A nemzeti érzés és a hagyományok ápolása hosszútávon elképzelhetetlen az egyház nélkül. Ahogy az elmúlt századokban a diaszpórák közösségei a templom környékén virágoztak, úgy a ma emberében is óhatatlanul felmerül a transzcendentális vágy, még akkor is, ha esetleg néhány generáció a felmenői közül ebben a tekintetben közömbös volt.
gondola
A budakeszi temetőben nyugvó 18 görög katona sírja a Görög Intézet kezdeményezésére megújult. Az elhunytak emlékére, a méltón rendbehozott síroknál 2024. október 11-én triszágiont (háromszorszent) mondott Paisziosz, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusa püspöke. A szertartáson jelen voltak Ciprus nagykövete, a görög követség, az intézet, a szószólói iroda, több kisebbségi önkormányzat és a városi önkormányzat képviselői.
Az alábbiakban közöljük Csallóközi Zoltán a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagjának megemlékezését.
Tisztelt emlékező közösség! A XX. század közepén, a görög polgárháború végén menekültek népes csoportja érkezett hazánkba. A sírban nyugvók harcoltak hazájukban, betegen, sebesülten érkeztek, a halál már itt, a számukra idegen földön érte őket.
Honfoglaló őseink a kalandozások idején viseltek egy szétnyitható keresztet a nyakukban, amiben hazai földet tartottak. Így, ha hazájuktól távol érte őket a halál, került rájuk egy cseppnyi anyaföld. Ezt a földet pótolja itt honfitársaik emlékezése, akik most körbe álljak a felújított sírt, és Paisziosz püspök triszágionja.
Nem egyedi eset ez legújabb történelmünkben. Orosz metropolita szentelt be szovjet katonai sírokat, és például Zalaegerszegen, ha az ötágú csillagok meg is maradtak a fejfákon, a hősi temetőbe keresztet állítottak, ortodox egyházi szertartást tartottak.
A nemzeti érzés és a hagyományok ápolása hosszútávon elképzelhetetlen az egyház nélkül. Ahogy az elmúlt századokban a diaszpórák közösségei a templom környékén virágoztak, úgy a ma emberében is óhatatlanul felmerül a transzcendentális vágy, még akkor is, ha esetleg néhány generáció a felmenői közül ebben a tekintetben közömbös volt. A végtisztesség megadásában pedig elképzelhetetlen.
A végtisztességhez mindenkinek joga van, amire szerte a világon minden nemzet gondosan ügyel. Ebből a szempontból már mindegy, hogy a harcoló felek közül ki, melyik oldalon állt.
Itt találkozik a görög mitológia és a keresztény hit. Antigoné, a szigorú tiltás ellenére, a halálbüntetést is vállalva, eltemette testvérét, a városra támadó Polüneikészt, mert az erkölcsi törvény magasabb rendű a hatalom kegyetlen rendelkezésénél. Mi, magyarok erre különös figyelmet fordítunk. Kegyelettel ápoljuk a II. világháború vége felé Budapestet bombázó angol és amerikai pilóták sírjait, és súlyt helyezünk arra, hogy az országunkat megszálló német és szovjet katonák nyughelyei mindig rendben legyenek.
Úgy tartjuk ugyanis, hogy az ellenség csak addig ellenség, míg fegyver van a kezében. Ha megsebesül vagy fogságba esik, már csak ember, ha elesik és meghal: áldozat. Egy nagykorú nemzet nem lehet hullagyalázó, hogy ellenségein holtában is bosszút álljon. Soha ne feledjük: a halál után jön a feltámadás – úgy az egyén, mint a nemzet életében.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
