a Jobbik „néppártosodásának”, de Vona távozásával és a felejthetetlenül felejthető szkinhed utódjával ez a lehetőség elenyészett. Vicces, hogy a Jakab Péterhez képest kifejezetten konszolidált és normális Vona Gáborral a Jobbik nem volt koalícióképes, de Jakabbal, aki vita nélkül a valaha volt magyar parlamentarizmus legszörnyűségesebb alakja, pedig Tordai Bence is létezik, elfogadhatóvá vált a legkényesebb antifasiszták számára is. Jakab Péterhez képes még Gyurcsány is komoly politikusnak, összeszedettnek és indulatmentesnek látszik. Miféle társaság az, amelynek nem Gyurcsány az extrém széle?
Az elmúlt tizenhat évben túlságosan hozzászoktunk a Gyurcsány által képviselt politikai gátlástalansághoz.
Ahhoz Gyurcsánynak kell lennie valakinek, hogy nyilasokat és magukat zsidónak hirdető embereket egy akolba legyen képes terelni. Nagy politikai teljesítmény ez, akárhogy is nézzük. Az ellenzék természetesen számtalan új problémát csinált magának ezzel az összefogással, Gyurcsány is magának, de ő nem fog elfogyni, mint az ellenzéki oldal annyi más nagyreményű aspiránsa. Bárki más belebukna abba, ami rajta nem is hagyott nyomot.
Ennek az „összefogásnak” nemcsak a politikai következményei, de az erkölcsiek is katasztrofálisak lesznek. A közös lista újabb négy évre megakadályozza, hogy az ellenzék kitörjön a posztkommunista-újnyilas irányból, vagyis képes legyen bármiféle valódi alternatívát is kínálni Magyarországnak. A brüsszeli birodalmi gondolat mögé történő feltétlen beállás, ami sem a Jobbiknak, sem a hagyományosan magyargyűlölő kommunistáknak nem új irány, kizár minden olyan jövőképet, amelyben szuverén, független, önálló Magyarország létezik. Gyurcsány immár elfogadott vezető szerepe pedig teljesen lehetetlenné teszi, hogy Dobrev Klárán kívül bárki mást is fel akarjanak építeni mint jelentős politikai személyiséget. Az ellenzékben a karrierutak lezárultak, itt akkor lesz újra miniszterelnökjelölt-kereső casting, ha valamelyik Gyurcsány gyerek is az akar lenni.
A megállapodást aláíró összes pártelnök deklarálta a saját kezével, hogy ő csak egy másodvonalbeli politikus, aki egy jelentéktelen párt feledésre ítélt elitjének farvizén van a tűztől látótávolságra.
Ezt egyedül Fekete-Győr András nem tudja még, akinek az ilyen bonyolult dolgokat általában már nem magyarázzák el.
Egyetlen lényeges kérdés maradt eldöntetlen: hogy miféle előválasztási komédiával örvendeztetik meg a szavazóikat. Az előválasztásnak van kampányértéke, tehát nem biztos, hogy helyes mellőzni. Viszont nagyon veszélyes lehet mindenkire, aki pártvezetőként saját magára és a haverjaira kedvezően akarja letárgyalni az országos lista sorrendjét. Baranyi Krisztina előválasztási sikere megmutatta – na meg főleg az egyéves polgármesterkedése –, hogy a baloldali, liberális szavazók miféle firmákat részesítenek előnyben. Ha komolyan vett előválasztás van, akkor véletlenszerű frakció jöhet létre, amit senki sem szeretne. Se győzelem, se vereség esetén nem akar senki önjáró képviselőket, akik nem engedelmeskednek a pártvezetésnek és Gyurcsány Ferencnek.
Az összefogással minden kisebb ellenzéki párt létjogosultsága megkérdőjeleződött. Ezeknek a pártocskáknak az elitjei még messzebb kerültek bármiféle befolyástól, ami még megvolt.
Eleve nagyon keveseknek lehettek komoly politikai ambíciói ezekből a körökből, de most már befolyásuk sem lesz, sőt meg sem fogja őket senki hallgatni. A kampány, az előválasztási kampány is profik kezébe fog kerülni, akik Sorosékhoz, Gyurcsányékhoz, a CIA-hoz, Brüsszelhez lesznek bekötve. Számtalan lelkes bázisdemokrata fog rácsodálkozni a saját jelentéktelenségére a következő hónapokban.
A kis pártok képviselőségre esélyes arcainak innentől kezdve Gyurcsányék igényeinek kell megfelelniük és nem a párttagoknak, hiszen Gyurcsányék fogják eldönteni, hogy ki vág neki eséllyel az előválasztásnak és kire indul el egy másik erős ember. A DK képviselőjelöltjeit értelemszerűen Gyurcsányék jelölik ki, mindenki másnak mindent fel kell majd adnia azért, hogy egy jó választókerületben indulhasson el. Az előválasztás teljesen fel fogja őrölni szociológiai értelemben a Párbeszédet és az MSZP és az LMP maradékát. A Momentum úszhatná meg egyedül a darálót, de valahogy úgy alakult – ki tudja, miért –, hogy a párt ismert arcai kiszorultak a vezetésből, és belpolitikai értelemben csak Fekete-Győr András látszik, senki más. A Jobbiknak még vannak ugyan szavazói, de csak észreveszik egyszer, hogy Gyurcsány Ferencre kell majd szavazniuk. Annak idején a Jobbik az MSZP egykori szavazóival lett húszszázalékos párt, ezért lehet, hogy a DK is tud szavazókat elvenni, visszavenni a Jobbiktól.
Az ellenzék mindent feladott azért, hogy Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc másik megjelenési formája, miniszterelnök-jelölt lehessen. Ezzel pontosan beárazták az eszüket, a jellemüket és persze az erkölcseiket is.
Botond Bálint
A szerző szociológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
