Épphogy kihevertük a gonosz és kirekesztő őcsényi honpolgárok tűrhetetlen viselkedését a nyaralni vágyó menekültekkel szemben, itt az újabb sokk. Bogdán László, Cserdi cigány polgármestere a szörnyű eset után rögvest fölajánlotta segítségét, így a Migration Aid támogatottjai – ha akarják – elkölthetik nyaralásukat a baranyai csodafaluban. Októberben, mikor máskor? No meg, hol máshol, hiszen Cserdi nyilván sokkal több pihenési lehetőséget és kulturális érdekességet kínál, mint Őcsény.
Kezdetnek érdemes rögzíteni, hogy amit Bogdán az elmúlt években falujáért tett, az valóban példaértékű, s hosszú időn keresztül reménykeltő vállalkozásnak tűnt. A polgármester nem tartotta büdösnek a kétkezi munkát és szigorú példát mutatott csekély számú roma közösségének szóban és tettekben egyaránt. Csakhogy ez a példa megrekedni látszik a lokális térben, hiába Bogdán minden – mostanában egyre visszatetszőbb – próbálkozása az országos népszerűsítésre. Ennek pedig egyszerű oka van, amelyet híven tükröz a közismert mondás, miszerint egy fecske nem csinál nyarat. Ha Cserdi csodagurujának van egy csöppnyi esze, akkor maga is tisztában van a ténnyel, sikere csupán annak köszönhető, hogy a kezdeményezés belülről indult el, azaz önmaga belső igényének tudható be. Ám ameddig a cigányság többségében nincs meg e jeles igény, addig hiába minden támogatás, veszett fejsze nyele az ügy. Ugyanis a cigányság nagy része a többségi társadalomtól csak követel és az anyagi segítséget fogadja el, de az életviteli és egyéb tanácsokat aligha.
És innentől kezdve csúszik szét a történet, innentől kezdve lépett rá Bogdán egy olyan útra, amely egészen biztosan nem juttatja közelebb sem őt, sem az általa képviselt komplett cigányságot az áhított célhoz. Értem én, hogy kell a média és kell a hírverés a Lapise cigány brand népszerűsítéséhez és Isten a tanúm, még meg is vettem volna a termékeket, csakhogy támogassam az ügyet. Ám a mindenáron való médiaszereplés káros is lehet, különösen, ha ez a már-már tragikomikumba átcsapó Kálmán Olga és a HírTv egyéb műsorában történik, mégpedig olyan tartalommal, melynek vajmi kevés köze van az igazsághoz. De nézzük részleteiben.
Először is, Balog Zoltán szavait szövegkörnyezetéből kiragadni, megrágni, majd kiköpni azzal a konklúzióval, hogy „az emberminiszter ilyet nem mondhat”, nem túl szerencsés. Balog ugyanis azt állította, hogy „a magyar kormány még nem döntötte el, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányság tehertétel-e, vagy erőforrás” és mindez annak kapcsán hangzott el, hogy Erdélyben többen azért nem adják magyar iskolába a gyerekeiket, mert sok a cigány. Na most, a magyar kormány aligha tehet a szegregációs automatizmusról, arról, hogy egyetlen normális ember sem akarja, a gyereke azért kerüljön hátrányba, mert a tanárnak a cigánygyerekek kötik le az idejét; pláne azért legyen tetves. Mert sajnos az sem ritka. Abszurdum egyébként, hogy az a polgármester követeli meg Balogtól a PC-t, aki önmagára oly büszke az őszinte, korrekt megfogalmazásokért, úgymint köcsögmentesítés. Hát döntsük már el, hogy hamburger, vagy hot-dog! A statisztikai adtok idecitálása sajnos szétfeszítené írásom kereteit, de bővebben ITT olvashatóak; aztán majd döntse el mindenki maga, tehertétele-e, vagy erőforrás a cigányság a magyarok számára.
Ezzel együtt, ha a polgármester úr kiegészítette volna a nagyszerű Kálmán Olgát azzal, hogy Balog a föntieket valóban Romániában mondta, de azon belül is Erdélyben, akkor tompíthatta volna az ellenszenvet. Ám nem tette, nyilván neki megfelelt így. Ez esetben viszont nem lenne haszontalan érdeklődni a román kormánynál, az vajon mit tesz a magyar anyanyelvű cigányokért, vagy épp hogyan nyilatkozik róluk. Csak a teljes kép kedvéért.
Ám Balog instruálása itt még nem ért véget, a polgármester azt is nehezményezte, hogy a cigányokkal nálunk nem reklámoznak semmit, és Amerikában ez bizony másképp van, mert ott tíz reklámból kilencben tuti feketék szerepelnek. És az emberminiszternek ezen kellene inkább tűnődnie, mintsem olyan bagatell kérdésekkel foglalkoznia, hogy a cigány lányok 12 évesen ne szüljenek. Mert az a család dolga. Na igen, az lenne, valóban, csak épp a cigány családok nemigen teszik a dolgukat. E téren sem. Az amerikai hasonlat pedig olyan fájó tudatlanságra utal, hogy kár is belemenni a részletekbe, de azért javaslom kezdetnek a két ország történelmi múltját áttekinteni. Alapszinten elég.
Bogdán arról is panaszkodott, hogy az oktatás területén az elmúlt 27 évben soha senki nem tett értük semmit és ez a helyzet mára kezelhetetlenné vált. „Mindig a hátsó padban érezzük magunkat.” Ühüm. Ám szerencsére Olgi rögvest megtámogatta ezt a cudar érzést azzal, hogy ő is ott ült folyton, egy cigány fiúval karöltve, mert olyan nagyra nőtt, hogy elöl nem kapott helyet. Bevallom, logikai összefüggést nem bírok fölfedezni az ügyben, de ezt hallván szem kétségtelenül nem marad szárazon. Sajnos azonban ezúttal sem tekintek el a tények tisztázásától, attól, hogy jelen kormány regnálása alatt jutottunk el végre arra a szintre, amely szinten minden rászoruló család, bőrszíntől függetlenül ingyen kapja a tankönyveket, a gyerekek pedig a napi három-öt étkezést. Na most, nekem elég jó a fantáziám, de momentán semmi sem jut eszembe, amit a kormány még adhatna támogatás gyanánt a magyar emberek pénzéből. Elmenni az iskolába, meg otthon megírni a házi feladatot ugyanis nem teheti meg egyetlen cigánygyerek helyett sem. Sőt, az a helyzet, hogy egyes kormányprogramok még pozitív diszkriminációt is alkalmaztak, mivel a cigány nők a nyolc általános és egy gyorstalpaló elvégzése után szociális munkát végezhettek, míg a magyar nők esetében ugyanazon munkakör betöltését érettségihez és egy kétéves tanfolyam elvégzéséhez kötötték. Ha pedig a szélesebb képet nézzük a kormány próbálkozásai tekintetében, bizonyára mindenkinek eszébe jut a Hegedűs Zsuzsa nevével fémjelzett Minden gyerek lakjon jól program, amely egyik lépése volt a cigány családok haszonállatokkal és takarmánnyal való ellátása. Sajnos azonban – nyilván a rossz kormánykommunikáció következményeként – a végeredmény az lett, hogy nem a takarmányt etették meg az állatokkal, hanem az érintettek maguk fogyasztották el, no nem a búzát, kukoricát, hanem a felnevelésre kapott állatokat.
Egyébiránt én benne vagyok, hogy ne kezeljük homogén masszaként a cigányságot, de akkor a kedves Bogdán úrnak sem kellene homogén masszaként kezelni a többségi magyar társadalmat. Mondjuk ki nyíltan – az eltartókat. Mert a cigányság azon része, akik elkövették Olaszliszkát, semmit sem tanult az esetből, bizonyítandó, hogy csupán azért nem ismétlődött meg a közelmúltban a történet, mert a Szögi Lajoshoz hasonló, szintén vétlen sofőr még idejében elmenekült. Azelőtt, hogy őt is agyonverték volna. És ez megengedhetetlen, csakúgy, mint a cigány-gyilkosságok, vagy a Jobbikos túlkapások. Igen, azé a Jobbiké, amely most ezt épp letagadja és az MSZP félholtan vérző testéből kíván kimarni egy jókora húsos mócsingot.
Végül pedig, ha a polgármester rálépett a politikai nagypályára, akkor szintén nem árt tisztázni néhány dolgot. Elsőként, el kell döntenie, hogy a felajánlás menekülteknek szól-e, vagy migránsoknak? Amennyiben a csúnya őcsényiek (=magyarok) által kiebrudalt menekültekről van szó, akkor Bogdán azon szívszaggató állítása, amely szerint a cserdi cigányok ővele együtt 800 éve migránsok ebben az országban, súlyos képzavart eredményez. Másodszor, ebben az esetben sem érdemes az eseményeket szövegkörnyezetükből kiragadva steril szobába helyezni, mert így az életben soha nem lesz közös narratíva, még az alapvetéseket illetően se. Senki sem szereti ugyanis, ha a saját otthonában egy külföldről pénzelt, nyíltan idegenek érdekeit képviselő szervezet kész tények elé állítja, mégpedig a legprovokatívabb módon. Őszintén örülök, hogy Őcsényben az indulatok hevében nem csattant el egy-két pofon, csupán némi rongálás történt, de ezen fölháborodni a cigányság egyébként eddig pozitív képviselőjének, aki pontosan tisztában van saját népe természetével (lásd Olaszliszka), meglehetősen álszent dolog; csakúgy, mint a televízió nyilvánossága előtt megtenni fölajánlását. Amennyiben ugyanis valóban segíteni szeretne, akkor nem gyurcsányozná össze magát, és nem követné a bukott ember/miniszterelnök két évvel ezelőtti médiaakcióját szóról-szóra.
Végül pedig azt üzenni Orbán Viktornak, hogy „Miniszterelnök úr, most majd ne dobjanak a fekete autóba, de én szeretném, hogyha ezeket az embereket egy picit jobban figyelnénk és óvnánk” több mint szánalmas. Jómagam erre csak annyit válaszolnék, hogy az egész ügy még a benzinköltséget sem érné meg, nemhogy a bőrkabát árát. Mellesleg, ha nem a magyarok között élne migránsként 800 éve Bogdán polgármester úr, hanem egy kalifátusban, vajon volna bátorsága a televízióból üzengetni a szultánnak, selyemzsinórt emlegetve?
The post Gyurcsány lelke Cserdibe költözött appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
