131 éve, 1892. május 9-én halt meg Baross Gábor, a magyar államvasúti rendszer megteremtője, a dualizmus korszakának egyik legkiemelkedőbb gazdaságpolitikusa. A következetességéről és határozottságáról híres Baross Gábor a vasútügy terén elért eredményei miatt joggal kapta a „vasminiszter” jelzőt.
1848. július 6-án született Pruzsinán (később Barossháza, ma Pružina, Szlovákia). Középiskoláit Léván a piaristáknál, Győrben és Esztergomban a bencéseknél végezte, majd Pesten szerzett jogi diplomát.
Ezután hazatért Trencsénbe, ahol a határozott magatartású, felkészült fiatalember főjegyző lett, majd 1875-ben a puhói kerületben szabadelvű képviselővé választották, három év múlva pedig már az országgyűlés jegyzője lett. Tisza Kálmán miniszterelnök felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, és 1882-ben nyugat-európai tanulmányútra küldte.
Barosst egyre jobban vonzotta a közgazdaság, ezért tanulmányozni kezdte az ország kereskedelmi szerződéseit, különös tekintettel az Olaszországgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokra és a szállítás kérdéseire. A fővárosból kiinduló vasútvonalak utolsó métereit építették már, amikor 1883-ban közlekedési államtitkárrá nevezték ki, 1886-ban közmunka- és közlekedésügyi miniszter lett.
Hatalmas lendülettel és akaraterővel kezdte meg munkáját. Első miniszteri teendőjeként részletes kimutatással, számokkal győzte meg a képviselőket a vasút további államosításának szükségességéről. Célja az volt, hogy a határok felé vezető útvonalakat és ezzel együtt a külkereskedelmet az állam ellenőrzése alá vonja.
Baross úgy vélte, hogy a vasút minden körülmények között gazdasági húzóerő. Tevékenységének és reformjainak köszönhetően ezután a vasút többé nem „ürítette” a kincstárat, ugrásszerűen megnőttek az állam innen származó bevételei. A vasúti hálózatot továbbfejlesztette, a vagon- és mozdonyparkot jelentősen megnövelte.
Nevéhez fűződik a vasúti zónadíjszabás kialakítása, amely lényegesen csökkentette a személyszállítás viteldíjait, egyben a legtávolabbi vidékeket is Budapesthez kapcsolta. A teheráru-díjszabás kialakításával a mezőgazdasági termékek versenyképességét, a kereskedelem és az iparfejlesztés érdekeit szolgálta.
A magyar tapasztalatokat több európai államban is hasznosították, majd a kontinens vasúti vezetői 1890-es berni tanácskozásukon egységes elveket léptettek életbe az árufuvarozásban. Az egyezmény pontjai közé bekerültek a magyarországi gyakorlat legfontosabb elemei.
Baross minisztersége idején vezették be az egységes időszámítást, 1891. augusztus 1-jétől egész Magyarország a közép-európai időzónába tartozott, ami megkönnyítette a menetrend összeállítását.
A vasminiszter temetése Erdélyi Mór fényképén
Megalkotta az első modern úttörvényt, megváltoztatva a közutak addigi osztályozását, rendet teremtett az út- és hídvámok évszázados káoszában. Megalapította a Postatakarékpénztárat, egyesítette a postát és távírdát, az államvasútnál a német helyett a magyar nyelvű levelezést, a vasúti tisztviselőknél a magyar nyelvtudást tette kötelezővé.
Trefort Ágoston halála után egy hónapig vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1889-ben három hónapig belügyminiszter is volt. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével támogatta.
A vízi közlekedés korszerűsítésének kérdései is foglalkoztatták. Kiépítette Fiume kikötőjét, fejlesztette a dunai hajózást, a magyar tengerhajózást, és rendkívül nagy erőfeszítéseket tett a Vaskapu szabályozására. 1892-ben személyesen ellenőrizte a munkálatokat, útja alatt meghűlt, és már betegen tért haza.
Egészségi állapotával nem törődött, nem változtatott munkatempóján. A betegség rövid idő alatt aláásta egészségét, pályájának csúcsán, 44 éves korában érte a halál 1892. május 9-én.
Baross Gábor korszerű magyar kereskedelmet és közlekedési hálózatot teremtett. A hazai érdekeket szem előtt tartva megvalósította a fél évszázada kidolgozott államvasúti elképzeléseket és egységes magyar közlekedési rendszert alakított ki.
Tette mindezt egyéni érdek nélkül és mások egyéni érdeke ellenére. A következetességéről és határozottságáról híres Baross Gábor a vasútügy terén elért eredményei miatt joggal kapta a „vasminiszter” jelzőt. Számos oktatási intézményt, utcát és teret neveztek el róla. Egyik legszebb szobrát, Szécsi Antal alkotását, már 1898-ban felállították Budapesten, a róla elnevezett téren, a Keleti pályaudvar előtt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
