Szulényi Valika novellákat ír, szaval, kulturális rendezvények állandó résztvevője. Lakása szinte könyvtár, a szekrények aljában teleírt füzetek lapulnak, hiszen 56 éve naplót vezet.
Párkányban vendégeskedtem Szulényi Valikánál, aki éppen most érkezett haza ismerőse könyvbemutatójáról, ahol Kosztolányi Dezső, Hajnali részegség című versét mondta el.
Nem tudok elszakadni a versektől, ahová hívnak, oda megyek, nemrég még az idősebbeknek szervezett szavalóversenyen is részt vettem
– kezdi a beszélgetést mosolyogva Valika.
A városban és Esztergom környékén szinte nincs rendezvény, amelyen Valika egyénileg, szereplőként vagy társaival, a nyugdíjasklubból ne venne részt. Ezekről az eseményekről és persze a mindennapi történésekről is részletesen ír naplójában.
A szocializmusban Bulgária és a Szovjetunió mellett eljutott Spanyolhonba, Görögországba, Törökországba és más helyekre is, igaz nehézkes volt a rengeteg engedély beszerzése. A rendszerváltás után aztán bejárta szinte egész Európát, és eljutott, a Közel-Keletre, Észak-Afrikába, emellett zarándokutak sokaságát járta végig.
2007-ben jöttem Párkányba lakni, egyedülállóként én ápoltam beteg keresztapámat. Amikor elhunyt, a lakást nekem hagyta örökül, én meg örültem, hogy Párkányban maradhatok, mert itt nagyszerű közösséget találtam a nyugdíjasok klubjában.
Járjuk a kiállításokat, koncerteket, könyvbemutatókat, látogatjuk a Csemadok-rendezvényeket, beszélgetőesteket, eljárunk színházba, de mi magunk is rendezünk táncos összejöveteleket – sorolja Valika. Kitér arra, húszéves korában kezdett naplót írni, hogy megörökítse azokat az élethelyzeteket, amelyek a lelkében nyomot hagytak. Később főleg az utazásaira fókuszált, sok helyre még fényképet is ragasztott. Itt Párkányban már napi szinten írt a naplóba, hiszen annyi csodás helyre, előadásra jutott el, hogy meg akarta örökíteni őket.
Sokáig elidőztem Valika társaságában. Búcsúzáskor megígérte, legközelebb verscsokorral is kedveskedik nekem.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
