Sok minden megéltem már újságíróként a magam lassan harminc esztendejében, végtelen számú hazugságra, torzításra emlékszem, még több könnyesre kacagtató kijelentésre, de amiről most írok, arra nemigen találok példát.
Történt ugyanis, hogy Gyurcsány Ferenc hozzászólt a Niedermüller-vitához. És ha már hozzászólt, valahogy kiserkent klaviatúrája alól, hogy ő maga is fehér, heteroszexuális, keresztény ember.
Mármost, aki színes bőrű embertársait alaposan szemrevételezi, szenzoraival is könnyen rögzítheti, hogy hősünk tényleg fehér ember. Ez van, lapozzunk. Második állítására már nem mernénk mérget venni, ez csak afféle bemondás, vagy úgy van, vagy nincs. Mindenesetre megnyugtató, hogy Gy. Ferenc a nőket szereti, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy őket biztosan.
Hanem ez a keresztény.
Sírjunk vagy nevessünk?
Nevessünk!
Az ifjú Gy. Ferenc kezében tartja a Szentírást. Előtte a gázrezsón anyja, Katus üldögél. „A k…a életbe mán’, lóf…t mama” – réved fel olvasmányából a kis Ferenc. „Nem egészen értem én ezt a történetet az emmausi tanítványokkal.”
„Menj a p…a, édes fiam” – feleli az egyszerű pápai munkásasszony. „Apád bent lendítget a náciknak a kisszobában, te meg jössz a klerikális reakcióval. Inkább add ide a szofit meg a gyufát.”
A hetvenes években járunk. Pápán sötétedik.
A kis Ferenc félve halad a kapualjak oltalmában. A cél a plébánia épülete, oda kéne eljutnia, csakhogy útközben kommunista spionok egész hada mozgolódik. Ferenc azonban ügyesen kijátssza az állampárti csürhét, és pár perc múlva már P. atya előtt ül, a barátságosan duruzsoló kályha oltalmában, és csillogó szemmel várja a szentleckét.
Aztán másnap visszamegy.
Harmadnap is.
Ahogyan a negyediken is.
Rendszeresen bérmálkozik.
Gyurcsány Ferenc, a pécsi egyetem KISZ-titkára, aki úgy szokta feljelentgetni társait, ahogyan más levegőt vesz, nem kegyetlen ember. Miután eltávolíttatta azokat, akik bármiféle kritikus megjegyzéssel illették a rendszert, ajándékot küld nekik. Katolikusoknak rózsafüzért, reformátusoknak énekeskönyvet, zsidóknak bocsánatkérő levelet.
Ferencnek van stílusa.
Ez már 1989.
És akkor Ferenc felhajította a pénzdarabot. Ha fej, akkor Ferenc a KDNP-be lép be, ha írás, akkor az MSZP-be.
Hallj csodát: a pénzdarab megállt az élén, és nem dőlt el egyik irányba se!
„Hát, így” – morfondírozott Ferenc, és legott keresztet vetett. „E csodás esemény kifejezi benső háborgásomat. Látszólag belépek az MSZP-be, de fehér, heteroszexuális, keresztény magyarként mindig egyházamat, népemet, nemzeti közösségemet szolgálom majd.”
– Gyurcsányi úr! Gyurcsányi úr!
Gyuszi taxis ott áll kezében a vastag borítékkal, és nem érti, miért nem jön már Gyurcsányi úr. A borítékot Kulcsár Attila küldte, és Gyuszi taxis lelkére kötötte, hogy csakis Gyurcsányi úrnak adhatja át.
Magas, ideges, szemüveges úr lép ki a liftből. Átveszi a borítékot, és már menne is, de a kíváncsi Gyuszi taxis kérdésére megtorpan.
– Aztán sok pénz van-e a borítékban, Gyurcsányi úr?
– Dehogy, barátom – felelte nyájas mosollyal a címzett. – A napi igeszakaszokat küldte át fél évre előre Attila barátom. Együtt bérmálkoztunk. Sokszor.
És akkor Niedermüller Péter felpattant az elnökségi ülésen.
– Mégsem járja, hogy engem itt keresztre feszítenek, mások pedig ezerszer nagyobb elcseszések után is sértetlenek!
De a bölcs és szelíd pártelnök, Gy. Ferenc már készen állott a válasszal.
– Kedves Péter! Egész életemet fehér, heteroszexuális, keresztény emberként éltem le. Talán éppen ezért az javaslom, emeld tekinteted mások keresztjére, elsősorban a mi Megváltónkéra, hogy aztán szeretettel, zúgolódás nélkül hordozhasd a sajátodat. Bizony mondom néktek, megérkeztek az utalások, feltölthetjük a titkos pártkasszát, ahogy Klárika is megmondta, a felebaráti törődés és a mások iránti figyelmesség szent kötelékében. Ámen.
– Velem mi lesz? – kérdezte Nidermüller.
– Te elmehetsz a búsba – válaszolta szelíden Ferenc.
Szentesi Zöldi László – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
