Befejeződött a 2026-os labdarúgó-vb, mely éppúgy a világ sportünnepe, mint a nyári vagy téli olimpiák. Érdekes, színes küzdelmek zajlottak, a döntő meghozta a spanyolok győzelmét.
Az első vb-t 1930-ban Uruguay nyerte Montevideóban Argentína ellen. Az is érdekesség, hogy az itt ezüstérmes Francisco Varallo (1910-2010) rendkívül magas életkort élt meg, láthatta a 2010-es dél-afrikai VB-t.
Mint a futballtörténet iránt szenvedélyes érdeklődő végigpörgettem a VB-re vonatkozó személyes emlékeim, melyeket egész gyerekkortól kezdve hallhattam-láthattam, hallhattam édesapám ismertetésében, később olvashattam róluk. Végiggondoltam az eddigi világbajnokságok bizonyos, hazánkban nem igazán publikus történéseit, s megpróbálok véleményt, álláspontot kialakítani a VB jövője tekintetében.
Nem éltem át az 1938-as ezüstcsapat diadalát, mikor a Dietz Károly szövetségi kapitány vezette magyar válogatott a franciaországi VB-n sorozatos győzelmek (Holland-India, Svájc, Svédország) után érkezett a döntőbe, ahol az akkor baráti Olaszország kétségtelenül jobb csapata győzött ellenünk 4:2 arányban. A még akkor gimnazista édesapám később lelkesen mesélt e csapatról, a magyar revíziós célokat őszintén támogató Olaszország politikai- és sportbarátságáról.
Szintén ő mesélt az általa párszor élőben is látott aranycsapat nagyszerű teljesítményéről, a Sebes Gusztáv irányította csapat eredményeiről, a Svájcban lebonyolított VB döntőjéig tartó diadalútról, majd a döntőben az NSZK ellen elszenvedett hidegzuhanyszerű vereségről. Utána nagyon sok érdekes cikket, könyvet is átnéztem az ezüst- és aranycsapat teljesítményéről.
Még két éves sem voltam, mikor 1958 júniusában Svédországban zajlott a VB. Nagyszerű játékosaink még a csoportban estek ki. Utólag gondolkoztam azon, átérezhették, tudhatták-e hogy Nagy Imre, Maléter Pál Szilágyi József és Gimes Miklós tragikus pere napjaiban lépnek pályára. Valószínűleg nem, mert a közvélemény is csak a tragikus ítéletről tájékozódhatott.
Az első személyes VB emlékeim az 1962-es chilei VB kapcsán rögzültek. A csoportját megnyerő magyar válogatott, Baróti Lajos csapata még a dobogós helyre is esélyes volt, a rádión hallgattuk a közvetítést. Édesapám, de mint utólag kiderült, nagyon sokan mérgelődtek a csehszlovákok elleni negyeddöntőben játszott mérkőzésen, ugyanis Latisev szovjet játékvezető egy lesgólt adott meg az ellenfélnek, Tichy Lajos bombagólját viszont nem, pedig jóval a gólvonalon túl volt a labda. Akkor még nem volt videóbíró.
Nyilvánvalóan a labdarúgás mindig is kapott bizonyos politikai hangsúlyt. Ez így volt a már televízión nézett 1966-es angliai világbajnokságon, mikor is, az előzőleg kétszer világbajnok brazilokat kiverő magyar csapat kiemelkedő, világklasszis játékosokkal (Albert, Bene, Mészöly, Göröcs, Farkas) a negyeddöntőben kapott ki a szovjetektől. A torna előtt pánikot idézett elő a Rimet-kupa ellopása, melyet végül egy sétáló kiskutya talált meg. A kiesésben akkor mindenki politikát, külső nyomást látott. 1970-ben, óriási traumaként éreztük, hogy nem jutottunk ki Mexikóba. 1974-ben ismét nélkülünk zajlott a VB.
1978-ban válogatottunk nagy reményekkel indult el az Argentínában rendezett világbajnokságra. Az akkor még 16 csapatos mezőny halálcsoportjába kerültünk Argentína, Franciaország és Olaszország mellé. Kiemelkedő és a magyar futballtörténet Pantheonjába bekerülő játékosaink (Törőcsik, Nyilasi, Fazekas és társaik) már a továbbjutás küszöbén voltak, mikor is egy igazságtalan bírói döntés miatti fegyelmezetlenség következtében történt kiállítás pontot tett a továbbjutási reményekre. Egyébként e csapatot 1978 áprilisában a Széktói Stadionban láthattam, amikor edzőmérkőzésen 8:1 arányban legyőzték a helyi KSC-t. A politikától ekkor sem volt a foci elválasztható.
Történt ugyanis, hogy 1978-ban Argentínában élő magyar fiatalok egy Erdélyt hazánk térképén megjelenítő molinót feszítettek ki a lelátón. A Ceausescu-rendszer diplomáciája azonnal tiltakozott. A fiatalokat bevitték a rendőrségre. Az argentin rendőrtiszt kérdésére azt válaszolták, a magyarok esetében ez pont olyan érzés, mint az argentinoknál a Falkland-szigetek (Islas Malvinas). Ezt követően barátsággal búcsúztak.
Személyes emlék még az 1982-es spanyolországi VB, amikor barátokkal az interrail igazolvány igénybevételével tettünk egy nagyobb dél-európai utat. A válogatottunk selejtező mérkőzéseit, példaként a véres polgárháború által sújtott El Salvador elleni 10:1 arányú győzelmet (Kiss László nagyszerű mesterhármast szerzett) még itthon láttuk, Velencébe már csak a Rossi vezette olaszok győzelmét kövező elképesztő éjszakai fiestára, ünneplésre érkeztünk. Presszók, bárok tulajdonosai ingyen osztogatták a pezsgőt.
Az 1986-os, a magaslati levegőre, a túledzettségre történő hivatkozás, a szovjetektől történt 0:6 arányú lehangoló vereség óta hazánk válogatottja nem jutott ki a világbajnokságra.
Természetesen ettől függetlenül követtük, értékeltük a világbajnokságok eredményeit, mérkőzéseit, szereplőit.
Őszinte szeretnék lenni, számomra a dél-európai, vagy a latin-amerikai labdarúgás a legrokonszenvesebb alapvetően technikai jellegzetességük miatt. A katolikus argentin játékosok a mérkőzés előtt hagyományosan keresztet is vetnek.
Sokan vitatják. hogy a jelenlegi VB-n 48 csapat vehetett részt. Gianni Infantino, a FIFA svájci elnöke kezdeményezése végül is sikerre, szép eredményre vezetett. A mezőny kiegyensúlyozott volt, példaként Afrika 10 csapatából 9 továbbjutott, Végül is a beigazolódott reményeim szerinti legjobbak jutottak el a döntőig. Talán ez a tekintetben is jó volt, hogy az alapvetően hazájuk valós etnikai jellegét tükröző csapatok jutottak el a döntőig. Ugyanis a francia vagy angol válogatott összetételének már alig van köze a gallokhoz vagy az eredeti angolszászokhoz.
Egyébként ez a VB sem volt igazán mentes a politikától, Giovanni Lo Celso az angolok elleni győzelem után elővett egy molinót, mely szerint az Islas Malvinas Argentina része. Egyes honlapok szerint hasonlót tett Fiume, Istria Italia felirattal is. Itt egy rövid magyarázat szükséges, Argentína vagy Uruguay népessége közel harmada az előző századforduló körüli bevándorlásnak betudhatóan olasz eredetű. Az egyiptomiaknál a palesztin zászló is előkerült.
Visszatérve, talán nem rossz ötlet a következő VB résztvevői számát 64-re emelni. Ez nyilvánvalóan a plafont jelentené (211 FIFA-tagállam van), ugyanakkor vannak pozitív szempontjai is. Hangsúlyozottan nem kizárólag az üzletről van szó. 16 4-es csoporttal kezdődhetne, majd az egyenes kiesés révén úgyis a mezőny legerősebbjei maradnának talpon. Ha esetleg nem így lenne, akkor kimondhatjuk, a labda kerek… A fő szempontok elsősorban a labdarúgás a világszintű népszerűsítése, a népek közötti kölcsönös megismerés és tényleges barátság lehetnek.
Reméljük, a következőkben így fog történni, eredményes magyar részvétellel.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
