Kicsivel több, mint 10 év évvel ezelőtt, 2008. augusztus 7-én tört ki az orosz-grúz háború. Hat héttel később, szeptember 15-én csődöt jelentett a Lehman Brothers, és hivatalosan is kezdetét vette a világgazdasági válság. A két esemény, George Friedman neves politológus professzor szerint nem függött össze, ám közös nevezőjük, hogy együtt vetettek véget a hidegháború utáni világnak és együtt indították útjára azt a kort, amelyben jelenleg élünk.
A professzor egyik új elemzésében az említett két, 2008-as globális hatású esemény következményeit fejtegeti. Úgy véli, lerombolták a második világháború utánkialakult világrend vezetőinek illúzióit. Szovjetunió utáni Oroszország visszatért a nagyjátékosok közé, a nyugati világrend pedig változóban van.
Egy összecsapás mindig a egy másik összecsapás után a legelképzelhetetlenebb. Ez történt a bécsi kongresszuson a napóleoni háborúk után, ahol a győztesek azt hitték, hogy újraalapozzák a világot, de a francia forradalom bezavart az eseményekbe. Versaillesben és Trinanonban az I. világháború után a győztesek úgy gondolták, hogy úgy formálhatják át Európátm, ahogy csak akarják. A második világháború után úgy tűnt, hogy az ENSZ olyan nemzetközi rendszert hoz létre, amely elkerül minden további háborút.
A szovjet bukás után
Az illúziók egy része gyorsan leomlott, míg mások tartósnak bizonyultak – írja Friedman – de mindegyik azon alapul, hogy a háború után a győztes koalíció által „kialakított” béke érintetlen mard, ők pedig uralhatják a világot és elhárítják a konfliktusokat, megalapozva a jólétet. bécsi kongresszus szövetsége szétbomlott, Versailles megalapozta Németország újjászületését, az ENSZ második világháború utáni, San Franciscóban tartott ülése pedig csak a hidegháború kezdetét jelezte.
Az illúziók elkerülhetetlenül visszatértek 1991-ben a Szovjetunió felbomlásával. Úgy gondolták, hogy liberális demokrácia globális győzelmet aratott, és uralkodni fog az egészvilágon. A cél az volt, hogy a szövetségesek kapcsolata a kölcsönös gazdasági függéseken alapulva már ne csak egy szovjetellenes szövetségre korlátozódjon, hanem a világ jövőjének egyedüli meghatározójává váljon. A nacionalizmust felszámolhatónak tartották a multinacionális intézmények megerősítésével, amelyek szavatolni hivatottak a világbékét és jólétet.
A davosi világgazdasági fórumokon résztvevők akkor egyetértettek abban, hogy a világ érdeke elsősorban gazdasági, a háború pedig elavult eszköz, a világot pedig a politikai, gazdasági és szellemi eliteknek kell irányítania a „kooperatív problémamegoldás” jegyében. Volt, hogy megonogtak (boszniai háború, Koszovó, 9/11), de az illúzió megmaradt.
A grúziai háború
A valóság akkor pusztította el az illúziót, amikor Oroszroszág tíz évvel ezelőtt betört Grúziába, ami azt is jelentette, hogy Oroszország olyan hatalomként tért vissza a világpolitika színpadára, aki nem riad vissza az erő alkalmazásától sem.
Friedman szerint Oroszország a liberális demokratikus világrend vesztesének látta magát. Borisz Jelcin elnök regnálása gazdasági rémálom volt az oroszok számára. Oroszország korábban is szegény volt, de hatalmas. 1991 után azonban még szegényebb lett és úgy érezték, hogy a nyugati pénzemberek kifosztják őket.
Orosz üzenet Grúziából
Moszkva tiltakozott Szerbia bombázása ellen, de a NATo figyelmen kívül hagyta, ennek ellenére közvetítő szerepet játszott Belgrád és a NATO között és kialkudta, hogy Szerbia autonómiát adjon Koszovónak – azzal a feltétellel, hogy ott lehet a békefenntartó erők között, de a NATO kizárta. Oroszország azt hitte, hogy a NATO nem fog bővülni a volt szocialista ország területén, mégis így lett. Aztán jöttek a 2000-es évek színes forradalmai Ukrajnában, Grúziában, amit Moszkva úgy értékelt, hogy Amerika oroszellenes rezsimeket hoz létre.
A 2008-as grúziai háború Amerika szempontjából az iraki és afganisztáni háborúk legrosszabb évei alatt tört ki. Grúzia elleni offenzíva (a háborút egyébként a grúzok indították) nem Szaakasvili rezsimjéről szólt elsősorban, hanem üzenet volt Ukrajnának, a balti államoknak és más posztsziovjet térségeknek, amelyek túl közel kerültek a Nyugathoz. Grúzia azt hitte, hogy az Egyesült Államok majd aktívan védelmére kel – de nem tette, az oroszok pedig így megmutathatták az amerikai garanciák értékét.
A gazdasági világrend bukása
A multinacionális gazdasági rend Friedman szerint arra alapul, hogy minél nagyobb a gazdasági egységek integrációja, annál surlódásmentesebben tud terjedni a tőke, annál nagyobb a jólét és a nyugalom. A kölcsönös függőség azonban nem csak növelheti a tőkét, de pusztíthatja is. Az amerikai másodlagos jelzálogpiaci válság a másik időben egy helyi, korlátozott hatású probléma lett volna. 2008-ban azonban a nagy világválság óta nem látott gazdasági krízist indukált
A függési logika a kereskedelmet is uralta. A világ elitje úgy képzelte, hogy minél nagyobb az export, annál hatékonyabb a gazdaság. Figyelmen kívül hagyták az egyik legalapvetőbb igazságot: hogy az eladó mindig a vevő fizetőképsségének túsza. A globális pénzpiacok összeomlásának begyűrűzése a gazdasági rendbe, az amerikai és európai piacok része már képtelen volt pénzt költeni, fogyasztásuk csökkent. A munkanélküliség és a hitelek visszafizetése valamint a foglalkoztatottság és a társadalmi stabilitás között kellett választaniuk.
A Lehman Brothers összeomlása azt jelezte, hogy a hidegháború utáni világot nem lehet fenntartani. A válságnak azonban fontosabb következményei is voltak: visszatért a nacionalizmus és az osztályharc, az elit hatalmas nyomás alá került, különösen Európában és az USA-ban.
Mi történt tehát 2008-ban?
A nemzetek feletti intézmények még mindig megvannak, kezdve az EU-tól a Világbankig, de jelentőségük megkérdőjeleződött.
Az EU nem tudta összehangolni Nagy-Britannia és Görögország érdekeit a sajátjával, Oroszország visszatért a geopolitikai színtérre, Kína pedig nem tud ugyanolyan gazdasági ütemben bővülni, mint eddig.
GeopoliticalFutures.com, Körkép.sk
Nyitókép: glblpolitics.wordpress.com
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
