Ma volt a globális klímasztrájk, amihez Budapesten is többezren csatlakoztak. Kilencven százalékuk diák. Nem tudom, hogy a résztvevők közülmennyien hallottak Greta Thunbergről vagy a neve hallatán mi jut eszükbe, de talánvannak az olvasók között olyanok, akik hozzám hasonlóan csak a fejüket fogjákaz elénk táruló téboly láttán.
Olyan sok minden nem stimmel a kislány körül fortyogóhelyzettel, hogy azt sem tudom, hol kezdjem, pedig ezúttal nem szeretnémmegúszni néhány fontos kérdés kiemelésével.
Dióhéjban összefoglalva, Greta egy asperger szindrómában szenvedő svéd kamaszlány, aki a klímavédelemben találta meg élete értelmét és néhány év alatt a magányos tüntetésektől és szórólap osztogatástól odáig jutott, hogy klímaügyben a média vagy éppen az ENSZ rajta kívül lassan másra oda se figyel.
Pár napja azzal került ismét a hírportálok főoldalára, hogy újabb lehetőséget kapott jól odamondani a világ vezetőinek az ENSZ egyik ülésén, ahol többek között azt mondta, hogy
„Ez így teljesen rossz. Nekem nem kéne ma itt állnom. Az iskolapadban lenne a helyem, az óceán másik felén. És mégis mindannyian hozzám jöttök egy kis reményért? Hogy merészelitek? Elloptátok az álmaimat és a gyerekkoromat az üres szavaitokkal. És mégis, én még a szerencsések közé tartozom. Az emberek haldokolnak. Egész ökoszisztémák dőlnek össze. Egy tömeges kihalás szélén állunk. És mégis csak a pénzről meg a gazdasági növekedés meséiről tudtok beszélni.”
Majd így zárta beszédét:
„És ti még mindig nem vagytok elég érettek ahhoz, hogy kimondjátok a valóságot. Elárultatok minket. De a fiatalok már kezdenek rájönni erre. A jövő generációinak szeme rajtatok van. És ha ti úgy döntötök, hogy cserbenhagytok minket, soha nem fogunk megbocsátani. Nem engedjük, hogy ezt megússzátok. Itt és most mi meghúztuk a határt. A világ kezd felébredni. És jön a változás, ha tetszik nektek, ha nem.”
Volt már példa arra a történelemben, hogy egy gyerek, afelnőtteket megszégyenítő elszántsággal állt egy fontos ügy élére és csodálatosdolgokat ért el. Ilyen volt például Jeanne d’Arc, aki összefogásra ösztönöztenépét az angol elnyomással szemben. Jézus sem véletlenül mondta, hogy legyünkolyanok, mint a kisgyermekek, mert övék a mennyek országa. Csakhogy a Jézusáltal elénk állított kisgyerekek nem küldték el a búba a világot és nem fenyegettekmásokat a soha meg nem bocsátással és a tömeges kihalás veszélyével.
Nagyon sajnálom Gretát és őszintén remélem, hogy egy naponmegtalálja a megoldást a félelmeire, amiért imádkozni fogok, hiszenSvédországban ez manapság nem egyszerű, a helyzet ugyanakkor tényleg súlyos,mert miközben Greta valószínűleg nem fogja fel, hogy milyen károkat okoz, azok,akik teret adnak kilátástalanságot sugárzó gondolatainak, valószínűleg nagyonis tisztában vannak vele. A globális államot célul tűző ENSZ-nek tökéletesszószóló egy beteg kislány, akit amolyan élő pajzsként használhat a kötelező globálisterror népszerűsítésére, hiszen ki merne ellentmondani egy kétségbeesettgyereknek.
Egyesek már azért is felhördültek, amikor egy kommentátor mentális zavarral küzdő gyereknek nevezte Gretát, amikor a szakirodalom pontosan ezekkel a szavakkal definiálja az asperger szindrómát.
És, hogy milyen károkra gondolok? Szerintetek milyen példát állít ez a hisztéria a többi fiatal elé? Vajon arra ösztönzi őket, hogy megtanuljanak szeretetben együttműködni társaikkal és közösen keresni a megoldást a mindenkit érintő problémákra? Vajon mások tiszteletére, embertársaik megértésére tanítja a fiatalokat, akik a mindent azonnal tálcán kínáló digitális álomvilágban élve, nem értik, hogy a fizikai világban nem minden azonnal történik és a fontos célokhoz kitartás szükséges? A magyar tüntetésen az egyik gimnazista meg is mondta miért fenyegeti őt személyesen a klímaváltozás: „Nagyon-nagyon sok olyan dolog fog megszűnni emiatt, ami kvázi értelmet ad az életnek. Én nem szeretnék egy olyan sivár sivatagi világban élni, ahol nem tudsz elmenni síelni akkor, amikor akarsz.“
Milyen lesz a felnövő generáció, ha a példakép soha meg nembocsátással fenyeget? Ha folyton a szálkát keresik majd a felnőttek szemében ésnem veszik észre a gerendát a sajátjukban? A felnőttek között is elég kevesenértik, hogy anélkül is szerethetem a másikat, hogy egyetértenék vele és ez aklímakérdésnél is így van.
És miért gondolja bárki, hogy a jövő egy bizonyos korosztálytulajdona? Miért gondolja, hogy az adott pillanatnál több jár neki és joga vanszámon kérni, akárcsak egyetlen napot is másokon? És mi lesz a világgal, hamindenki a jövővel van elfoglalva, és elfelejti szeretni a felebarátját azidőnek egyetlen olyan darabkájában, ami tényleg a birtokában van? Ez sokkalnagyobb baj, mint amit egy üvegházhatású gáz képes okozni.
Oldalakat írhatnék magáról a klímaváltozásról vagy az egyesek által alá nem írt párizsi klímaegyezményről is, amit sokan hánynak Magyarország vagy az Egyesült Államok szemére, elfelejtve, hogy nem attól viseli egy ország igazán a szívén a Föld sorsát, hogy aláír egy dokumentumot. Számos aláíró messze alulteljesítette ígéretét, míg az egyezményből kihátrálók dokumentum nélkül is tehetik a dolgukat. Melyik fiú teljesítette az Atya akaratát? Az, amelyik azt mondta, hogy elmegy a szőlőbe dolgozni, de nem tette, vagy az, amelyik azt mondta, hogy nem megy, és mégis elment?1
Vagy beszélhetnénk Kínáról. Az Európai Unió és az Egyesült Államok együttes kibocsátása sem közelíti meg az Ázsiából érkező szennyezést. Hiába határozza el a falu népe, hogy a tiszta levegő érdekében idén senki sem gyújt be a kemencéjébe, ha a falu határában száz gyárkémény ontja magából a füstöt.
Ott van továbbá a konszenzus vagy annak hiánya aklímakérdésben, amit Greta előszeretettel emleget. Először is mióta határozzameg konszenzus az igazságot? Lassan ott tartunk, hogy klímaügyben egyetlenálláspont számít politikailag korrektnek és senkit sem érdekel, hogy az eltérővélemények is tudósoktól származnak, akik szintén szívükön viselik a Földsorsát.
Ha klímakatasztrófáról van szó, bármilyen eszköz elmegy. Az Index például helyszíni riportot készített arról, hogy milyen a klímakatasztrófa testközelben. Tudósítójuk az indiai Csennaiból jelentkezett, ahol állítólag a klímakatasztrófa miatt elfogyott a víz. Komolyan megáll az ész! A hír tipikus féligazságon alapul. Csennaiban valóban elfogyott a víz, csak azt elfelejtették elmondani, hogy ennek semmi köze a klímához. Csennaiban több eső esik évente, mint Londonban, csakhogy a város ivóvízkészletét adó tó vízgyűjtőterületét az elmúlt évek alatt teljesen belepték a gyárak és egyéb ipari létesítmények, vagyis a vízhiány az emberi kapzsiságból, nem pedig a klímaváltozásból eredt. Itt például lenne miért beolvasni a városatyáknak, de kétlem, hogy a Greta útjait szervezők bevállalnák.
Bizonyára Csennaiban is vannak felborogatni való asztalok, de ha igazi változást szeretnénk, akkor arra szerintem továbbra is egyetlen út van: szívről szívre Isten Lelke által.
A klíma pedig változni fog. Hol melegebb lesz, hol pedigegészen hűvös. Sőt, eljön a pillanat, amikor a nap elsötétedik, a hold nemfénylik, a csillagok lehullanak az égről és az egek erősségei is megrendülnek((Máté 24:29-30)), de még ekkor sem lesz okunk pánikra, mert rögtön ezután a Megoldásis megérkezik. Ezt kéne valahogy Greta és minden kétségbeesett fiatal tudtáraadni!
Lásd: Máté 21:28-31
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
