Az elmúlt napokban olyan jelenséget lehetett észlelni a nemzetközi valutapiacon, melyre már két évtized óta nem volt példa.
Az euró árfolyama az amerikai dollárhoz képest annyit gyengült, hogy a múlt hét második felében a két valuta értéke kiegyenlítődött. Ez komoly változás, egy évvel ezelőtt egy euró még körülbelül 1,18 dollárt ért. A két valuta értéke utoljára 2002-ben, az euró fizikai bevezetésekor volt egyenlő, azóta az euró folyamatosan erősebb volt az amerikai dollárnál. Az euró fokozatos gyengülése a dollárral szemben már 2021 nyara óta megfigyelhető, de ebben az évben az euró értékvesztése különösen látványos, hiszen az eurózóna valutája értékének mintegy 11 százalékát vesztette el 2022 első felében.
A világ legfontosabb valutáinak árfolyama már hosszú évtizedek óta a nemzetközi valutapiacon alakul ki, és mint minden piacon, az árak itt is a kereslet és a kínálat függvényei. Ami most történik, az annyit jelent, hogy a nemzetközi valutapiacon ma az amerikai dollár iránt nagyobb a kereslet, mint az euró iránt. A kereslet és a kínálat alakulását számos tényező befolyásolja, de az elmúlt hónapok történéseit áttekintve nem nehéz összegezni azokat, melyek az euró gyengüléséhez vezettek az amerikai dollárhoz képest. Ahogy azt Adam Tooze közgazdász és történész megfogalmazta, jelenleg egy polikrízisnek vagyunk tanúi, ami több, egyidejűleg jelentkező válságot jelent, melyek a jövőben egymást kölcsönösen tovább erősíthetik. Gondoljunk itt a még mindig tartó globális koronavírus-járványra, az orosz–ukrán háborúra és az ebből kialakuló energetikai és élelmiszerválságra, vagy a magas inflációra, mely globális stagflációhoz is vezethet. A valutapiaci befektetők szerint ez a bonyolult környezet az eurózóna számára nagyobb veszélyeket jelent, mint az USA számára, ami ma már számos makrogazdasági mutatóban is érzékelhető. Ezért nem meglepő, hogy a befektetők a vészterhes időkben az amerikai dollárt tekintik a legbiztosabb kikötőnek.
A dollár erősödéséhez hozzájárul az Atlanti-óceán két partján különbözőképpen folytatott monetáris politika is. Míg az amerikai FED már több ízben emelt alapkamatot, és a nyár folyamán nagy valószínűséggel további egy százalékkal emeli azt, az Európai Központi Bank még mindig nem szánta el magát az alapkamat emelésére. A két valuta között fennálló kamatkülönbség is a dollár vonzerejét növeli, és nem valószínű, hogy ez a különbség az elkövetkező hónapokban eltűnik. Ellenkezőleg, a további amerikai alapkamatemelések az év második felében az amerikai dollárt még vonzóbb valutává teszik majd.
Az átlagpolgárt nem különösebben érdekli a monetáris politika alakulása vagy a valutapiaci befektetési stratégiák változása. Ezért az eurózóna lakosai is elsősorban azt szeretnék tudni, hogy életükre milyen hatással lesz a gyengébb euró. Általánosságban azt lehet mondani, hogy egy gyengébb valuta az exportőröknek kedvez, viszont az importált áruk megdrágulnak a hazai fogyasztók számára. Szlovákia esetében az exportból származó pozitív hatások limitáltak, ennek nagy része ugyanis euróban zajlik. Nagyobb baj azonban, hogy az energiahordozókkal a kereskedelem általában amerikai dollárban történik, ezért a gyengébb euró tovább drágítja ezeket nemcsak Szlovákiában, hanem az egész eurózónában is. Ez hozzájárul a már amúgy is magas infláció további növekedéséhez, ami az elkövetkező hónapokban csökkentheti az eurózóna lakosságának a fogyasztását. Ez hozzájárulhat egy gazdasági recesszió kialakulásához, ami viszont ismételten negatív hatással lesz az euró értékére a valutapiacon. A gyenge eurótól ezért nem várhatunk pozitív gazdasági hatásokat, ennek jelenleg több hátránya van, mint előnye.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
