A felvidéki magyar politika egyik legnagyobb átka, betegsége a semmitmondás kényszere. A jelenség oka az elmúlt három évtizedben lehetett más és más, de a politikai üresbeszéd gyakorlata megmaradt. Leggyakrabban azért, hogy a politikus elkerülje a számonkérhetőséget. Vagy igyekezett valamelyik szlovák párthoz dörgölőzni. De az is előfordult, sajnos elég gyakran, hogy nem a választóknak, hanem üzleti köröknek akart megfelelni. Nagyon gyakran lehettünk tanúi a szlovák sajtótól való rettegésnek is, és az utóbbi években az összetákolt nagymagyar egység liberális szárnya is minden követ megmozgatott, hogy semlegességben tartsa a pártot. Mindehhez most hozzájött az ideológiai elköteleződéstől való félelem. És igen, Gubík László mind a hat tünetet mutatja, ahogy ez a hétfői TA3-as szereplésekor is tetten érhető volt.
Politikai vitáról nem volt szó. Boris Kollár, Gubík „beszélgető-partnere” nem csak többet beszélt, de többet is mondott. Konkrét politikai üzeneteket fogalmazott meg, amelyekkel nem kell egyetérteni, de ettől még legitim és olvasható álláspontokról volt szó.
Ezzel szemben Gubík csicsás körmondatokba csomagolta be a megszokott frázisokat. Semmi újat nem tudhattunk meg a magyar párt álláspontjáról azokban a kérdésekben, főleg nem azokban, amelyeket Gubík módszeresen kerül. Romantikus és a végletekig leáltalánosított frázisokba gyűrte bele azt a nagyon keveset, amit a pártról és álláspontjáról hajlandó volt elmondani. És ami semmi újat nem tartalmazott.
Gubík unalmas volt és kerülte a kérdésekre adandó válaszokat, ezért a műsorvezető hagyta, hogy Boris Kollár jó nagy darabokat szakítson ki Gubík műsoridejéből. Megtehette, hiszen a magyar párt elnöke nem igazán harcolt azért, hogy szót kapjon. Addig sem kell vért izzadva azon gondolkodnia, mivel szavakkal töltse ki úgy az időt, hogy közben ne mondjon semmi érdemlegeset.
Ott pedig, ahol nem tudta kikerülni a konkrét válaszadást, nem a kérdésre válaszolt. Egyetért-e a Fico-kormány négy égtáj felé irányuló külpolitikájával? Igen, nem? Gubík erre azt mondta, V4. Pont, megölte a kérdést, és megint nem kellett állást foglalnia.
A korrektség kedvéért meg kell említeni, hogy Gubík a konszolidáció témájánál említett néhány intézkedést, amit konkrét számokkal kötött össze. De többnyire itt is olyan közhelyeket emlegetett, mint az államapparátus hatékony működése, ami a tömeges leépítésektől a minisztériumok összevonásáig a láthatatlan állami vállalatok bezárásáig ezeregy dolgot jelenthet.
Egy magyar pártelnöknek nem az lenne a dolga egy országos hírtévé stúdiójában, hogy homályos elképzeléseket vázoljon fel a hatékonyságról, vagy arról elmélkedjen, hogy az általa összeállított 13 pont (ami nem az övé, csak összeollózta a korábbi kampányprogramok néhány fontosabb pontját) milyen jó és miért született meg. Hanem arról kellett volna beszélnie, hogy ez a 13 pont hogyan illeszkedik a szlovák nagypolitikába.
A földelkobzások említése szép dolog, de az egész helyzet olyan volt, mintha konstatálta volna, hogy „ezt is meg kellene oldani valahogy, valakivel”. De nem fordult oda Boris Kollárhoz, hogy figyelj má’, jó lenne, ha ennek az egetverő visszaélésnek az ügyében mellénk állnátok.
A Magyar Szövetség továbbra is szürkezónában van a szlovákiai politikai spektrumon. Gubík ugyan elismerte, hogy folytak már tárgyalások egyes pártokkal az együttműködésről, de konkrétumot nem árult el.
A fő probléma az, hogy a rengeteg üres fecsegéstől az embernek az volt az érzése, hogy valamit nagyon nem akar kimondani. És láthatóan összekeveri az általa többször is emlegetett tisztességes politikai kultúrát a totális konfliktuskerüléssel, ahol még a neki járó műsoridőért sem hajlandó megküzdeni az ember.
Az, hogy a felvidéki magyarság „leginkább visegrádi” közösség Szlovákiában, ez is szépen hangzik, de az ember ne menjen be a szlovák tévébe azért, hogy egy olyan közösség imázsát ápolja, amelytől 1. még nem kapott mandátumot semmire, 2. amely pontosan tudja, hogy kicsoda és micsoda, és nincs szüksége megerősítésre egy mandátum nélküli politikustól, 3. főleg nem egy olyan politikustól, aki saját pártjáról nem tudja elmondani, hogy milyen, hova tartozik, hogyan szavazna kulcsfontosság országos ügyekben (konszolidáció, Ukrajna felfegyverzése, háború eszkalálása, védelmi kiadások növelése, LMBTQ-aktivisták beengedése az iskolákba, melegházasságok, keresztényellenes liberális politika, demográfia, családpolitika – ez utóbbi kettő nélkül oktatásügyről beszélni csak sekélyes szemfényvesztés).
Az ugyanis nem derült ki, hogy mit akart mondani a V4 említésével Gubík, azon kívül persze, hogy egy magyarok körében népszerű országcsoportot használt alibiként a kérdés elkerülésére. Nem azt mondta, hogy mindent meg fog tenni a V4 működésének helyreállításáért, vagy hogy a V4-gyel majd szembeszállunk a nyugati politikai túlkapásokkal. Csak annyit mondott minél nagyobb együttműködés kell – de azt nem, hogy milyen célból. Háborúért, vagy ellene? Brüsszelért, vagy ellene? Közép-Európáért, vagy ellene?
Sebaj. Majd a három, Budapestről finanszírozott Gubík-párti magyar médium megírhatja a „felvidéki Benjámin” csodás szereplését, ahol jól megmondta a tutit, hogy nekünk, felvidéki magyaroknak biza’ az ő 13 pontja kell, mert az a közösség megváltása.
Egy dolgot azért nem árt észben tartania Gubíknak és bértollnokainak is. Ha a következő választáson mégiscsak leszerepelnek a fenn bemutatott kínos jellemtelenség miatt, az nem csak az ő bukásuk lesz. Az az Orbán-kormány Felvidék-politikájának bizonyítványa is lesz, beleértve a rengeteg öncélú, teljesítményt nélkülöző pályázati projektet is. Bizony, bizony: Gubík elvileg építhetne arra, hogy összekapcsolja a Magyar Szövetség választási sikerét a magyar kormánnyal való szimpátiával. De nem teheti, mert a konzervatív, nemzeti, családközpontú és keresztény párt nem illik bele az új projektbe, a Most-Híd 2.0 kiépítésébe, amelynek stratégiája mindenkoron igazodik a bársonyszékhez, minden körülmények között koalícióképes, bizniszorientált politikai szélkakas, egy igazi érdekképviseleti spekuláns, amely a választók érdekein jól keres, de azok elárulásával kaszál igazán nagyot.
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
