A hétvégi német–orosz csúcstalálkozó vezető témái között szerepelt az Északi Áramlat-2 földgázvezetékkel kapcsolatos aggodalmak megvitatása. Mindkét fél igyekezett megnyugtatni régiónk országait, hogy az új csőkígyó nem veszélyezteti érdekeinket. Érvelésük ezúttal sem volt túl meggyőző.
Az Északi Áramlat-2 gázvezetéktől függetlenül meg kell őrizni Ukrajna tranzitország szerepét az Európába irányuló orosz gázexportban – jelentette be Angela Merkel a Berlin melletti Meseberg-kastélyban, a német kormány vendégházában az orosz államfővel folytatott tárgyalásai előtt. Vlagyimir Putyin ehhez csak annyit tett hozzá, hogy az ukrajnai tranzit „hagyománya” fennmaradhat, ha megfelel a gazdaságosság feltételének. Nesze semmi, fogd meg jól! Ha a két csúcspolitikus célja az volt, hogy megnyugtassa Ukrajnát és régiónkat, akkor nyugodtan kijelenthetjük: nem sikerült.
Térségünk számára egyáltalán nem megnyugtató hír, hogy az oroszok Ukrajna és Lengyelország megkerülésével, a Balti-tengerben húzódó Északi Áramlat-2 megépülése után csak „hagyományőrző projektként” tekintenek majd az ukrajnai gáztranzitra, amely régiónk számára a leggazdaságosabb útvonal. Putyin továbbra sem tett le arról, hogy az új, évi 55 milliárd köbméter szállítási kapacitású vezetékpár kiépítésével egyetlen útvonalra terelje az Európának szánt orosz gázszállítmányok 80 százalékát, amivel két legyet üt egy csapásra. Egyrészt megbünteti Ukrajnát, hiszen az ukrán államkasszába a tranzitdíjak kiesése miatt évente 2 milliárd dollárral kevesebb folyna be, ami keleti szomszédunk költségvetésének a 6 százalékát teszi ki. Másrészt az eddiginél is kiszolgáltatottabb helyzetbe taszítaná Németországot, amelynek gázpiacán az eddigi 40-ről több mint 60 százalékra emelkedne az orosz részesedés. Az Északi Áramlat kibővítése súlyos érvágást jelenthet Szlovákiának is, ugyanis jelentős tranzitországnak számítunk, s ez évente több tízmillió eurót hoz az államkasszába. Régiónk szempontjából az Északi Áramlat bővítése nem jelent diverzifikációt, ráadásul a több országon keresztül való szállítás drágább lehet, amit a fogyasztók is megéreznek majd.
Időközben az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk is kijelentette, hogy az új gázvezeték ellentétes Európa stratégiai érdekeivel és biztonságával, hiszen nem növeli a források sokféleségét, épp ellenkezőleg, a kiszolgáltatottságot erősíti. A méregdrága beruházás egyedüli haszonélvezői így a beruházásban érdekelt multik – az orosz Gazprom, a holland–brit Shell, a német E.ON és BASF/Wintershall, az osztrák OMV, valamint a francia Engie (korábbi nevén GDF Suez) – lehetnek. Hogy az említett multiknak mekkora a befolyása a német kormányra, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a németek tárgyalni sem engedik az EU-t az új orosz gázvezetékről. Teszik ezt annak ellenére, hogy politikailag a legnagyobb nyertes Oroszország lehet. Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő már korábban figyelmeztetett, hogy a gázvezeték első, már meglévő vonala, az Északi Áramlat-1 által generált profit lehetővé tette az orosz hadsereg korszerűsítését, később pedig Ukrajna megtámadását. Kíváncsian várjuk, milyen háborús kalandra futja majd Putyinnak az új csőkígyóból befolyt nyereségből.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
