Viszonylag sokat lehet olvasni az elmúlt napokban az amerikai HIMARS-ok által orosz célokra mért csapásokról. Valóban csodafegyverről lenne szó? A múlt héten bejelentett, 750 millió dolláros csomagban levő újabb rakétarendszerekkel akár győzhetnek is az ukránok?
Még mielőtt a hadi eseményeket vennénk górcső alá, nyelvészkedjünk egy kicsit. A magyar nyelvű sajtóban a HIMARS betűszó mögé általában odateszik, hogy rakétarendszer. Ez azonban ugyanolyan tautológia, mint amikor a CD-t CD-lemeznek tiszteljük. A HIMARS utolsó két betűje ugyanis már tartalmazza a „rakétarendszerséget”, a betűszó feloldása ugyanis High Mobility Artillery Rocket System, azaz nagy mozgékonyságú rakétatüzérségi rendszer.
Ukrajna az Egyesült Államoktól és a nyugat-európai országoktól az oldalfegyvertől a harci helikopterig terjedő skálán csaknem minden fegyverből kapott. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és kabinetje mégis leggyakrabban a nehézfegyvereket forszírozta, hogy „tüzérségi paritás” alakuljon ki. Oroszország a sokak által már temetett, Szlovákiában és Magyarországon például már leépített, illetve jelképes mértékben fenntartott fegyvernemet nagy hatékonysággal alkalmazza a felőrlő háború során.
Azzal, hogy Ukrajna milyen nehézfegyver-adományokat kapott a Nyugattól, több cikkünkben is foglalkoztunk.
Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő lapunknak adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, a két ország háborúja a két ország iparának háborúja is, így „saját gyártás” nélkül, pusztán adományokra hagyatkozva nem lehet azt megnyerni.
Az Amerikában 2002-ben szolgálatba állított, hat darab 227 milliméteres rakéta kilövésére alkalmas, hivatalos nevén M142 High Mobility Artillery Rocket System-ből az első darabok júniusban érkeztek, kiképzési célokra, majd a hónap végén meg is kezdték harctéri működésüket.
A 290 lóerős, 6,6 literes dízel erőforrás által hordozott rakétavető nem egy csúzli, hatótávolsága 1,2-190 mérföld, azaz mintegy 300 km. Az ukránok a rakétarendszerrel, illetve erről kevesebb szó esik, de az amerikai M777 vontatott tarackokkal, és a szintén nagy hatótávolságú, francia Caesar önjáró lövegekkel több, hátországi célpontra mértek csapást, nem ritkán a stratégiai infrastruktúrát, illetve lőszer- és egyéb raktárakat rongálva meg.
Az ukrán közösségi média és a nyugati sajtó ezeket a taktikai győzelmeket gyakran felülértékelte, már-már fordulatról beszélve a háborúban. Viszonylag kevés volt a józan hang a fegyverek valódi hatékonyságát illetően. A Krím-félszigeten található Szaki légibázis, illetve más, a Krímben, és a hátországban levő célpontokra mért csapásokkal kapcsolatosan a Wagner-csoport zárt Telegram-csatornáján azt írta:
Abban áll az ellenség magas hatékonysága, hogy ő tervezi a műveletet, és annak teljes körű támogatását. Vagyis az egész rendszert, a katonaságtól az információig. Azonnal következik a tájékoztató a médiában és az interneten.”
Demko Attila biztonságpolitikai szakértő egy Facebook-bejegyzésében arra hívja fel a figyelmet, helyi szinten a HIMARS „game changer” lehet.
A New York Times hasábjain tegnap jelent meg egy cikk arról, hogy a HIMARS-ra nem kell csodafegyverként tekinteni, valóban érték érzékeny csapások az oroszokat, de viszonylag gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez.
A tűzgolyóvá, gombafelhővé váló orosz hadianyagról készült – néha igazolt, néha nem igazolt – képek ukrán propagandává váltak, demonstrálva Kijev képességét: az USA által szállított, nagy hatótávolságú fegyverekkel, különleges műveleti erőkkel, és partizán-gerilla módszerekkel mélyen az orosz vonalak mögé tudnak csapást mérni”
– írja az amerikai lap, ugyanakkor hozzáteszi: de még mindig nem világos, ezek a robbantások mennyire befolyásolják a háború kimenetelét, vagy mennyiben akadályozzák Oroszország hadigépezetét.
A múlt hónapban ukrán tisztviselők közölték, hogy az Egyesült Államok által szállított HIMARS-okat használták több lőszerraktár elleni támadás során. A lap azonban felhívja rá a figyelmet, a megsemmisült orosz hadianyag mennyiségét nem lehet ellenőrizni, ahogy azt sem, mekkora készletekkel rendelkezik Oroszország.
Az ukrajnai háborúban a mintegy 200 ezer orosz katona és szeparatista kiterjedt hadianyag-készletből válogathat, és elemzők szerint az orosz hadiipar ontja az alacsonyabb technológiai háttérrel előállítható tüzérségi lövedékeket. Azonban a frontvonalak közelében levő lőszerraktárakat távolabb helyezték, az ukrán tüzérség hatósugarán kívül. Ez megnehezíti az utánpótlást, ami hozzájárulhat az orosz tüzérségi tűz enyhe csökkenéséhez, legalábbis bizonyos területeken”
– írja a lap.
Az ukrán előny a New York Times szerint csak átmeneti, mivel az oroszok alkalmazkodtak az utánpótlási vonalaikat érő fenyegetésekhez. S bár nyugati tisztségviselők dicsérték Ukrajna mélycsapásos stratégiáját, ennek ellenére Oroszország folytatja az előrenyomulást Kelet-Ukrajnában, az elavultnak tekinthető, tulajdonképpen világháborús, vagy alapjaiban még annál korábbi stratégiát alkalmazva: az elfoglalandó területekre tüzérségi előkészítés keretében masszív csapásokat még, majd ezt követően veti be a páncélosokkal támogatott gyalogságot.
Az orosz utánpótlási vonalakra, a logisztikára és a lőszerraktárakra irányuló csapásokat többen a hetek óta lebegtetett, herszoni offenzíva részének tekintik, de az összehangolt ukrán szárazföldi hadművelet még mindig nem indult meg.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
