Grendel Lajos az egyik legolvasottabb felvidéki írónk, kiemelten azért is, mert azokat az eseményeket, jelenségeket, történéseket jelenítette meg regényeiben és novelláiban, amelyek bennünket érintenek, és amelyeket előtte nem sokan vettek „tollukra”.
Ha megnézzük a Wikipédiában közölt alkotásainak sorát, bizony meglepetésként hathat, hogy mennyire termékeny író volt. Bámulatosan hosszú a lista és fájdalmas a tény, hogy már befejezett életműről vagyunk kénytelenek beszélni.
Grendel Lajos 70 évet élt, 1948. április 6-án született Léván és 2018. december 18-án hunyt el Pozsonyban. Születésének és halálának évfordulója tavaly volt, és ebből az alkalomból az Eperjesi Egyetem emlékkonferenciát rendezett, az előadások szövegét pedig egy reprezentatív kiadványban jelentette meg.
Az előadások mindegyike tudományos alapossággal összeállított, elemző és értelmező igénnyel megszerkesztett, elsősorban irodalomtörténészek, tanintézmények pedagógusai, előadói számára hasznos segédanyag lehet. Ám az író művei iránt érdeklődő olvasók is olyan megállapításokkal gazdagodhatnak, amelyek átfogóbb értelmezést kínálnak az életműről. A szerkesztők az előszóban így fogalmaznak: „A kötet struktúrája az átfogó jellegű témáktól az egyedi, az általánostól az egyes felé halad.” A kiadvány szerkezete nagyon jól áttekinthető. Az előadások-tanulmányok bevezetőjében rövid összefoglalóban írnak a tartalomról, kulcsszavakkal jellemzik azt, majd néhány mondatban szlovákul is leírják a lényeget.
Szirák Péter Grendel Lajos első regényét az Éleslövészet címűt vizsgálja. Az író ezzel a regényével jelent meg a felvidéki magyar irodalomban és sajátos, hol ironikus, hol elégikus hangnemével és persze témaválasztásával is megdöbbentően újszerű volt. Szirák Péter párhuzamot von Grendel regénye és Esterházy Péter, valamint Mészöly Miklós hasonló témájú regényei között, majd megállapítja, hogy Grendel regénye egymással összeegyeztethetetlennek mutatja a történelmet és az igazságszolgáltatás bármely formáját.
Németh Zoltán előadásában a posztmodernizmus kérdéseit vette górcső alá, utalva több irodalomtörténész tanulmányára Grendel műveinek elemzése és a magyarországi kánonba való elhelyezése kapcsán. Az előadó megállapítja, hogy szerinte az író első két regénye, az Éleslövészet és a Galeri címűek sikerét a többi munkái már nem érték el, és Grendel az 1990-es évek végén mintegy kiírta magát a posztmodern irodalomból.
Ábrahám Barna különösen figyelemfelkeltő témájú tanulmánya azt vizsgálja, hogy az író munkássága milyen helyet foglal el a kisebbségi és az egyetemes irodalomban. Az előadó az író első három regénye, az Éleslövészet, a Galeri, az Áttételek felvidéki és magyarországi fogadtatását tekinti át. A regények erős visszhangot váltottak ki Magyarországon is, az egykori recenziók kiemelték a művek történelmi vonatkozásait, a szerző bátorságát, amellyel olyan eseményekhez nyúlt, amelyek a nemzetiségi, kisebbségi lét érzékeny részei. Értékelték formai kísérletezését, az események egyidejűleg kívülről és belülről való láttatását. Ábrahám Barna idézi Görömbei Andrást, aki így ír Grendelről: „A próza újításának sorában illeti meg fontos hely Grendel Lajost”. A tanulmány áttekinti a hazai fogadtatást is, Lacza Tihamér, Varga Imre, Koncsol László recenzióját. Kitér arra is, hogy az előzetes várakozásokat az Áttételek című regény nem váltotta be. A szlovákiai magyar értelmiség a magyarországival ellentétben nem tudott vele mit kezdeni, főleg azért, mert a regény egy rétegérzést, csupán egy szűkebb társadalmi csoport közérzetét fogalmazza meg. Ábrahám Barna ír arról is, hogy a Szlovák Írók Szövetsége Magyar Szekciója 1986-ban konferenciát szentelt Grendel prózájának, amelyen Tőzsér Árpád megállapította, hogy Grendel az első szlovákiai magyar író, akit az egyetemes magyar irodalomban nem szlovákiai magyar íróként jegyeznek, ugyanakkor Karol Wlachovský avatott fordításainak köszönhetően befogadta őt a szlovák irodalmi közvélemény is.
Peter Káša A korai Grendel – szlovák összefüggésben című tanulmányában az írónak a szlovák irodalmi életben és az olvasók körében történt fogadtatását boncolgatja. Hivatkozik a Wikipédia megállapítására, amely szerint „Grendel Lajos szlovák író és publicista, a szlovákiai magyar irodalom kiemelkedő képviselője”, a későbbi változat azonban már így fogalmaz: „Grendel Lajos magyar származású szlovák író és publicista volt.” A tanulmány szerzője megállapítja, hogy a magas színvonalú fordításoknak köszönhetően az író nemcsak magyar íróként, hanem szlovák íróként is komoly karriert futott be. A minőségi fordításokon túlmenően köszönhető ez annak is, hogy szövegei magas esztétikai minőséget, formai újszerűséget képviselnek és témájuk is szokatlan volt. Felvállalva a szlovák-magyar párbeszéd új lehetőségeit, provokatív szövegeivel felszólítva a magyarokat és szlovákokat is, hogy nyissanak vitát a modern irodalom és kultúra értelméről, a történelem sötét és traumatikus aspektusairól, azokról, amelyek a két nép állandó értékei, közös hagyományai, de a kollektív bűnösség érzékeny, évtizedekig elhallgatott, álcázott problémáit se kerüljék meg. Idézi Ján Števčeket, aki írásaiban arra utal, hogy a szerző semmit sem akar eltitkolni a magyar nemzeti belső életéről. Ivan Sulík szerint pedig Grendel olyan hősöket mutat be, akik a politikai döntések viszontagságai ellenére túléltek, ők a kiegyensúlyozatlan „kitagadottak“, akiknek lelki zavara továbbra is fennáll.
Halász Iván Grendel Lajos és Léva című munkájában azt járja körül, miként jelenik meg az író műveiben a szülőhely, illetve megvizsgálja a Grendel teremtette New Hont kérdéskörét. A szülőhely fontos szerepet játszik az író életművében, a kisváros élete, annak helyszínei legtöbb alkotásában megjelennek. Megfigyelhető ez első publikált novellájában, aTeniszlabda címűben is, de leghangsúlyosabban a New Hont trilógiában, noha New Hont nem valóságos földrajzi hely, hanem inkább egy ügyesen megformált irodalmi szimbólum. A szerző megemlíti azt is, hogy Grendel legutolsó novelláinak egyikében, Az idő hosszában címűben, amelynek öregedő főhőse visszatér szülővárosába, szintén fellelhetők lévai helyszínek, ugyanúgy, ahogy a Négy hét az élet című regényében is, amelyben hol humorral, hol tragikus iróniával villantja fel a Léváról ismert egykori magyar középosztály letűnt világát és a megváltozott társadalmi viszonyokat. Ebben a regényében írja le azokat a traumatikus élményeket is, amelyeket a kisváros életében az 1944-45-ös, illetve az 1968-as politikai történések jelentettek.
Szilágyi Zsófia Tanügyek című munkájában arra világít rá, hogy az író miként ábrázolja a kisvárosi tanárokat, a felvidéki iskolai viszonyokat regényeiben és novelláiban, a Tantörténet, a Tanügy, a Bőröndök tartalma, illetve a Nálunk, New Hontban és a Négy hét az élet című munkáiban. A szerző felvázolja Grendel tanárokkal, iskolákkal, a kisvárosi környezettel kapcsolatos legfontosabb megállapításait: az elvágyódást, a nagyváros utáni sóvárgást, a kisvárosi hamis erkölcsöket, az elhallgatásokat, titkolózásokat, a vidékre helyezett pedagógusok életérzéseit. Grendel jól mutatja be, hogy nem találják meg a biztonságot, az otthonosságot, elmenni nem tudnak, maradni meg szenvedés számukra.
Gintli Tibor Rendhagyó szatírák című tanulmánya Grendel szatíráinak groteszk jellemvonásait taglalja. Az Einstein harangjai, az És eljön az Ő országa, a Tömegsír, a Nálunk New Hontban, a Mátyás király New Hontban című regényekben vizsgálja a műfaj karakteres tulajdonságait. Valamennyi regény egyben társadalmi szatíra is, a történelmi változások legtöbbször szatírába hajlón jelennek meg a művekben, de ugyanakkor jól érzékeltetik a társadalmi változások hozta jelenségeket, a szekták megjelenését, a mértéktelen fogyasztást hirdető nézeteket. A Tömegsír című regény különös helyet foglal el Grendel munkásságában, sokan hivatkoznak rá, Gintli Tibor annak humoros jeleneteit emeli ki. A Mátyás király New Hontban című regény esetében pedig rámutat arra, hogy az író milyen érzékletesen ábrázolja a rendszerváltozás jelenségeit, az egyeseknél megmutatkozó szocializmus iránti nosztalgiát, a hamis szabadságélmény megnyilvánulásait. Kiemeli, hogy Grendel társadalmi szatírái felmutatják a műfaj jellemző jegyeit, és rendre társadalmi kérdéseket érintenek, közösségi gondokat boncolgatnak.
Horváth Csaba „Mindannyian a semmiből jövünk és visszamegyünk a nagy büdös semmibe” című tanulmánya a Tömegsír és az Utazás a semmi felé című regényeket analizálja, amelyek a valaha átélt és az emlékezetben megidézett múlt témakörével foglalkoznak. Mindkét regényben a tér és az idő összekapcsolódását figyelhetjük meg. ATömegsír a 20. század első felének történelmét idézi, a másik pedig napjaink tömegkultúrájának helyszínét, a nagy bevásárló központok, a plázák világát. Horváth Csaba találóan állapítja meg, hogy a tömegsír és a pláza metaforizálja és tudatosítja a Grendel-regények nemzedéke számára a „hagyományos idő”, „abszolút töréseit.”
Szili Katalin A dialógus mint szövegszervező elem Grendel novelláiban című tanulmánya arra mutat rá, hogy milyen sajátosságokkal rendelkeznek a dialógusok az író munkáiban. Megállapítja, hogy a párbeszédek rövidek, szinte eszköztelenek, olykor drámaiak, ezért rendkívül hatásosak. A dialógusoknak Grendel novelláiban szövegépítő szerepe van, erre mutat rá A szabadság szomorúsága című novella ismertetése során.
Bányai Éva Köztes-Európa tömegsírjának grendeli átirata című tanulmánya az 1999-ben megjelent Tömegsír című regényét taglalja. Megállapítja, hogy aTömegsír nemcsak Grendel munkásságának, hanem a felvidéki magyar irodalomnak is egyik emblematikus műve. A múltfeltárás, a kommunizmus évtizedei alatt átélt sérelmek kibeszélése a központi témája. A Tömegsír főszereplője egy történész, akinek a megöröklött falusi portán kútásás közben a munkások tömegsírra bukkannak. Ez az esemény nem csak az ő életébe robban be, hanem a faluéba is, és ezzel a bonyodalmak egész hálózata szövődik. Megjelenik az elhallgatás, a másítás, a tettek elodázása, az abszurditás, a múltfeltárás és a múlteltaszítás. A tanulmány írója végül megállapítja: „A Tömegsír egyike azoknak a kortárs regényeknek, amelyek Kelet-Közép-Európa átmeneti történelmi, kulturális, társadalmi, szociológiai és antropológiai helyzetére reflektálva közvetítik a térség elmesélhetetlen, de a megírás elodázhatatlanságot tematizáló történetét.”
Osztroluczky Sarolta Anekdotikus narráció Grendel Lajos Tömegsír című regényében címmel állította össze tanulmányát. A szerző Grendel Lajos Tömegsír című regényének narratív sajátosságait vizsgálja, részletezi a regény szereplőinek karakterét, viselkedésmódját, az anekdotikus elbeszélésmód szerepét, a regényszerkesztés sajátosságait, és rámutat a regény komolysága mellett megmutatkozó grendeli iróniára is.
Laczkó Krisztina Nyelvhasználati reflexiók és irónia Grendel Nálunk New Hontban című művében címmel írt tanulmányában azt a lényegi kérdést elemzi, hogy miként működik Grendel művében az irónia. Rögtön az elején leszögezi, hogy a regény szövege él az irónia összes nyelvi stimulusával, amely áthatja az egész szöveget. A regény a Tömegsír és a Mátyás király New Hontban mellett egy trilógia részét képezi, miként Grendel legtöbb műve, ez is a felvidéki magyarság mai életét szembesíti a messzi történelmi időkbe visszanyúló előzményekkel, és megjelenik benne a határ menti régiókra jellemző szlovák-magyar kétnyelvűség is. A szerző részletezi az irónia és az alakzatok társulását, amelyet az író virtuóz módon alkalmaz.
Papp Ágnes Klára „Álomtalanított életek” című tanulmányában a személyes és kollektív emlékezet összefonódását boncolgatja az író korai regényeiben és a Négy hét az élet című művében. A tanulmány összeveti a Grendel korai műveiben ábrázolt, majd a késői regényeiben megjelenő személyes és kollektív emlékezet egymásra hatását, a múlttal való számvetés kérdését. Az író utolsó éveiben született műveiben már megjelenik az öregedés időtapasztalata, illetve az öregedő, az életével számot vető főhős típusa. A Négy hét az élet főhőse arra is rádöbben, hogy az emlékezés „pusztán az emlékek váza.” A tanulmány szerzője megállapítja, hogy Grendel egész életművét végigkíséri az az álláspont, amely szerint a szereplők életük előrehaladtával mindinkább részeseivé lesznek a kollektív megalkuvásnak.
Száz Pál A Négy hét az élet mint beavatási regény című tanulmányában a regényt a pszichológia oldaláról közelíti meg. A regény 2011-ben jelent meg, és sajátos, realista hangneme az idősödő szereplők saját múltjukkal való szembenézésére épül. A szembenézés, a leszámolás a regény cselekményében az alatt a négy hét alatt történik meg, amelyet a főhős a szülői házban tölt. Ez a leszámolás érinti élete illúzióit, reményeit, személyes boldogulását, karrierjét, családját. A regényben megjelenik a homoszexuális fiú képe, a rebellis lány, Krisztina, ezek teszik Grendel művét beavatási regénnyé, és persze újszerűvé, hiszen olyan tabutémákat feszeget, amelyek eddig kevésbé jelentek meg a felvidéki irodalomban. A tanulmány szerzője részletesen vizsgálja a szereplők jellemét, rámutatva, hogy mindegyiküket valamiféle titkos homály lengi körül, és így érhető tetten a regényben a jungi pszichológia hatása. Száz Pál megemlíti azt is, hogy Grendel igen nagy becsben tartotta ezt a regényét, talán éppen azért, mert maga is már a végső elszámolásra készült.
A Grendel 75. – Tanulmányok Grendel Lajos születésének 75. évfordulójára című tanulmánykötet anyaga nagy horderejű megállapításokat, tudományos értékeléseket tartalmaz, amelyek jelentősen hozzájárulnak Grendel Lajos irodalmi életművének értelmezéséhez.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
