Május első napján Királyhelmec kulturális osztálya a helyi kiskertészek szövetségével közösen a hegyoldalba hívta az érdeklődőket egy családi délutánra. A nap fénypontja egyesek számára a májusfaállítás volt.
Azokat, akik az utolsó pillanatban kaptak kedvet megfürdőzni a napfényben, a szociális hálón a Nagyhegy csoportban az örökzöld LGT sláger egyik sorával csalogatták: Gyere, gyere ki a hegyoldalba! A kórház közelében lévő, dombra épült Furcsa lakótelep legmagasabb részén, az utolsó bérház mögötti tisztáson gyülekeztek ebéd után a túrázni vágyó kicsik és nagyok, sőt egy bájos négylábú tag is csatlakozott a csapathoz, aki a várakozás közben szívesen elfogadta csodálóitól a finom falatokat.
A túrán felül kalandra is vágyók 3-6 fős csapatukkal előzetesen benevezhettek a csapatjátékba.
A szervezők tíznél is több, jellemzően a maximális létszámmal induló csapatot regisztráltak, melyeknek minden tagja a csapat nevével jelzett táblácskát tűzött a pólójára, és egy térképet is kapott. Ezen a versenybe bekapcsolódó azon 11 kertész portája +1 helyszín volt feltüntetve, amelyeket felkeresve egy-egy feladat várt megoldásra. Ezeken túljutva egy matrica ütötte a csapat markát, amit a verseny kisfüzetébe kellett beragasztaniuk. Vidám Mókusok, Vadrózsák, Teletabik, ÉP Keleti Képviselők – csak néhány a találóbbnál találóbb csapatnevek közül.
A város polgármestere és Kassa Megye alispánja, Pataky Károly örömét fejezte ki, hogy a tavalyi kezdeményezésük egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Nem titkolt szándékuk, hogy a lakók körében akár egy ilyen vidám, mozgással teli formában is népszerűsítsék a város határában, még a központtól is csak egy karnyújtásra lévő természetjárásra alkalmas Kis- és Nagyhegyet.
A dimbes-dombos, akácerdőkkel övezett, szőlészek és kiskertészek által művelt rész ideális hely egy hétvégi sétára, piknikre, kocogásra, de akár épp kerékpáros túrákra is.
A csapatjátékkal kapcsolatosan megemlítette, hogy lényege az együttlét, a közös gondolkodás, a vidám móka, kacagás, ezért feleslegesen ne hajszolja senki az időt, mindegy hányadikként ér célba, mindenkit jutalmaznak. A részvét és az élmény, a közösségben megélt pillanatok a fontosak, ezekre fog majd mindenki emlékezni.
Sára, a kecskelány indult el elsőnek gazdájával, akik egyenesen a cél felé, a Nagyhegy irányába poroszkáltak, mivel nem versenyeztek. Utánuk 5 percenként útra keltek a csapatok, de ők már a térképen jelölt útvonalat követték.
Jómagam az ÉP Képviselők Kelet csapatához csatlakozva jártam be a távot.
Talán kitalálták a kedves olvasók, hogy a furfangos csapatnév kapcsolatban lehet az európai parlamenti választáson induló Magyar Szövetség keleti régiójából delegált képviselőjelöltekkel. Valóban, a 6 tagú csapatba a 14-es számmal induló Ivanecky János feleségével és 3 kisgyermekével Kassáról érkezett, hogy a 12-es számmal induló királyhelmeci Drab Melindával együtt ragadják meg annak lehetőségét, hogy felhívják figyelmünket a június 8-ai választások fontosságára, beszélgetve velünk akár felszabadult légkörben, kötetlenül is.
Nem sokkal a rajtot követően nemcsak a nyíló akácfák édes illata csapta meg az orrunkat, hanem a fák mögötti első kertben a nap első májusfája is felbukkant.
Még el sem értük az első helyszínt, Melinda máris ismerősökkel találkozott. Édesapja volt kollégája és kertszomszédja igazi jó bodrogközi magyar emberek. Nem sajnáltuk a velük töltött perceket, egyetértéssel nyugtáztuk, hogy június 8-án megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy bejuttassuk egyetlen pártunkat a brüsszeli érdekképviseletbe.
A melegszívű szőlősgazda búcsúzás előtt beszaladt még a házikóba, hogy a csapat aprajának egy kis energiapótlót hozzon, ha már nem akadt nála hamuban sült pogácsa a betérő váratlan vendégeknek.
Az utolsónak induló csapat, a Helmeci Kocogók a mobil hangfalból szóló zenére táncolva beért majd le is hagyott minket, de ezen cseppet sem csodálkoztunk. Ők csupán azt a feladatot tüzték ki maguknak, hogy a helyszínek feladványait teljesítsék. Az ÉP Keleti Képviselők tagjai ennél többet is vállaltak ezen a csodás májusi napon…
„Azt a mindenit! Hogy egyes kiskertészek milyen zöldek!” – kiáltott fel valaki, akinek nem errefelé volt a szőlőskertje. Régen járva ezeken a lankákon nem is sejtette, mennyire trendi a hegy ezen oldalán némely porta.
Araszolva a cél felé, ehhez hasonló panorámában is részünk volt. A távolban, Szentes irányában a tölgyfákkal teli Erős, aminek a mélyén a régészek szláv temetőre bukkantak, balra Kisgéres.
A kisebb-nagyobb bolyongást és egy megmászott dűlöt követően az akácosok között bújt meg az első helyszín, ahol a bemelegítő feladat csupán az volt, hogy egy fotó készüljön ezzel a dizájnos kerettel.
Erre a pazar ultramodern napelemes kivitelezésre már a szavunk is elakadt.
Az egyes versenyhelyszínek a kapun lógó trikolórokról könnyebben felismerhetőek voltak, de a terepet nem ismerő plusz csapattag a térképpel kezében is majdnem rossz útra tért. Ennek apropóján, az ÉP csapatot kísérő Furik Péter, a Magyar Szövetség Tőketerebes járási szervezetének elnöke mesélt arról, milyenek is voltak katonasága idején az iránytűvel és térképpel való tajékozódási gyakorlatok.
Az is megesett, hogy egy helyszínen akár 3 csapat tagjai is találkoztak egymással, ahogy éppen Bányácskyéknál is. A furfangos feladat során 30 poharat kellett oszlopba rendezni úgy, hogy a felfújt ballonnal megtartott poharakat egyenként kellett egymásba helyezni. Könyebbnek tűnik, mint amilyen az valójában. Próbálják ki! Ahogy kiderült, a Magyar Szövetség ballonjai szerencsésebbek, jobban teljesítettek, mint a játékhoz tartozó arany színűek.
A domboldalon lévő telkekről nyílik a legpazarabb kilátás.
Melinda Bányácsky úrral nem ivott előre a medve bőrére, de amíg a csapat fiatal tagjai a ballonnal és a poharakkal szorgoskodtak, pár korty száraz fehér nedű jól esett a melegben a jelenünkön túl a jövőnkről is szóló csevelyhez.
Szinte minden helyszínen rácsodálkozhattunk a kert valamelyik szegletére, mindegyikben volt mit megcsodálni. Tükrözték gazdáik gondoskodó kezeinek munkáját, szeretetét.
Trosko Zita tanító néni a nap során még a kertjében is összefutott néhány tanítványával. Első nekifutásra a lányoknak nem sikerült a zsinegre erősített tollal beletalálni a borosüvegbe, hiába álltak spiccre, alacsonyabban volt a toll hegye, mint az üveg szája. Második próbálkozásuk során viszont megváltoztatott taktikájukat siker koronázta.
A kertészek a betérő versenyzőknek szilárd és folyékony finomsággal egyaránt kedveskedtek.
Ahány utca, Drab Melinda számára annyi ismerős. Senkire sem sajnálta az idejét.
Ez a mesebeli növényőrző varjú a gyerekek szerint jóságos lény, hisz´ a szeméből is ki lehet olvasni: nem tesz kárt a portán.
Ezt a 6 pingpong labdával teli dobozt a versenyzők derekára kötötték, és úgy kellett sürögniük – forogniuk vele, hogy tartalmának fele a földön landoljon. A kisiskolás minden alkalmat megragadott az olvasás gyakorlására, de ahogy a nagyok megjegyezték, addig örüljünk, amíg csak ilyen formában hall a háborúról. A felnőttek felelőssége, hogy ezért érdemben is megtegyenek minden tőlük telhetőt, akár egy június 8-án leadott jó szavazattal is.
Arra, hogy a helmeci kiskertészeknek arany keze van, jó példa ez a precízen rendben tartott részlet is.
Még a portája előtti füvet kaszáló úrra is volt néhány perce Melindának és Jánosnak. Örömmel hallották, hogy nem hagyja ki családjával a júniusi EP-választást, mert bizony ennek az eddigieknél sokkal nagyobb a tétje.
Kopasz Xénia és Péter társaságát nehéz volt otthagyni. A hulahopp karikák a gyerekek hajlékonyságán nem fogtak ki, így miután játszva megszerezték a feladat teljesítéséért járó matricát, kedvükre mozogtak, táncoltak a tágas, pázsitos udvaron. A késő délutáni pihenés közben mindnnyian szívesen, jó étvággyal fogyasztottuk a finom bográcsos babgulyást s közben jót beszélgettünk.
A kiskertészek volt elnöke, Kopasz Viktor kertjében unokái, Barbara és Júlia fogadták a betérőket. A feladat során 3×3 pingpong labdát kellett bedobni az asztalon lévő tojástartóba.
Elhagyva a Kishegy oldalában bejárt kerteket, útban a Nagyhegy lábánál meghúzódók felé, itt már egész közel voltunk a célhoz.
A végállomáson felállított sörsátrak közelében várta a versenyzőket és a túrázókat Sára, akinek kis gazdája elárulta szelídségének titkát. 3 évvel ezelőtt, nem sokkal születése után az anyja által magára hagyott kisgidát befogadták. S miután emberi kéz etette és szeretgette, jámborságával és szelídségével hálálta meg jóságukat. A tündéri kis teremtésnek magam is adtam egy kis krumplihéjat és füvet, mielőtt megsimogattam a buksiját. Egyébként itt éppen a vele szemben játszadozó kutyákat pásztázta, azon morfondírozva, vajon bevennék-e maguk közé társnak…
A többszöri gyengéd próbálkozás sem hozta meg a kutya-kecske szimpátiát, de ezt mindkét fél elfogadta. Pedig a pumi gazdija megsúgta, hogy a Hortobágyon a kis fekete már terelt birkanyájat…
A célban már ott volt a Magyar Szövetség Országos Tanácsának elnöke, Pandy Péter is, aki a párt EP-listáján a harmadik keleti képviselőjelölt. A közösségbe lánya és vizslája kísérte el.
A helyi szlovák alapiskola sátrában kedvükre rajzolhattak, kifestőzhettek a gyerekek.
A művészeti alapiskola pedig arc – és testfestéssel várta mindazokat, akik egy kis színt szerettek volna látni magukon.
Drab Melinda a ma már Helmeczy Mihály Alapiskolaként ismert volt alma matere sátránál is beszélgetett múltról, jelenről, jövőről. Az iskola csapata egy kis oktató összeállítással várta a náluk megpihenőket. A Nagyhegy flőrájának néhány példánya a fotókon kívül valós mivoltában, a faunája csupán fotón volt látható asztaluknál.
A nap végén felállított májusfa előtt a többiekhez hasolóan mi is megálltunk egy emlékfotó erejéig. Középen a már ismert okok miatt a célba utolsóként beérő ÉP Keleti Képviselők csapata. A legfiatalabb kezében a verseny teljesítését bizonyító füzetecske a beragasztott matricákkal, melyekből az utolsót a város címere díszíti.
Akár a helyiek közül, akár az ország más régiójából – például éppen a közelgő kisgéresi nyitott pincék napjára – érkezők közül valaki meg szeretné látogatni a Natura 2000-es védett területet és a város, s egyben a Nagyhegy legmagasabb pontjáról belátható csodás panorámában gyönyörködni, akkor ez a májusfa és a vele szemben lévő, borostyánnal benőtt kerítés támpontul szolgálhat. Titkosítottuk a GPS koordinátákat, az élet nem mindig habostorta, ezt nem árt szem előtt tartani. Ha megtalálja az említett pontig, akkor a dombra vezető úton eljut a drótkerítésig, ahol a tábla jelzi majd az európai besorolású védett területet. A kerítés rugós zárját kiakasztva Királyhelmec és egyben az egész Bodrogköz egyik különleges szegletébe lép.
A borostyánnal benőtt kerítésen túl található Karnai Árpád birodalmában sok különleges virágot, növényt, gyümölcsfát csodálhatott meg a betérő. Társaságukban igazán jól érezhetik magukat azok a papagájok, tyúkok, kakasok, nyulak, halacskák, akikhez a családi nap végén a kíváncsi szemek bekukucskálhattak, akár egy kis finom zöld eledellel is kedveskedve.
Mondanom sem kell, hogy ők sem mindennapi fajták egyedei voltak…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
