Médiatörténeti és globális jelentőségű oknyomozóriport látott napvilágot négy oknyomozó újságíróközpont jóvoltából. Az általuk közölt információk lerántották a leplet arról a globális médiahálózatról, amely „oknyomozás” címén az amerikai külügy érdekei mentén más országok belpolitikáját tematizálták különböző korrupciós ügyekkel. A cikkek szerzői megdöbbenve tapasztalták, hogy az érintettek büszkék arra, hogy 5-6 országban nekik köszönhetően sikerült lecserélni a kormányt (többek között Csehországban). Nem másról van szó, mint az (eddig a pillanatig) etalonként emlegetett OCCRP (Organised Crime and Corruption Reporting Project) nonprofit szervezetről, amely szorosan kötődik a szlovákiai Ján Kuciak Oknyomozó Központhoz, és annak liberális újságíróihoz.
Maguk az oknyomozás készítői és mélyen megdöbbentek azon az arrogancián, ahogy az OCCRP illetékesei teljes nyíltsággal beszélnek arról, hogy az Egyesült Államok pénzéből végzett munkával más országok belügyeibe avatkoztak be, és „kormányokat cseréltek másik kormányokra”.
Az is beszédes, hogy elfogultságukban még abban sem látnak problémát, hogy a dollártízmilliós támogatásokért cserébe az amerikai külügy szabja meg a magát független újságírás védelmezőjeként beállító OCCRP vezetőségének összetételét. Mi több,
a támogatások egyik feltétele az volt, hogy az amerikaiakhoz kötődő személyek ellen nem folytathatnak oknyomozást.
Az OCCRP-ről készített oknyomozás legfontosabb következtetései:
A négy oknyomozó központ által közölt információk fényében megnéztük a Ján Kuciak Oknyomozó Központ transzparens számlájának adatait. Az ICJK létrehozásánál ugyanis az OCCRP is ott bábáskodott. Ha hinni lehet a listán szereplő cég- és szervezetneveknek, akkor azt látni, hogy
A támogatók között ott van a lengyel Fundacja Reporterów is, amely főleg ukrán, kisebb részt közép-európai újságírók képzésével foglalkozik. Ennek a támogatói között nem csak az OCCRP-t találjuk meg, hanem a Konrad Adenauer Stiftung szervezetét is, amelynek tavalyi egyik fórumán a ma már PS-es Ivan Korčok tartott beszédet, kvázi egy elnökválasztási programbemutatót.
A PS magyar nyelvű sajtója nyugati pénzből rágalmazza a felvidéki magyar konzervatív médiát
A Fundacja Reporterów hozta létre a VSQUARE-t, amelynek Lukáš Diko is dolgozik, aki az ICJK főszerkesztője. A VSQUARE beavatkozott a szlovák elnökválasztásokba, amikor egy Peter Pellegrinit hírbe hozó cikkel Ivan Korčokot próbálták helyzetbe hozni napokkal a választás előtt. A VSQUARE fő profilja a magyar kormány elleni oknyomozások közlése.
Az ICJK többi munkatársának háttere is megér egy bekezdést. Tomáš Madleňák a .týždeň egyik újságírója. Karolína Farská nevét a Kuciak-gyilkosság utáni nagy, százezres tömeget megmozgató tüntetéseket szervező Tisztességes Szlovákiából ismerhetjük, ő volt a második embere. Eva Štefanková a Denník N újságírója volt, ahogy Karolína Kiripolská is.
A Tisztességes Szlovákia akkori vezetője, Juraj Šeliga ma a radikálisan háborúpárti Demokratiban politizál, amelynek egyik alapítója Rastislav Káčer, a GLOBSEC globális atlantista agytröszt tiszteletbeli elnöke (és megrögzött magyargyűlölő).
Tekintélyes összegeket kapnak szlovákiai NGO-k, hogy az amerikai külpolitikai célokért dolgozzanak
Miért fontos az OCCRP-ről megjelent információ?
Az OCCRP alább részletezésre kerülő módszerei és amerikai beágyazottsága a fenti, függetlenséget egyáltalán nem garantáló körülményekkel súlyos kérdéseket vetnek fel.
Függetlenül az OCCRP és partnerei cikkeinek valóságtartalmától, minimum aggályos, hogy az amerikai kormányzat pénzéből végeznek olyan mediális munkát, amely rendkívül egyoldalú módon csak az amerikai külpolitika által ellenfélként tekintett kormányokat célozza, és a kapott forrásokat kizárólag e célra használja fel. Ráadásul úgy, hogy szervezetileg ki van szolgáltatva az amerikai kormánynak.
Mi az az OCCRP?
Az OCCRP egy kiterjedt, oknyomozó-újságírókat tömörítő hálózat, gyakorlatileg egy mediális alapokon működő hírszerző szolgálatként is felfogható. 70 országban van jelen közvetlenül vagy közvetve, több száz újságíróval áll kapcsolatban. Elsősorban politikai visszaéléseket és korrupciót leplez le, de oligarchák, politikusok és üzletemberek kapcsolati hálójának felderítésével is foglalkozik.
A szervezet 2021-2022-ben például az orosz oligarchák vagyonának feltérképezésében is részt vett. Számos újságírót és más oknyomozó központot támogat anyagilag. A szervezet, mint márka ugyan az OCCRP nevet viseli, de az USA-ban bejegyzett JOURNALISM DEVELOPMENT NETWORK Inc. adja a jogi kereteit.
Olyan nagy, globális ügyek felderítésében vett részt a szervezet, mint a Panama Papers, vagy a Pandora Papers. Jellemző azonban, hogy szinte mindig Oroszország vagy Kína, vagy épp az USA által valamelyik nem kedvelt kormány szereplője állt a központban. Pedig a Panama-papers esetében a nyugati politikusoknak is lett volna miért magyarázkodnia.
Az OCCRP ma kétségkívül a leghatékonyabb oknyomozóhálózat, amelynek létrehozásában az amerikai külpolitikai érdekek mellett nagyban hozzájárult az is, hogy az USA szerette volna saját szervezettel helyettesíteni a neki rengeteg kényelmetlen botrányt okozó Wikileaks-t.
Oknyomozás oknyomozók ellen, ellenszélben
Az oknyomozást OCCRP aránytalanul nagy függése kapcsán az amerikai kormánytól nem azok kezdték, akik végül közzétették. A kezdeményező a németországi NDR televízió volt, amelynek riporterei tekintélyes anyagot gyűjtöttek össze a médiaszervezet problémás hátteréről.
Az OCCRP végül a tévécsatornát perrel fenyegette meg. Nem tudni, mi minden zajlott a háttérben, de az NDR végül elállt a riport leadásáról. Szerencsére azonban az OCCRP fenyegetése előtt felkérte az amerikai Drop Site News-t, az olasz Il Fatto Quotidiano-t, a francia Mediapart-ot és a görög Reporters United-ot, hogy működjenek közre.
Ha az NDR végül nem is merte lehozni az oknyomozást, a fent említett négy oknyomozócsoport megtette.
Hozzátesszük, az NDR az általa kiderített információkat látva visszalépett az OCCRP-vel tervezett, már előkészített partnerségi szerződés aláírásától.
Elhallgatták az amerikai támogatás mértékét
Az első és legfontosabb megállapítása a szóban forgó oknyomozó cikknek, hogy gyakorlatilag az OCCRP megszületése óta zömében az amerikai kormány finanszírozza. Vannak más támogatói is, de az USA donációjának súlya a 2014 és 2023 közötti időszakban 52 százalékos volt.
Az amerikai külügy különböző csatornákon 59 millió dollárt lapátolt a névleg független nonprofit hírszolgálatba. A brit, francia, svéd, dán és holland kormányok együttesen 15 millió dollárt toltak az OCCRP-be.
Az OCCRP sosem titkolta, hogy kormányoktól is fogad el támogatásokat, ám azt elhallgatta a nyilvánosság elől, hogy milyen mértékű anyagi függésben van az Egyesült Államoktól.
Érdemes kiemelni, hogy a Panama Papers botrányának kirobbanásakor az amerikai támogatás aránya az OCCRP büdzséjében megugrott 63 százalékra (2016-ot írtunk ekkor).
A szervezet vezetője, Drew Sullivan ezzel kapcsolatban az mondta az NDR-nek, hogy nem lát problémát az amerikai támogatásokban, hiszen a pénz egy részét más sajtóorgánumoknak adja át, és ha azt levonjuk, akkor az amerikai támogatás aránya a költségvetéséből 46,4 százalékra csökken. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy az OCCPR-en keresztül az amerikai külügy más médiumokat is támogat.
A kezdet kezdetén
Az OCCRP hivatalosan 2008-tól működik. Ám a gyökerei ennél messzebbre nyúlnak vissza időben és térben egyaránt. Michael Henning, az amerikai külügyminisztérium tisztviselője 2001-ben komoly összegeket biztosított a Fülöp-szigeteki Oknyomozó Központnak (szintén NGO-ként működött). Ez a központ aztán megszellőztetett egy korrupciós pert, amibe az akkori, USA-val feszült viszonyban lévő filippínó elnök, Joseph Estrada belebukott. A terv sikerült, a kívülről vezényelt puccsok ideje lejárt, új korszak kezdődött a médiafegyverrel. Henninget pedig később Boszniába helyezték át. Nem véletlenül.
Az USA célja az volt, hogy a térség posztszovjet országait átterelje a nyugati térfélre. Henning az NDR-nek elárulta, hogy e cél miatt fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy egy „független nyomozati jelentési központra van szükség”. A kifejezés önmagáért beszél, mert nyoma sincs benne a független újságírás koncepciójának. Henning pedig kifejezetten a fülöp-szigeteki tapasztalatokat akarta kiaknázni.
Ekkor állt össze Drew Sullivannel. És dőlt a pénz.
Az OCCRP ezt saját honlapján nem reklámozza, de az első millióját a szervezet nem az ENSZ-től, hanem a Nemzetközi Kábítószerrendészeti Ügyek Hivatalától kapta, ami az amerikai külügyminisztérium alá tartozik. Szervezetet az innen származó pénzből alapították.
A támogatás kiutalásának jogi kereteit a daleware-i székhelyű amerikai Journalism Development Group adta, ezt lényegében a formálódó OCCRP alapította.
A függetlenséget hírből sem…
Az egyik fő kérdés a működés volt. Az amerikai kormány feltételeket szabott, hogy ne forduljon ellene az általa támogatott szervezet.
Az egyik ilyen feltétel az, hogy az amerikai kormány megvétózhatja az OCCRP vezetői posztjaira jelölt személyeket, beleértve a főszerkesztői posztot is. Vétójoga van az éves terv összeállításában is (magyarul: könnyedén megszabhatja, hogy a mivel fog foglalkozni a „független” szervezet).
Öt hat országban ők tették lapátra a regnáló kormányt – és kérkednek vele
Az oknyomozás talán legfigyelemreméltóbb része, mikor Drew Sullivan, az OCCRP vezetője azzal kérkedik, hogy „körülbelül 5-6” országban nekik köszönhetően „cserélődött le a kormány egy másikra”.
Ezekből csak négy országot nevezett meg: Boszniát, Kirgizisztánt, Csehországot és Montenegrót.
Az OCCRP globális hírnévre 2016-ban, a Panama Papers iratok feldolgozásával tett szert. Ezért a munkáért (amelyben elsősorban kelet-európai oligarchákkal és oroszokkal foglalkoztak, de nyugatiakkal alig) Pulitzer-díjban részesült a szervezet.
Ezt követően további pénzek dőltek az amerikai kormánytól, egyre inkább geopolitikai jellegű feladatokra.
2015 és 2019 között 2,2 millió dollárt adott a szervezetnek az „orosz médiatér egyensúlyának megteremtésére”. 2019 és 2023 között további 1,7 millió dollárt kapott az „oknyomozó újságírás megerősítésére Eurázsiában” (itt megint Oroszország és Fehéroroszország volt fókuszban). 2021 és 2022-ben az OCCRP állította össze a világ legnagyobb adatbázisát az orosz politikusok és oligarchák vagyonáról (ami pont kapóra jött a 2022-ben kitörő háború utáni szankciókhoz…).
2022-ben egymillió dollár jutott arra, hogy Máltán és Cipruson végzett oknyomozásokkal az európai oroszellenes szankciók szigorítását eszközöljék ki. A szankciók megkerülésének leleplezése után három héttel amerikai FBI-osok lepték el Nicosiát, hogy „segítsenek” a ciprusi kollégáiknak az ügy felgöngyölítésében. Az ilyen és ehhez hasonló akciókra az OCCRP később újabb 1,3 millió dollár támogatást kapott az amerikai kormánytól.
A hálózat ennél jóval összetettebb
Az oknyomozó cikk azt is rendkívül jól bemutatja, hogy az OCCRP oknyomozó munkája csak az első lépcsőfok fok volt a geopolitikai csatákban.
Az amerikai kormány és a különböző országokban ténykedő NGO-k (nem kormányzati szervezetek) együttműködése hozta létre a GACC (Gloibális Korrupcióellenes) Konzorciumot.
Ez a program alakítja át OCCRP oknyomozásait tényleges politikai fegyverré. Az OCCRP kinyomozza az összefüggéseket, a GACC pedig „szisztematikusan próbál bűnügyi nyomozást, bírósági eljárást vagy szankciós eljárást kieszközölni” az érintettek ellen.
A GACC-ot 2016-ban alapította az amerikai külügy, majd megpályáztatta a munkát, amit az OCCRP és a Soros György-féle Transparency International nyert el.
A GACC így egy újabb pénzcsatorna lett az OCCRP számára, amely ebből a forrásból további 10,8 millió dollárt hívhatott le 2016-tól napjainkig. A Transparency International 3 millió dollárt kapott a feladatra.
„A GACC-nek két feladata van. Az első, hogy az OCCRP cikkei alapján bírósági, szankciós eljárásokat és civil megmozdulásokat indítsanak el, a Transparency International 65 országban jelen lévő helyi szervezeteire támaszkodva”
olvasható a Drop Site News oknyomozásában.
Ebből azonban az is kiderül, hogy a GACC (vagyis az amerikai külügy, az OCCRP és a Transparency közös projektje) 228 esetben gyakorolt hatást valamely ország belpolitikájára, és ebből csak 11 érintette az amerikai kontinenst (nem az USA-t, hanem az egész kontinenst, amelybe Dél-Amerikát is bele kell érteni).
Antony Blinken jelenlegi amerikai külügyminiszter épp nemrég jelentette be, hogy további 10 millió dollárt szavatol a GACC működésére.
A magyar nyelvű liberális sajtó elárulta a magyar olvasóközösséget, lejáratta magát, hitelét vesztette
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
