Miként hívja be az Egyház a periférián élőket saját életébe, hogyan bontakozik ki a helyi egyházak kreativitása, és miben áll a szinodalitás gyógyító ereje? Erről beszélt Nathalie Becquart nővér, a Vatikán egyik legmagasabb pozíciót betöltő női vezetője és a globális szinodális folyamat kulcsszereplője a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia október 3-i budapesti konferenciáján.
Nathalie Becquart XMCJ nővér, a Szinódus Általános Titkárságának altitkára a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia által a budapesti Párbeszéd Házában szervezett Úton vagyunk címet viselő, szinodalitásról szóló nemzetközi konferencia egyik főelőadója volt október 3-án.
– A konferencián a periféria teológiájáról tartott előadást. Mit tesz az Egyház azért, hogy a periférián élőket befogadja közösségébe? Tapasztalatai alapján mennyire nyitottak a periférián élők az Egyház közeledésére?
– Az Egyház jelentős erőfeszítéseket tesz. A szinodális folyamat során nagyon sokan, különösen azok, akik gyakran kirekesztettnek érzik magukat, úgy fogalmaztak, a mostani volt az első alkalom, hogy az Egyház kérte a véleményüket, és valóban azt érezték, meghallgatják őket. Tanúja voltam sokak egyértelmű vágyának, hogy lépjenek a perifériák felé, amit Ferenc pápa egész pápasága alatt hangsúlyozott. A szinódus záródokumentuma is kiemeli e meghívás jelentőségét Isten népe sokféleségének radikális befogadására, beleértve azokat is, akik már most a peremen érzik magukat. A Szentlélek arra hív, hogy tágítsuk ki a saját sátrunkat, a szinódus pedig felismerte, hogy meg kell hallgatnunk azokat, akik családi állapotuk, identitásuk vagy szexualitásuk miatt kirekesztve érzik magukat. Az első, 2023 októberi püspöki közgyűlés folytatásaként tíz munkacsoport alakult, amelyek közül az egyik témája éppen a szegényekhez való odafordulás. Természetesen még nagyon sok a tennivaló ezen a területen. (…)
– Milyen gyümölcsöket lát beérni a szinodális úton a világegyházban?
– Az egyik gyümölcs, amit személyesen megtapasztaltam, azok átalakulása, akik bevonódtak a szinódusba. A szinódus valóban átalakító folyamat volt, a megtérés útja számomra és sokak számára, akik csatlakoztak. Az egyik legfontosabb eredmény biztosan a Szentlélekben folytatott párbeszéd módszerének elterjedése. Ezt a szinódus kezdetén javasolták az egyházmegyei konzultációkhoz, majd a kontinentális szinódusokra is ajánlották. Ahol kipróbálták, ott pozitívak voltak a visszajelzések, és átvették. Ezért emeltük be ezt a módszert mindkét római közgyűlésre, 2023 és 2024 októberében. Egy másik jelentős gyümölcs az ökumenizmus. Szép volt látni, hogy a római közgyűléseken tizenhat különböző egyházból érkező testvéri küldött jelenlétével, valamint az út során tartott számos konferencián és találkozón lehetőség nyílt tanulni és eszmét cserélni a szinodalitás más egyházakban és keresztény közösségekben megélt gyakorlatáról. Ez a szinódus pedig hatással van más egyházakra és keresztény közösségekre, és ott is gyümölcsöket terem. (…)
– A Katolikus Egyház Afrikától Ázsián és Európán át Amerikáig nagyon különböző társadalmi és kulturális közegben mozog. Ön szerint mik a legfontosabb mai kérdések, témák a világegyház számára?
– A szinódus egyik fő kérdése a nők szerepe, valamint a férfiak és nők közötti, az egyenlőségen és a kölcsönösségen alapuló közös felelősségvállalás missziós szükséglete az Egyház minden szintjén. Ez nem csupán a nők szerepéről szól az Egyházban, hanem arról, hogy mennyire tisztelik egymást, és osztják meg a vezetést a férfiak és a nők az Egyházban és a társadalomban, hogy az Egyház sikeresebben beteljesíthesse küldetését. Sokan aggódnak a szexuális visszaélések okozta folytatódó krízis, az Egyházon belüli polarizáció, valamint különböző csoportok, mint például a bevándorlók, a szegények, az etnikai kisebbségek, a fiatalok, az LMBTQ+-közösség marginalizálódása vagy a nők helyzete miatt. A legnagyobb probléma ugyanakkor az erőszak és a konfliktusok: számos országban háború dúl, életek tömegeit fenyegeti az erőszak és a fegyverek. Megértettük, hogy
ahogy XIV. Leó pápa legelső, a Szent Péter-bazilika erkélyéről elmondott beszédében is hangsúlyozta. Ezért kell szinodálisnak lennünk, erősítve az egységet és a közösséget a sokféleségben. (…)
– Ön az első nő, aki ilyen magas hivatalt tölt be a Vatikánban – püspököket és bíborosokat támogat a döntéshozatalban, és hozzájárulhat az Egyház stratégiai irányainak alakításához. Hogyan fogadják ebben a környezetben nőként?
– Ezt a kinevezést a nőkbe, a szerzetesnőkbe és tágabban a laikusokba vetett bizalom jelének tekintem, válaszként arra, amit a legutóbbi szinódusok során megfogalmaztak, és amit Ferenc pápa annyira hangsúlyozott, hogy fontos bevonni a nőket az egyházi döntéshozatalba és a megkülönböztetésbe.
A legfontosabb az, hogy a nők már a folyamat elejétől részt vegyenek. Hozzák be a nézőpontjukat, vegyenek részt a megkülönböztetésben és a szövegek megfogalmazásában. Jó volt látni, hogy a szinódusi közgyűléseken végül ötvennégy női tag rendelkezett szavazati joggal, úgy, hogy a szinóduson a tagok kétharmada volt püspök és egyharmada nem püspök. Az egyik nagy kihívás az, hogy új módon, szinodális stílusban gyakoroljuk a vezetést mint szolgálatot, férfiak és nők egyaránt. Ez a vezetési stílus együttműködő, és él a megkülönböztetés erényével, meghallgatja, és bevonja azokat, akiket a döntés érinteni fog. A hatalmat arra használjuk, hogy az általunk szolgált emberek javát és szabadságát szolgálja, és csapatként dolgozunk, nők és férfiak egységben. Nem létezem azok nélkül, akiket szolgálok, ez pedig a kölcsönösség látásmódját eredményezi, amely valóban szinodális. A szinodalitás felől nézve mindannyian Krisztus testének tagjai vagyunk. A vezető nem a közösség fölött vagy attól elkülönülten áll, hanem az egység és harmónia szolgálatában gyakorolja a szolgálatát, ahogyan azt a szinódus záródokumentuma is hangsúlyozza.
Az interjú teljes terjedelemben ITT olvasható.
Forrás: Jezsuita.hu
Fotó: Vatican Media; Pásztor Péter
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
