A második világháború végén, 1944-’45-ben a megszálló Vörös Hadsereg történelmi hazánk területeiről tömegeket hurcolt el szovjet kényszermunkatáborokba – a magyarországi hatóságok közreműködésével. Míg a magyarországi kommunista vezetés politikai céljainak elérése érdekében nyúlt a deportálás eszközéhez, addig az elcsatolt területeken az etnikai tisztogatás lehetőségét találta meg benne az új hatalom. Összesen közel egymillió embert – magyar és német nemzetiségű hadifoglyokat és civileket – deportáltak. Az elhurcoltak közel fele soha nem térhetett haza… Sokan már az az oda vezető utat sem élték túl, mások a lágerekben az embertelen körülmények között vesztették életüket. A túlélőkre itthon, a szovjet szuronyokon épülő kommunista rendszerben megbélyegzés, kirekesztés várt. Hosszú évtizedekig nem lehetett beszélni a szovjet koncentrációs táborok világáról.
A GUPVI – a halál táborai című dokumentumfilm néhány túlélő elhurcolt honfitársunk személyes sorsán keresztül, történész szakértők közreműködésével, játékfilmes jelenetekkel illusztrálva mutatja be a kommunista vészkorszak egyik legnagyobb áldozattal járó tragédiáját.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
