A kutya az ember legjobb barátja – tartja a mondás. S ennek a népi bölcsességnek az igazát ma már rengeteg tudományos vizsgálat is bizonyítja. Nem lehet véletlen, hogy a gyerekek többsége annyira szeretné, hogy legyen kutyája, s az sem, hogy sok helyen családtagként kezelik a hűséget is szimbolizáló szeretett négylábút.
A kutya gazdájához ragaszkodása sem csupán a hollywoodi filmekből ismert. Hány kutya neve került be a történelembe, a köztudatba! Lajka, az első „űrhajós”, az életmentő Mancs, vagy éppen Kántor, a nyomozó. De ott vannak a névtelen vakvezetők, segítők is…
Az utóbbi időben mind gyakrabban hallunk olyan terápiás foglalkozásokról, amelyekbe képzett kutyákat vonnak be. Magyarországon egyre több kutyakiképző és -vizsgáztató központ működik, mert felismerték a kutyaterápiában rejlő nagyszerű lehetőségeket. Ukrajnában ez a fejlesztési mód még igencsak gyerekcipőben jár. Viszont örvendetes, hogy Kárpátalján is vannak kezdeményezések.
Az elmúlt héten a Mezővári határában található Nefelejcs Fogyatékkal Élő Gyerekek Rehabilitációs Központjában a kutyás terápia alkalmazásait megismertető és népszerűsítő képzésre került sor.
Az alkalom Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspökének áhítatával vette kezdetét. Aki beszámolt arról is, hogy hét évvel ezelőtt azért döntöttek a központ létrehozása mellett, hogy kimozdítsák az elzártságból a sajátos nevelést igénylő gyermekeket, illetve – ha rövid időre is – tehermentesítsék szüleiket.
Mert „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk” (Róma 15,1), mondta a püspök.
Azóta viszont komoly fejlesztési munka folyik a központban, amelybe már a kutyás terápiát is beiktatták.
– Igyekszünk minden lehetőséget megragadni ahhoz, hogy gyermekeinket minél sokoldalúbban tudjuk fejleszteni – kezdi beszélgetésünket Zán Fábián Judit, az intézmény igazgatója. – Éppen ezért örömmel fogadtuk Körözsi Barbara megkeresését, aki felajánlotta kutyaterápiás segítségét. És nem csalatkoztunk, hisz igen sok területen – például a fejlődésben lemaradottaknál, a tanulásban akadályoztatottaknál – sikeresen alkalmazható ez a módszer; a mozgásukban korlátozottakat mozgásra ösztönzi, a hiperaktívakat lenyugtatja.
Aztán Debrecenben magam is részt vettem egy képzésen, ahol még inkább meggyőződtem róla, hogy igen sokoldalú fejlesztéseket lehet végezni, sikereket lehet elérni a kutyákkal. A saját eredményeinket megtapasztalva úgy gondoltam, hogy másokkal is meg kellene ismertetni itt, Kárpátalján ezt a módszert. Ezért a mostani kétnapos képzésre meghívtuk többek között az Élim Hetyeni Napközi Otthon munkatársait, akik szintén sérült gyerekekkel foglalkoznak, de érdeklődő óvodapedagógusokat és alsós tanítókat is megszólítottunk.
– Önök mióta alkalmazzák a kutyás terápiát s milyen eredményeket tapasztalnak?
– Rendszeresen alig pár hónapja van jelen intézményünkben a kutyás terápia – mondja az igazgatónő. – A karantén miatt eddig csupán egyéni foglalkozásokra volt lehetőségünk. De eddigi tapasztalataink igencsak pozitívak. Persze nem lehet általánosítani, hisz minden gyerek más: van, aki örömmel veszi a kutya közelségét és együttműködik vele, illetve a vezetőjével, de van, aki visszautasítja azt. Természetesen csak azoknál alkalmazzuk ezt a módszert, akik elfogadják a négylábúak barátságát. Náluk viszont ígéretes a terápia: lendületet, bátorítást ad gyermekeinknek, csökkenti a szorongásukat. Igen sok lehetőség rejlik ebben a terápiában, de mi erről még igencsak keveset tudunk, ezért is szerveztük a mostani képzést.
– Kárpátalján nem igazán ismert még ez a módszer. Ön hogyan lett kutyaterapeuta? – kérdeztük az orvosi végzettségű, Magyarországról Kárpátaljára költöző Körözsi Barbarát, aki édesanya és lelkészfeleség is.
– Nem csak Kárpátalján, de egész Ukrajnában újdonság ez. A kutyás terápiával egyébként saját gyermekeim fejlesztése kapcsán kerültem először kapcsolatba, majd mások is érdeklődtek, én pedig egyre jobban beleástam magam a témába. Debrecenben elvégeztem egy habilitációs kutya kiképzője OKJ tanfolyamot, most pedig már én is próbálok itt segíteni azoknak, akik szintén erre az útra léptek.
– Hány kutyával dolgozik, hol tart terápiás foglalkozásokat és kiknek?
– Jelenleg egy dolgozó és két tanuló kutyám van. Elsősorban beregdédai otthonunkban tartok egyéni fejlesztéseket, illetve a Nefelejcs központban foglalkozom a speciális igényű gyerekekkel.
– Kiknek tud segíteni a kutyás terápia?
– Gyakorlatilag bármilyen probléma kezelésébe beilleszthető a kutya. Azáltal, hogy a szorongást csökkenti, hogy egy olyan légkört teremt, amelyben a gyerekek szívesen vesznek részt, olyan feladatokat is meg tudunk oldani, amit egyébként kerülnek. Éppen ezért diszlexiás, autista, szorongó, figyelemzavaros – és hosszasan sorolhatnám a „diagnózisokat” – gyerek fejlesztésében segíthet a kutyás terápia. Az eredményeket illetően nyilván ez is olyan, mint bármelyik fejlesztési program – nem mindenkire hat egyformán. A kutya viszont hatékonyabbá teszi a munkánkat.
– Miért éppen a kutya? – tettük fel a kérdést a Nefelejcsben szervezett kétnapos képzést vezető, Magyarországról érkező Gulyás Bianka gyógypedagógusnak, habilitációs kutyakiképzőnek.
– Szerintem a kutya egy multiszenzoros ingerforrás, egy olyan önzetlen, feltétel nélkül elfogadó és szerető társállat, aki bármilyen feladatba beágyazható, mert szociálisan nagyon érzékeny, nagyon szeret az emberek között lenni, és úgy képes motiválni a gyerekeket arra, hogy játékosan fejlődjenek, hogy azt ők észre sem veszik – vallja az Aktív Mancsok Segítőkutyás Egyesület kutyás terapeutája.
– Van-e igény és szükség az effajta fejlesztésre?
– Határozott igen a válaszom. S nem csak speciális fejlesztést igénylő gyerekeknél! Csak előbb a felnőtteket kell meggyőzni, meg kell velük ismertetni az ebben rejlő lehetőségeket, mert egyébként a gyerekek nagyon nyitottak. A fejlesztő pedagógus, a gyógypedagógus természetesen enélkül is mindent megtesz azért, hogy segítse a sérült személyt, viszont a kutya felgyorsítja a fejlesztő folyamatot. Míg a tanárnak, a szülőnek a gyerek olykor nem nyílik meg, a kutyának azonban elmondja mindazt, ami bántja. A mostani képzéssel az a célunk – ezért is igyekszem gyakorlatias lenni –, hogy felkeltsük az itteni óvodapedagógusok, tanítók, illetve a speciális igényű gyerekkel foglalkozók érdeklődését a téma iránt, hogy közösen gondolkodjunk arról, a mindennapi munkájukban hogyan tudnának segíteni a kutyák, illetve hogyan kezdhetnek hozzá felelősségteljesen a kutyakiképzéshez.
Valószínűleg lesznek, akikben a cikk olvasása során felmerül a kérdés: ha valaki Kárpátalján szeretné gyermeke fejlesztéséhez kipróbálni ezt a módszert, hol jelentkezhet. Nos, mint cikkünkből is kiderült, erre vidékünkön még nincs intézményesített rendszer. Körözsi Barbara Beregdédában vállal egyéni fejlesztést, illetve a Nefelejcsben foglalkozik a speciális igényű gyerekekkel, valamint Tihor Melinda a munkácsi Bóbita Lelkigondozó és Gyermekfejlesztő Központban vágott bele a kutyaterápiás fejlesztésbe.
Kovács Erzsébet
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
