Gótikus utakon a Csetnek-patak völgyében Vataščin Péter2023. 08. 09., sze – 15:58 Csetnek/Martonháza/Gecelfalva |
Az egykori Gömör-Kishont vármegye területén bámulatos körutakat lehet tenni, ha a középkori építésű templomok „füzéreit” keressük fel pontról pontra.
Ami a középkori vagy kora újkori történelmi építészeti emlékeket illeti Szlovákiában, az országot járva bizonyos értelemben nem lehet okunk panaszra. Azaz mégiscsak morgolódhatunk, ha épp egy rosszabb állapotban levő objektummal találkozunk, de ettől függetlenül bőven van mit megnézni s miben elmélyedni, legyenek azok akár puszta várfaltorzók vagy teljes pompájukban ragyogó kastélyok. Más esetben pedig a gótika emlékei…
Sorvezető az emlékekhez
Rozsnyó környékén, de egyébként is az egykori Gömör-Kishont vármegye területén jó másfél évtizede működik a Gótikus Út Egyesület, amely civil kezdeményezésként az állami szervekkel, önkormányzatokkal és egyházakkal is összefogva igyekszik korszerű és élvezetes módon bemutatni a térség középkori eredetű építményeit és képzőművészeti alkotásait. Amellett, hogy szakmai-műemlékvédelmi, illetve tulajdonképpen turisztikai tevékenységet is kifejtenek, az általuk készített koncepció egyfajta „sorvezetőként” is szolgálhat a helyszínek felkereséséhez. Jelenleg négy, földrajzilag meghatározott körútban foglalták össze a középkori eredetű templomok sorát, amelyek közül nemrég a csetneki út három állomását járhattam végig.
Az ékszerdoboz
Csetnek egyike azon helyeknek, ahol a járókelő belefeledkezhet történelmi képzelgéseibe. Szemhéjunkat összehúzva ugyanis nyugodtan a városmag terébe vizionálhatunk például egy középkori zsibongó kisvárost, de emellett akár egy Szindbádot is – mondjuk Latinovits képében –, aki valamelyik ház valamelyik emeleti ablakában törekszik megpillantani az aktuális kedvest.
A község központját a 13. századi építésű templom uralja, amely számos építési fázison és bővítésen esett át egészen a 18. századig, miközben az 1500-as évek derekán protestáns építménnyé vált. Evangélikus jellege nyilvánvaló, ahogyan az is, hogy megkapó egységben fonódnak egymásba a középkori és kora újkori építészeti és díszítési elemek. Természetesen nem kuriózum, hogy a századok nyomai ennyire intenzíven és jól kitapinthatóan rajta hagyták nyomukat egy templomon, Csetneken ez azonban mégis nagyon jellegzetes, s ami a legfontosabb, egységes formát ölt. A háromhajós beltérben jó ideje, több mint száz éve újra láthatóak a 14–16. századi, olasz művészek keze jegyét magukon viselő freskók, amelyeket akkoriban Gróh István hozott ismét napvilágra. Az ábrázolások allegorikus jellegében, sajátos ikonográfiájában és persze teológiai jelentésében akár hosszú órákig is el lehet merülni, legyen az a hét szabad művészet megjelenítése vagy a méltán híres csetneki Madonna-ábrázolás – s akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy a háromhajós bazilikabelső rejti a térség legrégibb, több mint 500 éves orgonáját is. A teljesség igénye nélkül mindenképpen meg kell még említeni a reneszánsz és barokk idejéből való sírfeliratokat és halotti címereket is, és Bebek István sírkőtábláját. Sok-sok újságoldalt meg lehetne tölteni, ha akár csak egy-egy elemre bővebben kitérnénk.
A település központja egyébként nemcsak egy, hanem több sétát is megér. A Madarász Viktor szülőházát jelentő lepukkant, de még megtörtségében is karakteres nemesi kúria például nem tudja nem magához szegezni a tekintetet. Ez még persze nem minden, hiszen Csetneken nem ez az egyetlen kúria. Szintén időutazásra hív a klasszicista stílusban épült városháza, a középkori eredetű római katolikus plébániatemplom vagy a központ közelében található vízivár is.
A freskók mestere
Csetnektől nem egészen öt kilométerre északnyugatra van Martonháza (Ochtiná), amely szintén festői környezetben s ugyancsak a Csetnek-patak mellett található. A 14. században gótikus stílusban átépített, majd utóbb evangélikussá vált temploma pedig szintén megéri a rá szánt időt. Ahogy erről a szakrális építményről szóló szövegben olvashatunk, unikális freskók, például egy krisztológiai ciklus díszítik a falait, amelyek az ismeretlen „Ochtinai szentély festőjének” nevezett művész alkotásai. Az egyik legnagyobb kuriózum a szentélyben található, a 16. században apokrifnak minősített Szentháromság-ábrázolás.
Martonháza után még Gecelfalva (Koceľovce) ugyancsak evangélikus temploma következett. A két építmény nemcsak térbeli közelsége, hanem a freskóik miatt is kötődnek egymáshoz. Az előbb méltatott névtelen mester ugyanis mindkét helyen alkotott. Noha a gecelfalvai ábrázolásokat általában „művészibbnek” jellemzik a művészettörténészek, a hasonlóság nyilvánvaló. A keresztre feszítést ábrázoló freskót a korabeli Magyar Királyság idejéből való legnagyobb méretű tematikus alkotásként tartják nyilván. A falak felületét még nem tárták fel mindenütt, így a gecelfalvai tepmlom még rejthet néhány meglepetést. Ha az építészeti elemek közül egyvalamit kéne megemlítenem, akkor a karakteres vasalatokkal ellátott gótikus bejárati ajtót említeném meg.
A csetneki körút keretében felkereshetjük még Restér (Roštár), Berdárka (Brdárka), Pelsőc (Plešivec) templomait, vagyis összesen hat állomásról van szó. Ha egy mód van rá, ne sajnáljuk ezekre sem a fáradtságot! Praktikus információ: a templomokba való belépés előtt a gotickacesta.sk honlapon megtaláljuk, hogy melyik világi vagy egyházi tisztviselőtől kell bebocsájtást kérnünk.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
