Megjelent a Géczi Lajos életét és munkásságát összefoglaló kiadvány, október 9-én pedig egy különleges látóúttal folytatódott a 2025-ben, Géczi Lajos tanár, író, népköltészeti gyűjtő születésének 100. évfordulójára meghirdetett emlékév. Egy lelkes Ung-vidéki csoport Nagykapos díszpolgárával, Herczegh Melindával és fiával Herczegh Károllyal kiegészülve ellátogatott Géczi Lajos népköltészeti gyűjtésének egykori helyszíneire, az „Ondava-menti” szlovák-magyar nyelvhatáron lévő falvakba– Imregre és Szürnyegre, hogy megnézze, az azóta eltelt közel 40 év alatt mi maradt meg Géczi egykori gyűjtéseiből, hogyan emlékeznek a gyűjtőre és mennyire őrzik még a falvak a magyar nyelvet.
Géczi Lajos az 1980-as évek végén népköltészeti gyűjtéseket folytatott Imreg, Szürnyeg, Hardicsa és Garany településeken, ahogy ő nevezte – az Ondava menti falvakban. E gyűjtőmunka eredményeképp születtek meg könyvei: Ondava menti népmesék és mondák (1994), Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában (1996), Ondava menti népköltészet (1998). Gyűjtései idején már nem volt a településeken magyar nyelvű iskola és erőteljesen megfigyelhető volt a magyar nyelv használatának az otthonokra, családokra, kisebb közösségekre való korlátozódása.
Az emlékévben megjelent kiadvány Géczi Lajos életéről és munkásságáról
A látóút a nagykaposi Magyar Közösségi Ház Erdélyi János Emlékmúzeumában kezdődött, ahol ünnepélyesen is megnyitották a látogatók előtt a múzeum kibővített tárlatát. A hatvanas években Géczi Lajos volt az egyik kezdeményezője az Erdélyi János emlékszoba létrehozásának, melynek ő maga lett a gondnoka, majd az évek során Nagykapos több épületében is megforduló és egyre bővülő tárlat a Magyar Házban talált végleges otthonra 2003-ban.
Sujánszky Euszták sírjánál Imregen (koszorúzók: Gabri Rudolf, Ádám Norbert)
Az emlékszoba emlékmúzeummá nőtte ki magát, ma pedig már nemcsak Erdélyi János, hanem Nagykapos más jeles személyiségeinek emlékét is őrzi, többek között Herczegh Gézáét és Géczi Lajosét is. A múzeum a Géczi emlékév keretében Nagykapos tavaly elhunyt két díszpolgárának anyagával bővült, Demjénné Kovács Erna (pedagógus, író, helytörténész) és Mikolay Imre (helytörténeti gyűjtő) írásait, gyűjteményeit tekinthetik meg az idelátogatók. A kiállítás anyaga elektronikus formában is elérhetővé vált a nagykaposi Magyar Közösséget Házat működtető Nagykapos és Vidéke Társulás honlapján.
Utazásunk következő állomása Imreg volt, ahol a település magyar közösségének megmaradásában kulcsszerepet játszó Ádám házaspár és az általuk vezetett imregi és borsi gyermeknéptáncegyüttesek meleg szívvel fogadtak bennünket. Ádám Norbert először körbekalauzolta csoportunkat az imregi minorita kolostorban és annak udvarán. Az egykor szebb napokat megélt kolostorban már csak 3 minorita rendi szerzetes él, ők sem beszélik a magyar nyelvet, de az együttműködés a helyiekkel jó.
Közönség Imregen. Jobbra Géczi Lajos gyűjtésének adatközlői
A magaslatról letekintve Ung-vidék és Bodrogköz településeinek látványa tárult elénk, mintegy jelezve Imreg különálló voltát – igazából sem ide, sem oda nem tartozik, az Ondava mente egyik faluja. Ezt követően módunkban állt röviden megtekinteni a kolostor templomát, a nyilvánosság elől elzárt kolostori étkezőt freskóival és a szobát, ahol a legenda szerint Sujánszky Euszták, az aradi vértanúk gyóntatópapja töltötte élete utolsó időszakát „befalazva”, hogy az aradi vértanúk titkai véletlenül se kerülhessenek ki onnan.
A kolostorban közös imát mondtunk a 13 aradi vértanúért, majd az Ung-vidéki magyar közösség és Csemadok nevében megkoszorúztuk Sulyánszky Euszták sírját a kolostor sírkertjében.
Az imregi községházán Ádám Csilla és néptáncosai már vártak bennünket. Az Imregi Bazsarózsák és a Borsi Rákóczi Bandérium gyermeknéptáncosai egy szépen összeállított műsorral készültek Géczi Lajos gyűjtése nyomán. Tipikus imregi népdalokat, karikázót és gyermekjátékokat láthattunk tőlük. Imregen ma is hűen őrzik és éltetik a magyar kultúrát hála az Ádám Erzsébet (ő is adatközlő volt Géczi L. gyűjtése során) vezetésével működő Csemadoknak és a fia, Norbert által működtetett Pro Cultura Imregh szervezetnek.
Öröm volt látni a helyi magyar jövőt, ahogyan a legkisebbek is éneklik és táncolják a jellegzetes imregi táncokat.
A délután kuriózumaként mindazok az emberek, akiknél Géczi tanár úr gyűjtéseit végezte, felelevenítették a gyűjtés emlékét, így személyes történeteken keresztül is betekintést kaptunk az ő munkájába.
Az imregi gyerekek népi játékokkal szórakoztatták a közönséget
Az Ondava menti falvak közül ezután utolsó állomásunk, Szürnyeg felé vettük az utunkat, ahol részt vettünk a helyi református gyülekezet istentiszteletén. Az istentiszteletek magyar nyelven folynak, Kozár Péter lelkész vezetésével. Ezt követően a községházán gyűlt össze a falu magyar közössége, Géczi Lajos gyűjtésének résztvevői és leszármazottaik, valamint utazó társaságunk. A falu együttműködő közösségéről, a szlovák-magyar együttélésről, a különféle vallású gyülekezetek összetartásáról, és a faluban szépen felújított és karbantartott magyar nyelvű emléktáblákról, épületekről Kalán Viktor, a település polgármestere beszélt.
Bár a családokban már sokan egymással is inkább szlovákul beszélnek, becsülendő, hogy sok mindent megmentettek az utókornak.
A Géczi emlékévet meghirdető szervezetek nevében röviden felidéztük a Szürnyegen begyűjtött népköltészeti alkotásokat – meséket, újévi jókívánságot, altatót, személyes történeteket olvastak fel a Nagykapos és Vidéke Társulás munkatársai.
A résztvevők ezután beszélgettek, ismerkedtek, építették a múlton alapuló, de jövőbe mutató magyar kapcsolatokat. Azt hiszem, az a vendégszeretet, amellyel Szürnyegen fogadtak bennünket, megmutatta, hogy megvan még az igény a helyiekben magyarságuk ápolására.
Szürnyegen a házigazdák nevében Kalán Viktor polgármester, az utazók nevében Lakatos Denisza, a Csemadok területi szervezetének elnöke beszélt
A látóútról nemzettudatunkban megerősödve, helyi értékeinket jobban megismerve térhettünk haza. A Géczi Lajos által végzett gyűjtőmunka emléke még ma is elevenen él a falvak lakosságában. Az idő megmutatta, hogy amit a gyűjtések idején egy talán kissé különc tanárember szenvedélyének tartottak, ma hasznos néprajzi/népköltészeti gyűjtemény, mely megmutatja a történelem egy szeletét az Ondava melletti falvak vonatkozásában, bepillantást enged az emberek hétköznapjaiba, szokásaiba, beszédükre, meséikre.
Az imregi kolostor freskói
Az emlékév rendezvényei a Nagykapos és Vidéke Társulás, a Csemadok Erdélyi János Területi Választmánya és a Csemadok Nagykaposi Alapszervezete szervezésében tovább folytatódnak, az emlékév eseményeit Magyarország Kormánya, a Nemzeti Együttműködési Alap, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium, a Bethlen Gábor Alap és Szlovákia Kisebbségi Kulturális Alapja (Kultminor) támogatja.
A szerző felvételei
VE/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
