Nyitókép: Körkép.sk
Az ötven év jelen esetben az iskola épületének kora, amelyet 1974-ben adtak át rendeltetésének. Maga az oktatás ebben a kis felső – bodrogközi falucskában már sokkal régebben kezdődött. Egészen pontosan 1880-ban, azaz csaknem 150 évvel ezelőtt.
Az akkori, első iskolaépületet a szülők még a saját két kezük munkájával emelték, az első tanítók Ronkay Antal, Szendrey Kazimír, Gál Pál, Szucsák István, Horkay Gyula és Barkó Béla voltak. Ők voltak az első „lámpások”, akik írásra, olvasásra, számolásra oktatták a nebulókat. 1923-ban már vadonatúj iskolát avattak, amely egészen 1974-ig eredeti formájában működött.
A növekvő gyermeklétszám, a község fejlődése további bővítést tett szükségessé, 1974-ben adták át a jelenleg is álló épületegyüttest, mégpedig 21 jól felszerelt tanteremmel, szaktantermekkel, tornatermi szárnnyal és kültéri sportpályákkal, zöld területtel, valamint a konyha-étkezdével.
Az új iskola immár 400 diák számára nyújtott színvonalas tanulási lehetőséget. Jelenleg 152 gyerek jár ide, főleg a Véke, Szinyér, Zétény, Pólyán, Szolnocska vonzáskörzetből.
Az iskola jelmondatának – „Gyermekeink a jövőnk” szellemében az iskola nemcsak a megszokott oktatási formákat alkalmazza. Nagy hangsúlyt fektetnek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására, a tehetséggondozásra, ugyanakkor a sajátos nevelési igényű gyerekek speciális problémáinak napi szintű megoldásaira is.
Az évforduló alkalmából megrendezett ünnepségen nemcsak az intézmény régi pedagógusai jelentek meg, hanem szinte minden alkalmazott is, aki az elmúlt időkben a patinás falak között dolgozott.
Az ünneplés jó hangulatban a késő délutáni órákig húzódott és tulajdonképpen másnap is folytatódott a Családi nappal. A legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenki kedvére találhatott magának elfoglaltságot. A legkisebbekkel a Százszorszép Játéksziget foglalkozott, de nagy sikere volt a nyíregyházi Burattino Bábszínháznak, a „Komócsa” néptáncegyüttes táncházának (a „komócsa”, avagy „gumócsa” az erdei eper helyi neve) és a hagyományőrző foglakozásoknak is. A Pata-tanya jóvoltából a lovaglást és az ősi magyar íjászatot is kipróbálhatták a kalandra vágyók.
És mivel az ötvenliteres kondérban főtt gulyás utolsó cseppje és a több mint százötven palacsinta utolsó darabja is elfogyott, feltételezhető, hogy senki éhen haza nem ment.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
