Geopolitikai drámaként jellemezte a Politico, hogy Kína „túlságosan Oroszország oldalára” állt. A dilemmát az okozta, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök csúcstalálkozója után a Nyugat már nem lehet benne biztos, hogy Kína mindenáron kívül tartja magát a nyugati orosz konfliktusból. Az biztos, hogy a nyugati terv, miszerint Oroszországot elszigeteli és lassan meggyengíti Ukrajnán keresztül minimum megkérdőjeleződött. Az elmúlt napok nyilatkozatai és bejelentései arra utalnak, hogy Európában komoly pánik van kialakulóban, lévén, hogy az orosz energiahordozókról való lemondás után megjelent az elvárás, hogy a kínai nyersanyagoknak és tőkének is hátat fordítson az EU.
Márpedig az EU számos országának, köztük Németországnak legnagyobb külkereskedelmi partnere ma már Kína. Az orosz földgázzal és kőolajjal való szakítás így is hatalmas károkat okozott, ha most újabb vonal külgazdasági csapás érné Európát, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
A nyugati sajtó, köztük a Politico most azzal érvel, hogy a kínai kereskedelmi zsarolópotenciál miatt kellene olyan intézkedéseket foganatosítani, amely kereskedelmi vámokkal és kvótákkal sújthatja Kínát bizonyos esetekben. A helyzet rendkívül ismerős, így kezdődött ugyanis az orosz energiahordozók kiszorítása is az európai piacról.
Az előzményeket tekintve az USA részéről merült fel először az elvárás, hogy az EU szankcionálja Kínát, névleg az oroszoknak nyújtott katonai segítség lehetőségére hivatkozva. Az amerikai külpolitika európai bábujai pedig azonnal átvették a narratívát. Aztán jött az orosz-kínai elnöki csúcstalálkozó, amely érdemi bejelentés nélkül ért véget, ám a sorok között nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország kiéheztetése és megroppantása egyre kevésbé lesz kivitelezhető, Kína pedig jelezte, hogy nem fogja tétlenül nézni, hogy Oroszország sorsára juttassák.
Diplomáciai nagyüzem
Európában nemrég diplomáciai nagyüzem kezdődött, igen nagy a mozgolódás Kína irányába. A spanyol miniszterelnök pénteken járt Pekingben, Emmanuel Macron francia elnök a belpolitikai válság ellenére pedig április 4-én készül Pekingbe, hogy találkozzon Hszivel. A Politico úgy sejti, hogy Franciaország arról akarja meggyőzni Kínát, hogy ne vonódjon be az ukrajnai konfliktusba.
Macron a kulisszák mögött azt kérte európai kollégáitól, hogy próbálják megakadályozni Peking és Moszkva összeborulását. Állítólag e szándék mögött az a félelem is felsejlik, hogy egy orosz-kínai szilárd együttműködés egy Nyugat kontra orosz-kínai tengely közti háborúvá eszkalálódik, amelynek gyújtópontja Ukrajna lesz.
A háttérben ott van az az európai dilemma, hogy egy orosz-kínai szövetségre hogyan fog reagálni az USA:
A német jobboldal már paradigmaváltásról beszél
Nagyon érdekes volt a német ellenzéki CDU elnökének, Fridriech Merznek a reakciója, aki felszólított a német kormányt, hogy vonja be kulcsfontosságú szövetségeseit a Kínával folytatott tárgyalásokba, és óvatos utalást tett arra, hogy újra kell gondolni Európa Kínához fűződő kapcsolatát.
Különösen beszédes volt Merz azon kijelentése, amellyel felszólította a francia vezetést, hogy vegyen részt Németország és Kína közötti jövőbeli találkozókon. Ez a politika nyelvén annyit jelent, hogy a két ország vezetése egymás nélkül ne konzultáljon Kínával. Más szavakkal: Franciaország ne tehessen szert előnyre Németországgal szemben Kínánál sem politikai sem gazdasági téren.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy Németországban a koalíciós kormánynak erősen meg van kötve a keze. A zöldek gyakorlatilag amerikai érdekvágányra kényszerítették Olaf Scholz kancellárt, és fennáll a veszélye, hogy a politikai játszmák Németország legfontosabb exportpiacának elvesztéséhez vezetnek.
Egy nyugati diplomatára hivatkozva a Politico azt írta, hogy Kína megpróbálhatja „elcsábítani Franciaországot az USA táborából”. Más kérdés, hogy ha valóban vannak amiatt félelmek, hogy Európában akarják lerendezni nézeteltéréseiket a nagyhatalmak, akkor Franciaországnak alapvető érdeke, hogy ezt elkerülje.
Merz még egy fontos kijelentés tett, ami valóban paradigmaváltásnak nevezhető a német külpolitikában. Azt mondta ugyanis, hogy annak az időszaknak, amikor Németország az olcsó orosz energiahordozókra és az amerikai biztonsági garanciákra támaszkodott, vége van. Magyarul: az elmúlt év eseményeit látva Németország valószínűleg sem az orosz energiahordókra, sem az amerikai biztonsági garanciákra nem számíthat úgy, ahogy eddig.
Ukrajna körül kezd elfogyni a levegő
A helyzet komolyságát az is mutatja, hogy még Volodimir Zelenszkij is felismerte, hogy egyetlen ország van, amely oda tud hatni Moszkvára, és ez Kína. Más szavakkal, ha nem úgy alakul a tavaszi ellentámadás, ahogy azt az ukránok szeretnék, és Ukrajnának arra sem marad alkupozíciója, hogy a tárgyalásokat felvesse, akkor szüksége lesz egy harmadik félre, aki Moszkvát meggyőzi a tárgyalóasztal szükségességéről.
Az ugyanis már elég egyértelműen látszik, hogy Ukrajna nyugati támogatása napról napra gyengül. Az USA-ban már nem csak a szélsőjobbos republikánusok, de a mérsékeltek is Ukrajna felfegyverzésének korlátozása mellett érvelnek. Az amerikai vezérkari főnök arról beszélt, hogy az USA-nak fel kell töltenie saját készleteit egy nagyhatalmi konfliktus veszélye miatt. Mindehhez vegyük hozzá, hogy az amerikai sajtóban Ukrajna ismét lábjegyzet lett, sokadrangú hír mérföldekkel a kínai kihívás és az elnökválasztások mögött.
A német védelmi miniszter kijelentette, hogy a német tartalékok kiürültek, a német hadsereg olyannyira meggyengült, hogy már nem tudja fegyverekkel támogatni Ukrajnát anélkül, hogy saját védelmi képességeit veszélyesen meggyengítené.
A cseh államfő az elsők között vetette fel, hogy Ukrajna nyugati támogatásának megvannak a maga korlátai. Nemrég pedig Zuzana Čaputová szlovák államfő jelentette ki, hogy Ukrajna támogatása morális és anyagi szempontból is kimerülőben van.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
