Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke elkövette második súlyos politikai hibáját. Az első az volt, amikor nem határolódott el Molnár Judit, a Magyar 7 főszerkesztőjének cikkétől, aki arra szólított fel a pártelnököt, hogy számolja fel a konkurenciájukat. Gubík akkor Molnár Judit mellé állt, és ezzel elismerte, hogy a Magyar Szövetségben úgy gondolják, a felvidéki magyar sajtó az alárendeltjük. Gubík most egy dezinformációs hadjáratba hagyta magát belerángatni, amiből nem tud jól kijönni, még akkor sem, ha valami csoda folytán kiderül, volt alapja a dolognak. A nyelvtörvény ügye ugyanis nem csak a nyelvi jogokról szól, annál sokkal többről, és ezt az MSZ elnöke nem fogta fel.
Egy senki által nem látott és illetékesek által nem hitelesített, liberális oldalról éterbe kiszivárogtatott dokumentum szerint a szlovák kormány a mečiari időkben tapasztalt korlátozásoknál is durvább intézkedéseket tervez a kisebbségi nyelvi jogok ellen.
Már akkor gyanakodniuk kellett volna a Magyar Szövetségben, mikor Bugár Béla az Új Szó hasábjain noszogatta mielőbbi cselekvésre a pártot és Gubíkot. A mézesmadzag azonban túl csábító volt, az MSZ vezetése azt látta, hogy végre van egy téma, amibe bele lehet állni, amivel a párt súlyát növelni lehet, lehet gyártani a közösségi médiás bejegyzéseket, sajtótájékoztatókat tartani, elmenni a baráti sajtóhoz nyilatkozni, és bele lehet rúgni Gyimesibe.
Túl szép, hogy igaz legyen, de elhitték és belementek a játszmába. Nem kellett volna.
Ha igaz volna…
Tegyük fel, hogy a tényleg gyanús körülmények között kiszivárogtatott információ igaz, és az SNS tényleg annyira balga, hogy ilyen lépésre készül.
Egy jó politikus azonnal felteszi magának a kérdést, hogy miért és miért most? Bugár cikke után pedig minden vészjelzőnek eszeveszettül kellene villognia, mert valami nem stimmel.
Egy jó politikus figyelembe vette volna, hogy mediális játszmák eszközévé akarják tenni egy konkrét cél elérése érdekében.
És egy jó politikus – ha tényleg stratégiai partnernek tartja a magyar kormányt, – anélkül, hogy biztos lenne a dolgában, nem hozza partnereit olyan helyzetbe, hogy kirobbant egy nyelvtörvény-ügyet, amivel a magyar ellenzéki liberális, nemzetellenes sajtónak ad muníciót.
Egy jó politikus úgy gondolkodott volna, hogy most nem célravezető megterhelni a Nemzetiségi Kormánybizottság leendő munkáját, pláne nem meg nem erősített információkra alapján.
Egy valamire való politikus, ha már úgy döntött, hogy elhiszi az elérakott kétes hitelességű dokumentumot, megvárja, amíg véget érnek a csúcstalálkozók Budapesten, és utána ellenőrzi az igazságtartalmát, majd tematizál. Egy kiváló politikus viszont azonnal felveszi a kapcsolatot az SNS-szel vagy a kormánnyal és megkérdezi, van-e hitele a megszellőztetett információknak. Aztán tervez, időzít, vagy levonja a következtetést, hogy megint zavarosba akarták csalni.
Sajnos Gubíknak sokkal fontosabb volt a Gyimesi György elleni lejáratókampány mihamarabbi megkezdése, mint hogy jó politikusként viselkedjen, és felmérje a helyzetet, mielőtt cselekszik.
Ha nem igaz…
A kiszivárogtatott információk hamisak is lehetnek. A fő források Bugár Béla és a Napunk, és ha az információ torz vagy teljesen hamis, akkor Gubík hagyta magát csőbe húzni.
A liberális erőtér célja a Magyar Szövetség leválasztása a szuverenista, vagy ha úgy tetszik, a kormányoldalról. Ha a Magyar Szövetséget sikerül ellenzéki párttá tenni, az megnehezítheti a magyar és szlovák kormány együttműködését. Ivan Korčok a hírek szerint a PS-be igazol, ha így van, főszerepet fog kapni a pártban, Korčok pedig már jelezte, hogy politikájának része lesz a történelmi sebek feltépése, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokat megrontsa – mert ez a progresszív-globalista oldal érdeke.
Az egész ügyet persze a budapesti csúcstalálkozók napjaira időzítették, hogy leuralják a narratívát és negatív híreket közölhessenek Magyarország és Szlovákia kapcsolatáról. A nyelvtörvény keltette hatásvadász hisztéria nyilvánvalóan hatással volt a két ország kapcsolatára, ezt bizonyítja, hogy Juraj Blanár külügyminiszter szükségét érezte, hogy nyilatkozzon az ügyben akkor, amikor kulcsfontosságú találkozók sora zajlott a magyar fővárosban.
Bugárék terve a maga nemében kifejezetten jól megszerkesztett volt. Ha a Magyar Szövetség nem dől be, azzal vádolták volna őket, hogy Budapest parancsát követve lemondtak a felvidéki magyar nyelvi jogok védelméről. Persze, az egész nyelvtörvényes ügy annyira mesterkélt és erőltetett, hogy könnyűszerrel le lehetett volna szerelni. Ám a felkínált alkalom, hogy oldalba támadják Gyimesit, túlságosan csábító volt a Magyar Szövetség számára. Így bedőltek.
Ne hagyjunk ki a sorból egy másik vonalat sem. Októberben érkezett a hír, hogy a Kisebbségi Bizottság megszűnik, és helyette megalakul a Nemzetiségi Kormánytanács, amelynek elnöke maga Robert Fico kormányfő lesz – alelnöke pedig Horony Ákos kissebségügyi kormánybiztos.
Ha meg akarnám akadályozni ennek a tanácsnak a működését, egészen pontosan azt, hogy a magyar kisebbség és a szlovák kormányfő közös erőfeszítéséből szülessenek eredmények, én is megpróbálnék feszültséget gerjeszteni, lehetőleg úgy, hogy a Magyar Szövetség legyen az a hasznos idióta, akinek hisztériázása miatt a kormányfő kevésbé lesz nyitott a magyar ügyekre.
Ez azért illik a képbe, mert a Magyar Szövetségben és jogelődjében, a Szövetségben is azon dolgoztak a progresszív trójai falovak, hogy politikai siker kizárólag a progresszív-liberális politikusokkal karöltve valósulhasson meg. Ne Gyimesivel (most-hidas hisztéria majd kilépés 2023-ban), ne Berényivel (Mózes Szabolcs aknamunkája 2022-ben), de inkább Ódorral, a PS-szel, bárkivel, aki a progresszív erőtér képviselője.
Most hasonló a helyzet, csak magyar-szlovák viszonylatban. Megspékelve egy aláírásgyűjtéssel a települések igazságos finanszírozásáért, amit a Magyar Szövetség kezdett el.
A liberális intrika egyelőre sajnos működik.
Jelenleg ott tartunk, hogy a magyar kormány felvidéki stratégiai partnere támadja a magyar kormány nemzetközi partnerét, a szlovák kormányt. Korčok és Káčer pezsgőt bontanak.
Nagy ambíciók, kis mozgástér
A politikusok szakmájukból adódóan új valóságot alakítanak ki maguk körül, amelyben próbálják elhitetni az emberekkel, hogy ők milyen csodálatos szakemberek és milyen sok jót akarnak. Ez teljesen normális, nekik ilyen az eszközrendszerük. A gond akkor van, ha ennek a narratívának maga a politikus is áldozatául esik.
A Magyar Szövetség elszigetelt párt. Gubíkot nem ismerik Pozsonyban, egyesek Gyimesi iránt érzett irigysége pedig megakadályozza, hogy a volt parlamenti képviselő kapcsolati rendszerét használja a párt.
Ezért a Magyar Szövetség igyekszik ügyeket találni, azzal a céllal, hogy a kormány illetékeseinek figyelmét felkeltse. A kérdés az, hogy ez a taktika beválik-e a jelenlegi kormánnyal szemben. Szerintem a jelenlegi helyzetben nem, sőt, kontraproduktív, pláne a nyelvtörvényes intrika kapcsán. Persze, ugyanezt a tematizálási kényszert egyesek arra használják, hogy szépen terelgessék a pártot az ellenzéki karámba.
A tét az, hogy Gubík oldja-e meg a nyelvtörvény ügyét, vagy Gyimesi, Horony Ákos, esetleg maga Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter. A háttérben nagy ambíciók párosulnak kis mozgástérrel és óriási bizonyítási kényszerrel. Nagy valószínűséggel Gubík meggyengülve kerül ki a taktikából. A kispadról követelt megoldást, a kispadról lesz kénytelen örömét kifejezni, hogy megoldás született. A megoldást pedig vagy Gyimesi, vagy Horony vagy Szijjártó fogja elérni.
Nem hiszem, hogy Gubíknak szándékában áll progresszív irányba terelni a pártot. Azt viszont el tudom képzelni, hogy tapasztalatlansága miatt kellően meg tudják gyengíteni őt ahhoz, hogy olyanra cseréljék, aki majd ezt megteszi. Addig is megy a hízelkedés a Napunk, Bugár, a Pátria meg még sokan mások részéről Gubík irányába. A gyanútlan vad kényelmes célpont…
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
