Az 1956-os forradalom Győrben kivégzett mártírja, Gulyás Lajos református lelkész több szállal is kötődik a Felvidékhez.
Az Érsekújvár melletti Kisújfalun született, ahol apja a református egyház presbitériumának vezetője volt. Az érsekújvári gimnázium, majd a losonci református teológiai szeminárium diákja volt. A visszacsatolás után Pápán fejezte be teológiai tanulmányait. Segédlelkészi szolgálatát 1942-ben Felsőgelléren kezdte. Amikor megházasodott – egy deáki református tanítónőt vett feleségül – Balatonszepezdre került lelkésznek. 1944-ben a nyilasok elhurcolták, de sikerült megmenekülnie. 1948-ban a Moson megyei Levélre helyezték a felvidéki és erdélyi menekültekből és áttelepítettekből szerveződő gyülekezet lelki gondozására. Az ötvenes évek egyházellenes politikáját bíráló magatartása tette ismertté a Győr–Sopron–Pápai egyházmegyében.
Az 1956. október 25-i mosonmagyaróvári sortűz idején éppen szülőfalujában, Kisújfalun tartózkodott, de visszaérkezése után, másnap azonnal bekapcsolódott az eseményekbe, és a kialakuló lincshangulatot igyekezett megfékezni.
1957. december 31-én Győrben, a börtön udvarán kivégezték. Holtteste a sopronkőhidai rabtemető jeltelen sírjába került. Rehabilitálása után 1991-ben holttestét exhumálták, és Levélen, utolsó lelkészi működése helyén eltemették.
Gelléren 2008-ban emléktáblát helyeztek el tiszteletére az alábbi szöveggel:
Megjelent a Magyar7 2022/43. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
