Gyilkosság az Úr színe előtt – itt a Tőrbe ejtve 3 Juhász Katalin2025. 12. 15., h – 11:16
Rian Johnson író-rendező meg akarta teremteni a saját Sherlock Holmes-figuráját, talán ezért vágott bele ebbe a projektbe. A Tőrbe ejtve első része zajos siker lett, a második még zajosabb, és most itt a szériát lezáró Ébredj fel, halott ember, amelyet ismét december közepére időzített a Netflix.
Benoit Blanc magánnyomozó, ez a kifogástalanul öltözködő, régi vágású úriember bámulatos megfigyelő, és két perc alatt képes bárkinek a bizalmába férkőzni. Nem erőltet semmit, rakosgatja a mozaik elemeit, megvárja, amíg a gyanúsítottak saját szavaikkal árulják el magukat.
Daniel Craig már az első részben is lubickolt a főszerepben, a neki asszisztáló többi világsztár úgyszintén. A klasszikus krimiket lassan elfeledő netflixes közönség pedig egyfajta relevációként fedezte fel újra ezt a zsánert, ahol minden szereplőnek van indítéka a gyilkosságra, és minden szó, gesztus jelentőséggel bír, hogy aztán a végén kapjunk egy hatalmas csattanót, és még véletlenül se találjuk el, ki a gyilkos.
Sherlock Holmes nyomában
Eleinte úgy tűnt, Daniel Craig-ből nem igazán lehet új Sherlock Holmes, mert az agyunk immár örökre összekötötte őt James Bond figurájával. A harmadik rész után azonban kijelenthetjük, hogy a projekt sikerült.
A forgatókönyvet is a rendező jegyzi, és remek munkát végzett. Egy klasszikus krimiben általában nem sokat törődnek a jellemábrázolással, a figurák inkább klisészerűek. Rian Johnsonnak azonban ezúttal is sikerült hús-vér karaktereket teremtenie pár sokatmondó dialógus segítségével.
Az első Tőrbe ejtve-történet egy kastélyban játszódik, ahol egy idős, dúsgazdag krimiíró a születésnapi ünnepsége után elvágott nyakkal találnak, és a családból mindenki gyanús. Az Üveghagyma kissé túltechnicizált környezetben, egy magánsziget luxusvillájában játszódik – itt már anyagilag is megnyilvánult a Netflix bizalma. A harmadik rész kevésbé „csilivili“, de pont emiatt üt nagyot.
A klasszikus krimi felélesztése
Az Ébredj fel, halott ember nem csupán újabb rejtvény Benoit Blanc számára, hanem összegzése mindannak, amiért a Törbe ejtve-filmeket szeretjük. Johnson továbbra is mesterien bánik az információadagolással. A cselekmény látszólag egyszerű alaphelyzetből indul, ám minden jelenet újabb jelentésréteget kap. Ez a fajta dramaturgia a klasszikus Agatha Christie-hagyományból táplálkozik, de kortárs ritmusban, remek vágásokkal, ügyes operatőri munkával teljesen maivá válik. A néző nem elvész a részletekben, hanem aktív résztvevőjévé válik a gondolkodásnak.
Daniel Craig Benoit Blanc-ja továbbra is a sorozat biztos tengelye: finom iróniával, visszafogott excentrikussággal vezeti végig a nézőt a morális és logikai labirintuson. Körülötte valódi sztárparádé bontakozik ki, amelyben a jól ismert arcok (Glenn Close, Jeremy Renner, Andrew Scott, Thomas Haden Church, Mila Kunis, Cailey Spaeny), nem egymást túllicitáló cameókat hoznak, hanem karakteresen megírt figurákat. Johnson láthatóan élvezi, hogy kiváló színészekre bízhatja a túlrajzolt, mégis ismerősen emberi alakokat. Az egész stáb élvezte a forgatást, ez csak úgy süt a képernyőről – és a játék öröme a nézőre is átragad.
Blanc most egy olyan bűnténnyel szembesül, melynek kivitelezése lehetetlennek tűnik, és ha mégis, a nyomok egy olyan emberhez vezetnek, akinek ártatlanságáról a nyomozó az első pillanattól kezdve meg van győződve.
Kapcsolódó cikkünk
A Netflix kínálatában mától elérhető a Tőrbe ejtve folytatása, Az üveghagyma, melyben ismét Benoit Blancot láthatjuk nyomozás közben.
Rian Johnson 2019-es, Tőrbe ejtve című detektívkrimije megidézte a nagyvásznon a klasszikus nyomozós történetek minden stíluselemét. Három év után most Netflixre érkezett meg a nagy sikerű, Oscar-jelölt film folytatása, Az üveghagyma, melyben ismét Benoit Blanc (Daniel Craig) ered egy rejtély nyomába, ám a helyszín ezúttal a trópusi Görögország. A film ismét számtalan színészlegendát vonultat fel, mint amilyen például Edward Norton vagy Kate Hudson is.
A film választott nyugati mozikban már vetítésre került, a visszajelzések pedig teljes mértékben pozitívak mind a közönség, mind a szakma részéről. Külön kiemelik a film igényes látványtervezését, valamint a csavaros, még az első epizódénál is ötletesebb történetet. A film mától megtekinthető Netflixen!
Hogyan radikalizáljuk híveinket
Jud, egy fiatal pap (Josh O’Connor) egy meggondolatlan lépést követően egy vidéki parókián találja magát, amelyet a rendkívül arrogáns Wicks atya (Josh Brolin) vezet. Ez az ember mindenkitől elvárja, hogy monsignornak szólítsa, ami egy olyan, a pápa által adományozott tisztség, mely lehetővé teszi, hogy a maga uraként szolgálja istent és a nyájat. Wicks atya tehát uralkodik, élvezi, hogy embereket szégyenít meg, illetve radikalizál, ultraortodox hívőkké téve őket, akik fenntartások nélkül isszák szavait. A magát erkölcsi iránytűnek beállító vezetőfiguráról fokozatosan lehull a lepel, és kiderül, hogy hite inkább eszköz, mint meggyőződés. Nem igazán örül, hogy odaküldték hozzá segédlelkésznek a fiatalembert, el is kezdi fúrni őt, de a bokszolóból lett Jud atyát nem olyan fából faragták, hogy csak úgy meghátráljon. Nyíltan konfrontálódik felettesével, és mikor a monsigniort meggyilkolják, ő lesz a legfőbb gyanúsított. Ekkor jelenik meg a színen Benoit Blanc, hogy tisztázza Judot.
A film a nyomozáson túl bátran nyúl politikai és vallási szatírához: egyszerre figurázza ki a hit nyelvének cinikus kisajátítását, a hatalom erkölcsi kérdéseit és a közösségi térben zajló identitásharcokat. A krimi itt valódi társadalmi kommentárként működik, amely nem leckéztet, hanem kíméletlenül „odaszúr“. Johnson nem áll egyik oldalra sem, inkább azt mutatja meg, mennyire abszurd, amikor minden szereplő meg van győződve saját erkölcsi felsőbbrendűségéről.
Humorosan komoly utalások
A popkulturális utalások ezúttal is jelen vannak. A Star Wars-motívumok a mítoszteremtés és a rajongói vallásosság kifigurázásaként jelennek meg, az Andrew Lloyd Webber musicaljeire tett kikacsintások pedig a nagyszabású érzelmek és a giccs határvidékén mozognak. A nyomozás közepén pedig az egyik karakter megjegyzi: nehogy majd idiótát csináljanak belőlünk a Netflixen! Ez az önreflexív mondat telitalálat: a rendező finoman ironizál azon a médiakörnyezeten, amelyben a film megszületett.
A Tőrbe ejtve – Ébredj fel, halott ember végső soron azt bizonyítja, hogy a krimi – ha elég intelligensen és önironikusan nyúlnak hozzá – ma is alkalmas arra, hogy a világunkról beszéljen. Rian Johnson filmje egyszerre szórakoztató rejtvény, színészi jutalomjáték és maróan pontos korrajz. A mellékszereplők egy-egy társadalmi típust testesítenek meg. A vallásos retorika, a politikai cinizmus és a médiavilág önfényezése egyaránt célkeresztbe kerül, a gegek viszont nem öncélúak, hanem a hatalom, a hit és a fogyasztható kultúra összefonódását mutatják. Mindez talán furcsa lehet azok számára, akik egyszerű krimit vártak, de a film vélhetően őket is gyorsan beszippantja.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
