„A héten a napnál is világosabban kiderült, hogy nincsen Gyurcsány nélküli ellenzék. Vagy, ha úgy tetszik – nem, nem tetszik –, az ellenzék által vezetett fővárost nem más, mint a krónikus isiászban szenvedő, bukott exminiszterelnök, Gyurcsány Ferenc irányítja. Akik eddig a témában csak találgattak, sötétben tapogatóztak, esetleg naiv, újszülött bárányként az ellenkezőjében reménykedtek, azokat Gy. Németh Erzsébetnek és a kulturális finanszírozás körüli ellenzéki vitákról, alkukról és zsarolásokról érkező sajtóbeszámolóknak végérvényesen és visszavonhatatlanul meg kellett győzniük.
Mert nehéz nem észrevenni, hogy jelenleg azok vívják politikai és ideológiai alapon a kultúrharcukat, akik minket, jobboldaliakat vádoltak és vádolnak folyamatosan kultúrharccal. Ami azért is teljesen abszurd vád, mert amíg nemzeti, kormánypárti főpolgármester vezette a fővárost, addig a balliberális színházaknak egy hajuk szála sem görbült meg. Tarlós István ugyanis mindenféle összekócolási kísérletet meggátolt. Sőt! Inkább vagyonokat különített el a hajbeültetésekre.
Mert nehéz nem észrevenni, hogy jelenleg azok vívják politikai és ideológiai alapon a kultúrharcukat, akik minket, jobboldaliakat vádoltak és vádolnak folyamatosan kultúrharccal. Ami azért is teljesen abszurd vád, mert amíg nemzeti, kormánypárti főpolgármester vezette a fővárost, addig a balliberális színházaknak egy hajuk szála sem görbült meg. Tarlós István ugyanis mindenféle összekócolási kísérletet meggátolt. Sőt! Inkább vagyonokat különített el a hajbeültetésekre.
Ami érdekesebb, az Gyurcsány szerepe.
Annak a Gyurcsánynak a szerepe, aki – mint azzal mindenki tisztában van – volt már miniszterelnök. Egy nem túl sikeres – és akkor most nagyon enyhén fogalmaztam – miniszterelnök. Aki alatt majdnem csődbe ment a gazdaság, aki miatt adósságcsapdába került és végletesen eladósodott a magyar háztartások többsége, aki a nyakunkra hozta az IMF-et és a svájcifrank-hiteleket, aki alatt a rendőrség a rendszerváltás után a legbrutálisabb módon terrorizálta a kormánya ellen tüntetőket.
Annak a Gyurcsánynak a szerepe, aki – mint azzal mindenki tisztában van – volt már miniszterelnök. Egy nem túl sikeres – és akkor most nagyon enyhén fogalmaztam – miniszterelnök. Aki alatt majdnem csődbe ment a gazdaság, aki miatt adósságcsapdába került és végletesen eladósodott a magyar háztartások többsége, aki a nyakunkra hozta az IMF-et és a svájcifrank-hiteleket, aki alatt a rendőrség a rendszerváltás után a legbrutálisabb módon terrorizálta a kormánya ellen tüntetőket.
És aki számtalan bűne ellenére, miniszterelnöksége alatt nem kapott kritikát azoktól a művészektől, akik most a kritikai színház kulturális fölényét hirdetik. Nem született akkoriban egyetlen mű sem az országot kirabló, betegesen hazudozó, látványpolitizáló, szemeket kilövető Gyurcsányról.
És aki számtalan bűne ellenére, miniszterelnöksége alatt nem kapott kritikát azoktól a művészektől, akik most a kritikai színház kulturális fölényét hirdetik. Nem született akkoriban egyetlen mű sem az országot kirabló, betegesen hazudozó, látványpolitizáló, szemeket kilövető Gyurcsányról.
Ha a hírek igazak, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy igazak, Gyurcsány a Szabad Tér-pályázattal kapcsolatban csapott az asztalra. Úgy hírlik, azt mondta, hogy Benkő Nóra DK közeli színésznőnek kell adni a színházakat, különben felmondja az ellenzéki pártok közötti együttműködési megállapodást. Valahol eközben egészen biztosan felsírt egy Pintér Béla. Mácsai Pál pedig nyugtatta. Hogy mennyire valósak az ezzel kapcsolatos pletykák, azt Gy. Németh Erzsébet bizonyította be csütörtökön.
Azt, hogy Gyurcsány Ferenc erőltette Benkő Nóra győzelmét. Ami egészen rémisztő. Nemcsak nekünk, de azoknak is, akik azt hitték, Gyurcsány megelégszik jelenlegi szerepével, és a háttérben marad. Gyurcsány személyisége erre alkalmatlan. Mindig is hatalomra, vezető szerepre vágyott, arra, hogy ő legyen az ellenzék első számú vezére.
Nincs mese, Gyurcsány a góré, ő irányít.”
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
