Az elmúlt időszak csapadékosabb időjárása átmeneti enyhülést hozhat, de a szakemberek szerint a legfontosabb kérdés továbbra is az, hogyan tudjuk a lehulló vizet hosszú távon megtartani. Nemrég elkészült az Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv, amely egy Balatonnak megfelelő vízmennyiség tájba történő visszapótlását tűzte ki célul, és jelentős fejlesztési forrásokat is előirányoz. A vízmegtartás hazai lehetőségeiről Goda Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának adjunktusa beszélt az InfoRádióban.
Az utóbbi 5-6 évben felhalmozódott csapadékhiányt nem lehet egy-két hét alatt visszapótolni, sőt, valójában ezt teljesen nem lehet visszapótolni, hiszen Magyarország aktuális vízmérlegében óriási hiányokat lehet látni. Ám a most érkező csapadékok, amelyek inkább csendesebb, kiegyenlítettebb esők, sokkal jobban hozzá tudnak járulni akár a talajban, akár a talajvizekben képződött hiány mérsékléséhez, mint a nyári heves, intenzív csapadékesemények – mondta az InfoRádióban Goda Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának adjunktusa.
Nagyon fontosnak nevezte az Országos Vízmegtartási Koncepció és Akcióterv létrejöttét is, amely a következő hat hónapra egy Balatonnak megfelelő vízmennyiség tájba történő visszapótlását tűzte ki célul. Most Magyarországról nem egy balatonnyi, hanem
körülbelül 10 balatonnyi víz hiányzik,
ezért muszáj a tájban és a felszín alatt megtartani a vizet. Az új koncepció több olyan kisebb lépést és megoldási javaslatot tartalmaz, amely mind azt célozza, hogy ahol erre lehetőség van, ott megtartsuk a vizet.
„Az elmúlt 100-150 év inkább ennek az ellenkezőjéről szólt. Minél több helyről vezessük el a vizet, minél inkább csapoljuk le a mocsarainkat. Általánosan elterjedt kifejezés volt a káros víz, a belvíz, ami rosszkor van rossz helyen. Az a szemléletváltás, amit ez a dokumentum tükröz, óriási előrelépés. Persze nem két nap alatt, vagy egy hét alatt lehet a kiszáradás folyamatát lassítani és a vizet megtartani, de nagyon elégedett leszek, hogyha a következő évek a vízmegtartásról szólnak, és a víz tájban történő megtartása kerül a fókuszba” – fogalmazott.
A program részeként 221 milliárd forintot szánnak vízügyi beruházásokra, többek között csatornák, zsilipek helyreállítására. Ezzel kapcsolatban Goda Zoltán elmondta: Magyarországon egy hatalmas csatornahálózat épült jórészt arra, hogy vizet vezessen el a tájból. De ennek egy része alkalmas a kettős funkcióra is, és némi átalakítással, felújítással vagy karbantartással egyes csatornák vizet is tározhatnak.
„Nagyon fontos része ennek a projektnek, hogy
mára már feledésbe merült kis száraz területeket visszavizesítsünk, rehabilitáljuk azokat a vizes élőhelyeket, amelyeket korábban lecsapoltunk,
hiszen rengeteg olyan terület van Magyarországon is, amely alkalmas arra, hogy újra víz csillogjon rajta, és ezek közül nagyon sok alkalmas arra is, hogy visszaszivárogtassa a vizet a talajba. Tehát nincsen olyan, hogy káros víz. A víz nagyon fontos dolog, és amikor sok van belőle – ha vannak vagy lesznek még nagyon csapadékos időszakok, amikor sok vizünk van –, akkor se az legyen a cél, hogy elvezessük, hanem ha tényleg semmi más nem jut az eszünkbe, akkor tározzuk be valahol. Az egyik legjobb módszer az, ha felszín alatt tározzuk be. Rengeteg olyan területünk van, amely alkalmas mind a felszíni vízmegtartásra, mind a víz talajba való beszivárogtatására, hogy a talajvizet, a felszín alatti vízkészleteinket töltse vissza” – sorolta.
Magyarország jelenlegi vízkrízisére nem lesz egyetlen, univerzális megoldás, ami mint egy csodaszer, mindenre alkalmas és mindenhol megoldja ezt a problémát
– emelte ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának adjunktusa. Hozzátette: különbséget kell tenni a városi vízmegtartás és az ember lakta településektől távoli, mondjuk egy mezőgazdasági területen, a tájban történő vízmegtartás között, hiszen más-más módszerek lesznek alkalmasak, de mind a kettő nagyon fontos. Egy településen például a csapadékvíz elvezetésnek az újragondolása, lassítása lehet szükséges, hogy ne rohanjon ki a városból a víz, hanem vissza lehessen szivárogtatni a talajba, esetleg olyan burkolatok kialakításával, amelyek képesek átengedni a vizet. Máskülönben az aszályos időszakban nem győzzük majd locsolni a városi növényzetet.
„Mert ha a felszínre érkező csapadékot összegyűjtjük és belevezetjük valamelyik folyónkba, az akár 1-2 napon belül képes elhagyni az ország területét, és így kiesik az ország vízmérlegéből.
Amíg azok a vizek, amelyeket meg tudunk tartani akár a felszínen, akár a felszín alatt, itt maradnak és Magyarország vízmérlegének a fontos részét képezik” – emelte ki Goda Zoltán az InfoRádióban.
A cikk Pintér Dániel interjúja alapján készült.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
