Mi az az X, Y, Z és alfa generáció? Miért soroljuk a különböző korosztályú embereket betűkkel jelölt generációs elnevezések alá? Mintha valamiféle sci-fibe csöppennénk, amikor generációk együttéléséről és közöttük lévő kapcsolatról, vagy éppen kapcsolódási nehézségről gondolkodunk, beszélgetünk. A Bízd Rá Magad portál cikkét ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Maga a szóhasználat ugyanakkor sokat elárul arról a világról, azokról a generációs szakadékokról, amelyekre az alábbiakban rátekintünk. A „bezzeg az én időmben” mondás mindig létezett – de mostanában mintha másról lenne szó. Hogyan viszonyuljak az unokám, a gyerekem korosztályához? Hogyan legyek jó szülő, jó munkatárs?
Mit takarnak az elnevezések?
A további közös gondolkodás érdekében érdemes az elején tisztázni a generációk elnevezését:
● Veteránok generációja: az 1928–1945 között születettek
● Baby boomerek: az 1946–1964 között születettek, akik közül már sokan elérték a nyugdíjkorhatárt. (Nincs semmilyen összefüggés a boomer jelzővel, amivel a mai fiatalok illetik gyakran a náluk idősebbeket.)
● X generáció: az 1965–1979 között születettek
● Y generáció: az 1980–1994 között születettek
● Z generáció: az 1995–2009 között születettek
● Alfa generáció: a 2010–2024 között születettek
● …és már készülődik a béta generáció is.
Milyen szempontokat érdemes figyelembe vennünk, hogy ne vesszünk el a „generációk tengerében”?
A különböző generációk tagjaira – általánosságban – különböző adottságok és attitűdök jellemzők. Mivel nagyon különböző korszakban, „világban” születtek, nagyon eltérő lesz az út, amit és ahogyan bejárnak, és valószínűleg más lesz a megoldás is, amit választanak az adott esetben.
Az a közeg lesz természetes a számukra, amelybe beleszülettek.
Tény, hogy minden ember szeretne kapcsolódni, függetlenül az életkorától. Ez alapvető igényünk.
Bibliai, ősi tapasztalati igazság, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Ebben a legősibb kultúrák meghatározó élménye fogalmazódik meg. Némely korokban a kapcsolódás az életben maradást jelentette (a törzs, ha kitaszít, az a halált jelenti), de mai, modern korunkban is fontos.
A magány egyfajta érzelmi halált is jelenthet. A kapcsolódás létrejötte azonban már nagyon különböző lehet: közösségekbe járunk, akár a régmúlt idők fonóiba, egyházi közösségekbe, a grundra, szakkörökbe, sportkörökbe vagy éppen a virtuális térben csatlakozunk csoportokhoz. Hogy melyiket „választjuk”, az attól függ, mibe születtünk bele, és hogy a számunkra jelentős kapcsolatokat a legegyszerűbben hol tudjuk létrehozni, milyen sajátélményekkel rendelkezünk ennek terén.
Ám ha valakinek a kapcsolódás nehezen megy, vagy nem a megszokott módon közelít, akkor se feltételezzük róla a rosszat. Talán csak érzelmi gátak akadályozzák a kapcsolódását, amelyek sokszor nem tudatosak, hanem „féltudatosak”, vagy éppen tudatalattiak.
Tehát ha generációkról és egymáshoz való viszonyukról gondolkodunk, s meg szeretnénk érteni azokat, akkor szem előtt kell tartanunk három szempontot:
● Milyen az a világ, közeg, amibe beleszülettek az adott generáció tagjai? Mi az, ami számukra természetes, ismerős és komfortos?
● Mi jelenti számukra a kapcsolódást, és annak mi a leginkább magától értetődő módja?
● … illetve mindezekkel kapcsolatban mit képvisel a lelkük?
A vágy, hogy saját életünkben kompetensek legyünk – fontos mozgatóerő
Minden embernek alapvető vágya az is, hogy kezében tarthassa az életét (persze ez az egyes embereknek, más-más korokban nagyon mást jelenthetett). Hogy azt érezhessük, hogy az életünket mi kormányozzuk, azt is meg kell élnünk, hogy birtokában vagyunk a mindennapi életvitelünkhöz szükséges információknak, és tudunk a saját világunkban tájékozódni.
A világháború utáni évtizedekben születettek számára még a másokkal folytatott beszélgetés, a rádió és a napilapok voltak az információ fő forrásai. A legfontosabb tudnivalókat a világra vonatkozóan szüleiktől, tanáraiktól kapták meg, a „távolsági” kommunikációt pedig a posta és a telefon segítette.
Évtizedekkel később, az X generáció viszont már tévében nézte az esti mesét. Ők a digitális bevándorlók vagy nomádok, akik nem kütyüztek gyermekkorukban, és csak az iskolában ismerkedtek meg a számítógéppel. Mobiltelefonjuk is csak felnőtt korukra lett… Ezt a technológiát megtanulták kezelni – de számukra ez mindig is tanult nyelv marad(t).
Közülük kerültek ki az úgynevezett kulcsos gyerekek, akik előbb értek haza az iskolából, mint szüleik a munkahelyükről. Hogy ne unatkozzanak, egymással bandáztak, játszottak, könyvet olvastak, sportoltak, kirándultak, vagy éppen az otthoni teendőkben segédkeztek. Ezen generáció számára nagyon fontosak a közösségek, a munka, akár áldozatot is hoznak értük.
Az Y generáció képviselőinek gyerekkorában már közismertek voltak a számítástechnikai eszközök, de – még sokan emlékeznek rá – sok esetben hosszabb várakozást, nagy sorban állást követően lett meg a család első kompjutere. Ők általában már gond nélkül, az online térbe „belenőve” kezelik az infotechnológiai eszközöket, sajátítják el a legújabb modellek használatát. Sokan közülük talán már nem is tudják elképzelni az életüket kütyük nélkül.
A személyes találkozás többnyire még fontos a kapcsolataikban, bár a technika iránti lelkesedés és kütyüzés sok energiát elvonhat a közösségekben való részvételtől. Esetleg még lelkes nosztalgiával emlegetik a gyerekkori vagy egyetemi közösségeiket, de már az érett felnőttkoriakat nehezebben teremtik meg, hacsak nem a munkahelyen, mert a munka és a javak előteremtése fontos lehet a számukra.
A Z generáció a digitális bennszülötteké, ők már „tablettel a kezükben születtek”. A digitális világban többnyire otthon érzik magukat, gyakorlatias problémamegoldók, de az online téren kívül valószínűleg nehezen tudnak kapcsolatot teremteni, sajnálják rászánni az energiát. Személyes társaságban sokszor eszköztelennek érezhetik magukat, azon töprengenek, hogy hogyan is lehetne az számukra nem unalmas.
Gyakori látvány, ahogy egymás mellett ülve – személyes társalgás helyett – a telefonjaikat nyomkodják. A reziliencia terén talán gyengébbnek mutatkoznak idősebb társaiknál, általában kerülik a konfrontálódást. Esetleg nem is érzik szükségét, mert nagyon nyitottak és elfogadóak. Az érték számukra az elfogadás maga – de éppen ezért védelmi rendszerük sokszor sebezhető lehet.
A konkrét kapcsolódáshoz tippeket ITT találnak.
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
