Jubileumi programsorozat vette kezdetét Orosházán. Egyszerre ünneplik a Jézus Szíve-templom felszentelésének 100. évfordulóját, és emlékeznek vértanú papjukra. Györgypál Albertet 85 éve szentelték pappá, és kezdte meg szolgálatát Orosházán, a kínzások következtében a börtönben 75 éve hunyt el. November 13-án Serfőző Levente oktatási helynök mutatta be a jubileumi nyitó szentmisét.
Györgypál Albert neve és élete mind a Szeged-Csanádi, mind a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében ismert és tisztelt, Orosháza számára kiemelten fontos emlék. A vártanú pap élete, szenvedése, vértanúsága példaértékű a katekéták és a papság előtt.
A hívek szentmisében emlékeztek, és a jeles évfordulóra elkészítették és megáldották Györgypál Albert portréját. A festmény a kárpátaljai származású Levicki Lenke festőművésznő alkotása. Az Orosházi Foltvarró Egyesület hímzéssel és varrással elkészítette a 100 éves templom képét.
Az ünnepi prédikációban Serfőző Levente arról beszélt, egy közösség életében mennyire fontos szerepe van az emlékezésnek. Emlékezés a múltunkra az a pont, melyből a jelen és a jövő eseményei kiindulnak. Az emlékezés megszilárdítja a gyökerekhez való ragaszkodást. Berci atya gondolkodásmódjában megelőzte korát, hisz a 30-as évek kiváló teológusait németül olvasta, műveiket feldolgozta. A liturgikus megújulás legaktuálisabb teológiai irodalmát ismerte és a hétköznapokban gyakorolta. Különös figyelemmel élte meg a liturgiát, a szentmisét és a zsolozsmát, utóbbiról A Dicséret áldozata címmel könyvet is írt, melyet a Szent István Társulat 1941-ben adott ki.
A szónok felidézte a hitvalló pap életét: Györgypál Albert 1914-ben született a Nagybecskerek melletti Melencén, majd a Trianoni békediktátum következtében családja menekülni kényszerült, így Békéscsabán telepedtek le. Itt végezte el az általános és a középiskolát is. A papságra a szegedi szemináriumban készült fel. A békési részek akkor még a csonka Váradi egyházmegyéhez tartoztak, így 1937-ben Glattfelder Gyula Csanádi püspök a Váradi egyházmegye számára szentelte pappá. Első állomáshelye Orosháza, ahol 1937 és 1942 között volt káplán. Fő feladata a hitoktatás és az ifjúság nevelése volt. Egykori hittanosai még ma is emlékeznek rá. Elmondásuk alapján Berci atya – mert, hogy mindenki így hívta – olyan személy volt, aki mindig kedvesen és vidáman fordult az emberek felé. Vonzotta a fiatalokat, nagyon jól megértette a nyelvüket, határozottsággal és némi szigorral vezette őket Isten felé, mint jó pásztoruk.
Orosházáról Váradra került, ahol néhány hónapig szemináriumi prefektus lett, majd a II. Világháború keleti frontján szolgált, mint tábori lelkész. Ezt követően visszakerült Nagyváradra, ifjúsági lelkésznek. A kommunista hatóságok – az Oroszországról írt cikkei ürügyén – 1945-ben letartoztatták. Kilenc hónapon keresztül kínozták a börtönben, majd leromlott egészségi állapota miatt szabadon engedték. A kínzások következtében, hosszú, de türelemmel viselt szenvedések után 1947. július 19-én hajnalban halt meg a Vincés nővérek által vezetett Szent József Intézetben.
Györgypál Albert hűséges pap volt, aki mindvégig Istent és az embereket szolgálta. Áldozatokkal teli szolgálata, összeszedett, imádságos papi élete példakép minden lelkipásztor és katekéta számára. Imádkozzunk mielőbbi boldoggá avatásáért és kérjük közbenjárását – zárta szentbeszédét az oktatási helynök.
Forrás: Alexa János
Fotó: Iványi László, Szőke Szabolcs
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
