Ebben az évben megemlékezünk arról, hogy négyszáz éves az első, máig fennmaradt teljes nyomtatott magyar nyelvű katolikus biblia, amelyet Káldi György jezsuita szerzetes fordított le a latin Vulgatából. A Káldi-féle Szentírás-fordítás a Trentói Zsinat utáni latin Vulgata-szöveget ültette át magyarra, és így több mint két évszázadon át meghatározta a magyar katolikus bibliaolvasást.
Káldi György 1605. október 11-én kezdte meg Erdélyben a biblia fordítását, és 1607. március 25-én fejezte be Olmützben. Első, „nyers” fordítását később többször is alaposan átjavította; kéziratát legalább kétszer egészen lemásolta, és sűrű javításokkal látta el, mielőtt húsz évvel később, 1626-ban nyomdába került.
A négyszáz éves jubileum alkalmából szeptember 23-án, szerdán délelőtt az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ (OKGYK) és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szervezésében Káldi400: Fordítás és hatástörténet – Káldi György első teljes magyar nyelvű teljes katolikus bibliafordítása címmel rendeztek konferenciát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia támogatásával Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében.
A megjelenteket Gerencsér Judit, az OSZK megbízott igazgatója köszöntötte.
A konferenciát Varga Lajos nyugalmazott váci segédpüspök, az OKGYK igazgatója nyitotta meg. Felidézte: négyszáz évvel ezelőtt Káldi György jezsuita munkájaként megjelent a Biblia szövegének magyar nyelvre való lefordítása.
Felmerül azonban a kérdés, hogy melyik bibliai szöveggyűjtemény fordításáról van szó. A zsidó nép kétféle bibliai kánont ismert: az egyik az alexandriai, a másik pedig a jeruzsálemi. A szétszórtságban élő Isten népének jelentős szellemi centruma volt Alexandria, több könyvet tartott kinyilatkoztatott írásnak, mint Jeruzsálemben élő testvéreik. Így az Ószövetséget tekintve kétféle kánon jött létre. A bővebbet a Katolikus Egyház fogadja el; a protestáns egyházak a kevesebb könyvet tartalmazó jeruzsálemi kánon mellett döntöttek.
Az OKGYK igazgatója rámutatott: a középkorban számos szentírási könyvet lefordítottak magyar nyelvre, tehát már a könyvnyomtatás előtt létezett nagyon sok magyar nyelvű bibliai szöveg. A könyvnyomtatás új lehetőségeket hozott mind a katolikus, mind pedig a protestánsok számára. Károlyi Gáspár fordítása, mely ma is a protestáns felekezetek hivatalos magyar nyelvű bibliája, 1590-ben készült el. A katolikus fordítást, mely az úgynevezett Vulgáta szövegén, tehát a latin nyelvű biblián alapul, 1626-ban nyomtatták ki. Mindkettő irodalmi értékű. A protestáns fordítás természetszerűleg a predestináció teológiai elvének megfelelő módon közvetíti Isten igéjét, a katolikus fordítás pedig a kegyelmet érintő kérdésekben másként gondolkodik.
A rendezvény első előadója Fazekas István volt, aki Káldi György SJ, a bibliafordító címmel tartotta meg expozéját, bemutatva a korszakot, amelyben a jezsuita szerzetes, pap élt és tevékenykedett.
Zűrzavaros időszak volt, benne a tizenöt éves háborúval és a Bocskai-féle felkeléssel. Az 1606-os bécsi béke, majd az ezt megerősítő 1608-as országgyűlési törvények nagyon sok katolikusellenes cikkelyt tartalmaznak. Ha akkor lett volna fogadóiroda, minden bizonnyal csak elenyésző számban fogadtak volna nagyobb összegben a Katolikus Egyház megújulására, pedig végül ők jártak volna jól. Szinte bizonyosnak látszott, hogy ez a megroppant, szétzilálódott, már az állami pozíciókból is kiszorított Egyház szétesik, és néhány diaszpórában fog működni, de nem ez történik, hanem egy ezzel ellenkező folyamat indul meg. 1611-ben Nagyszombatban zsinatot tartanak, amelyen elfogadnak egy átfogó programot, amit a következő évtizedekben következetesen végrehajtanak.
Fazekas István leszögezte: a Katolikus Egyház olyan vezetőt talált a jezsuita Pázmány Péter személyében, aki főpapi, politikusi és írói erényeket egyaránt csillogtatott. Nincs egyedül, egy nagyon hatékonyan tevékenykedő, tehetséges gárda van körülötte, mellette, amelynek tagja Káldi György is. A Katolikus Egyház komoly támogatást kapott a Habsburg-uralkodóktól és a pápaságtól is. Ott vannak a szerzetesrendek is, ferencesek, pálosok, és mindenekelőtt a jezsuiták.
Az előadó kiemelte a jezsuita rendnek a katolikus megújulásban, oktatásban és lelkipásztorkodásban betöltött kimagasló szerepét. Magyarországon egyébként ebben az időben jezsuitának lenni nem jelentett nyugodt, kényelmes elfoglaltságot, ennek ellenére, sokan választották ezt a hivatást.
Fazekas professzor részletesen beszélt Káldi György életútjáról: 1573-ban született Nagyszombatban, ahol komoly katolikus közösség élt. Két fiútestvére volt. A bátyja, Káldi Márton szintén jezsuita lett, 1586-ban lépett be. A fiatalabb testvér, Ferenc is jelentkezett jezsuitának, de őt elutasították, valószínűleg azért, mert édesanyjuk ekkor már özvegy volt, így valamelyik gyerekének gondoskodnia kellett róla.
Káldi György középfokú tanulmányait Nagyszombatban végezte, a káptalani iskolában. 1594-ben a bécsi jezsuitáknál tanult, 1595-ben pedig beiratkozott az ottani egyetemre. A jezsuita rendbe Rómában lépett be, 1598 májusában, már felszentelt papként. Kezdettől fogva nagy várakozással tekintettek rá. Az 1600-as évek elején két évet Erdélyben töltött, a kolozsvári, majd gyulafehérvári jezsuita közösség tagjaként – 1606-ig, a Bocskai-felkelés befejező évéig. Miután a katolikusellenes érzelmek tág teret kaptak, és kiutasították a jezsuitákat, neki is el kellett hagynia Erdélyt.
Az erdélyi jelenlét azért fontos, mert Káldi bibliafordításának jelentős része itt történt. Ő maga írja le, hogy 1605. október 11-én kezdte el a Biblia-fordítást. Ha belegondolunk, nem a legideálisabbak a körülmények az elmélyült szellemi munkához. Lehet, hogy Káldi azért kezdett bele ebbe a rendkívüli munkába, hogy a zűrzavaros külső körülményekről elterelje a figyelmét. Nagyon fiatal és tapasztalatlan is volt még. Nem véletlen, hogy a jezsuita rend ekkor már eldöntötte: a Szentírást le kell fordítani. Volt is egy önként jelentkező, Szántó István SJ személyében. El is kezdte. Izgalmas kérdés, hogy lefordította-e a Bibliát, vagy sem; ismerte-e a Szántó-féle fordítást Káldi, vagy sem.
Az előadásból kiderült: Káldi György az Erdélyből történt száműzetését követően Olmützbe került, majd Brünnben töltött el több évet, ahol novíciusmesterként tevékenykedett, ami nagyon fontos és jelentős pozíció. Ezt követően Nagyszombatban a kollégium, pontosabban a rezidencia házfőnöke lett. Érdekes, hogy vezetőként nem volt sikeres, le is váltották a pozíciójáról. E mögött valószínűleg az állt, hogy volt novíciusmesterként a beosztottakat is novíciusként kezelte, és folyamatosan figyelmeztette őket a legapróbb hibákra is, túlságosan szigorúan bánt az emberekkel. Egyébként tanult ebből a hibájából.
Következett aztán Bethlen Gábor fejedelemsége. Ekkor a teljes Magyar Katolikus Püspöki Kar és velük együtt a jezsuiták is elhagyták a Magyar Királyságot. Káldi György több évig működött Bécsben hitszónokként. Csak a viszonyok rendeződése után tért vissza Magyarországra, és az életút záró szakaszában, 1630 és 1634 között Pozsonyban volt rektor. Ez a tevékenysége sikeresnek tekinthető.
Egy olyan személyiséggel állunk tehát szemben, aki tudott fejlődni. Pozsonyban ekkor nagyon erős volt az evangélikus közösség, és Káldi György ebben a közegben is képes volt egy jezsuita kollégium alapjait megvetni.
Az előadó kifejtette: Káldi György tizenegy állomáshelyen működött pályafutása során; tevékenysége is nagyon sokrétű volt – működött hitszónokként, novíciusmesterként, iskolaigazgatóként, egyetemi oktatóként, kongregációvezetőként, szemináriumi elöljáróként. S még egy kis „diplomáciai ügyeskedés” is belefért: állítólag 1623-ban, még mielőtt a jezsuitákat Bethlen Gábor utasítására másodszor is kidobták Nagyszombatról, találkozott a fejedelemmel, és két órán keresztül győzködte, hogy nem helyes a törökkel való szövetkezés, az, hogy keresztény foglyokat hagy a török kezére kerülni. Ezt követően állítólag Bethlen meginvitálta egy étkezésre, és még ezer aranyat is adott a biblia kiadására.
Az előadó hozzáfűzte: benne nem ez a kép él Bethlen Gáborról; kíváncsi lenne a mindezt alátámasztó történelmi dokumentumokra. Az tény, hogy a Bethlen Gábor által adományozott ezer arany a katolikus Káldi György által fordított biblia kiadására, bekerült a köztudatba.
A Káldi-féle bibliafordítás elkészültének folyamatáról a professzor kifejtette: „borzasztó” hosszú időt vett igénybe. Az 1610-es években elvégezték a revíziós eljárást – ezt a generális levelezéséből nyomon lehet követni. Aztán lekerült a napirendről. A harmincéves háború viharai és a Magyar Katolikus Egyház élén bekövetkezett változások nem kedveztek ennek a folyamatnak, de lehet, hogy Bethlen Gábor is szerepet játszott ebben.
Az 1620-as években Giovanni Argenti olasz származású jezsuita szerzetes került az osztrák jezsuita rendtartomány élére tartományfőnökként, amely alá a magyarországi rendházak is tartoztak. Ő korábban Erdélyben együtt szolgált Káldi Györggyel. Argenti 1625-ben adta ki a hivatalos rendi engedélyt Káldi György monumentális munkájának, az első teljes katolikus magyar bibliafordításnak a megjelentetésére, amely végül 1626-ban jelent meg Bécsben.
Bibliát kiadni természetesen nemcsak óriási szellemi elfoglaltság, hanem jelentős anyagi teher is, hatalmas vállalkozás, és itt is van egy kis bizonytalanság – mondta az előadó. – Bethlen Gábor említett ezer aranya mellett biztosan lehet tudni, hogy a Magyar Kamara száz aranyat adott, Pázmány Péter is hozzájárult a kiadáshoz, és a rendi generálisi levelezésből az is kiderül, hogy Káldi gyűjtést rendezett – nagyon modern módon gyűjtőíveken.
Az összeszedett pénzt befektette: Bécsben mindenfajta kanalat, villát, meg egy kis szentelt képet vásárolt; ezeket elvitte Nagyszombatba, és feláron továbbadta, ami óriási felháborodást váltott ki a rendi felső vezetésben. A dolog viszont működött, mert a kiadáshoz szükséges összeg összegyűlt. Most már csak nyomdát és papírt kellett keresni a kiadáshoz.
Végül Fazekas professzor így összegezte előadásának tartalmát: Káldi György a saját generációjának rendkívül fontos képviselője, aki ahhoz a közösséghez tartozik, amely Pázmány Péter mellett a magyar katolikus megújulás későbbi sikereit megalapozza, és még szerencséje is van a bibliafordítással, mert míg a vezetőkként működő társainak az emléke mára elhalványult, ő Pázmánnyal együtt mindmáig a rendi emlékezet kulcsfigurája.
A konferencián előadást tartott még Koós Balázs, A Káldi-fordítás útja a normatív szöveggé válásig – Új eredmények a magyar katolikus perikópa hagyomány kutatásában; Bácskai-Horváth Hajnalka és Stempely Irén, Az 1626-os Káldi-Biblia fennmaradt példányainak nyomában; Garadnai Erika, A Káldi-szövegek recepciója a 17. századi polemikus nyomtatványainkban; Maczák Ibolya pedig (online előadásban), Ősök és utódok – Káldi György forrásai és hatása a régi magyarországi prédikációirodalomra címmel.
A rendezvény végén Csapó Fanni és Szebelédi Zsolt bemutatták az OSZK Régi Nyomtatványok Tára által őrzött Káldi-Biblia példányait.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
