Gyurcsány Ferenc egyike azon hazai politikusoknak, akik még hosszú évek múltán is képesek új oldalról „megörvendeztetni” a közönséget. Így például sosem gondoltam volna, hogy a DK vezetőjét érdekli a genetika. Saját bevallása szerint ugyanis nemrég elkészíttette a géntérképét, amelynek eredményét közzé is tette a Facebookon. A vizsgálatot „kevés DNS-ből” egy „amerikai” cég csinálta, sajnos ennél több kulisszatitkot nem árult el a politikus.
https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fgyurcsanyf%2Fposts%2F2841967779168999&width=480&show_text=true&height=840&appId
Igazából eddig ez egy korrekt történet is lehetne, a génkutatás tudományának története, vívmányai, vagy a teljesen parkolópályára tett eugenikai kutatások egy nagyon érdekes szele a világunknak. Gyurcsány Ferenc azonban a kapott eredményt jó szocialista módjára nem arra használja, amire kellene, hanem demagóg módon „magyarkodásról” kezd el beszélni. Mindezt teszi azért, mert a miniszterelnök kijelentette, hogy „nem akarunk kevert nép lenni”.
Ez Gyurcsány részéről azért demagóg, mert a miniszterelnök már csak az európai történelem sajátossága miatt sem az itt élő népekre, hanem a bevándorlókra gondolt (az persze már másik kérdés, hogy mennyire gondolja komolyan a szavait, hiszen a kijelentést leszámítva nyoma sincsen állami propagandának, ami mondjuk a „Fehér európai, fehér európaival házasodj!” címet viselné, arról nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan a miniszterelnök sem tesz különbséget – itthoni viszonyok közepette – talajgyökeres és nem talajgyökeres népek között).
Mindenestre Gyurcsánynak már ennyi is elég volt, hogy megossza géntérképét a nagyérdeművel. Mivel az eredmény szerint a kelet-európaitól kezdve a francián át sok minden van benne, cinikus módon ál-gondolkodóba esik, hogy „lehet-e így még magyar”. A volt miniszterelnök itt tesz tanúbizonyságot róla, hogy sem az európai rassz csodás rejtelmeit, sem az európai történelmet nem ismeri megfelelő mélységben.
Az európai kontinens történetének ugyanis megvan az a csodás sajátossága, hogy az egyes államalkotó, fehér nemzetek között „van átjárás”. Ez – sok minden apróbb tényező mellett – leginkább a rasszunknak (amelybe beletartozik a fehér ember lelkisége is), illetve az azonos, keresztény gyökerű kultúránknak köszönhető. „Mert a magyarság nem a vér, a rög ugye.” – hangzik Gyurcsány „professzor” okfejtése.
Dehogynem! Mi más lenne? Ezernyi és ezernyi módon kötődünk ehhez a földhöz, ehhez a röghöz, melyet színes európai géntérképünk, vérségünk, néplelkünk, valamint a lelkiségünkből áradó saját egyéni vállalásunk határoz meg. Gyurcsány szerint bizonyára egy szomáliai bevándorló is lehetne „jó magyar”, ha „úgy dönt”, hogy mától az akar lenni. Hát nem, nem lehet! Ahogy fordítva: én sem lehetnék szomáliai, még akkor sem, ha mondjuk őszintén akarnám. (Nem akarom.) Sőt, tegyük fel, hogy egy harmadik világbeli bevándorló kivételesen nem élősködni jön másokon, hanem őszintén magyarrá akar válni. A saját egyéni vállalásán túl vérségileg azonban soha nem fog ide tartozni, ami ráadásul egy sor emberi tulajdonságot is meghatároz. Ez pedig ugyanolyan fontos szempont, mint a saját egyéni elköteleződés, anélkül, hogy utóbbit egy pillanatra is lebecsülném. Persze attól, ha valaki genetikailag ide tartozik, még nem biztos, hogy jó magyar lesz (erre egy sor példát hozhatnánk), tehát a minta oda-vissza működik.
„Ha valaki magyar állampolgár, akkor már ide tartozik! Nagyon csúnya dolgok születtek ám már a kirekesztésből!” – mantrázzák százszor meg ezerszer a nemzetromboló liberálisok. Látszik, hogy mit jelent számukra a nemzet. Egy darab szerencsétlen papír, kizárólag materiális elemekből. Ez az „állampolgárságról” szóló papiros pedig az égvilágon semmit nem fémjelez, s lehet, hogy egy szép napon az értéke is vissza fog zuhanni oda, ahová való: a béka segge alá. Mert lehet osztogatni őket agyba-főbe, de ettől még senki nem vált a lelke mélyén magyarrá.
Nagyon sajnálom, hogy Gyurcsány Ferenc a kétpólusú politika szintjére süllyesztette le a genetika izgalmas tudományát, s ezt is csak arra használta fel, hogy örök ellenségének, Orbánnak üzengessen vele. Ha esetleg mégis meggondolná magát és érdekli a dolog, szívesen adnék neki kölcsön némi irodalmat a témában. Igaz, hogy ezeket az irodalmakat pont az ő szellemi elődjei zúzatták be a második világháború után, de jó pár darabot azért sikerült megmenteni.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
