Panama neve mostanság inkább a különböző adózási trükkök kapcsán kerül be a sajtóba, és természetesnek vesszük, hogy a nagy teherszállító hajóknak nem kell megkerülniük egész Dél-Amerikát. Pedig korántsem volt biztos, hogy a Közép-Amerikát átszelő csatorna ott épül meg, ahol végül elkezdték, sőt, az sem, hogy egyáltalán befejezik-e valaha. Az építkezést ugyanis korrupciós botrányok sorozata árnyékolta be, arról nem is beszélve, hogy ezalatt vendégmunkások ezrei haltak bele a különböző trópusi betegségekbe.
Panama már a legkorábbi időkben felkeltette a spanyol konkvisztádorok figyelmét. Kolombusz Kristóf utolsó útján, 1502-ben végighajózott a földszoros partjai mentén.
Az igazi felfedezés azonban alighanem Vasco Núñez de Balboa nevéhez fűződik, aki először szelte át a későbbi Panama területét.
Balboa elsőként pillantotta meg a Csendes-óceánt, igazolva ezzel azt, hogy Amerika egy önálló kontinens. Már a felfedezés pillanatában feltámadt az igény arra is, hogy lerövidítsék a két óceán közötti utat.
Balboa felfedezőútja nem nélkülözte azokat a bajokat, amelyekkel századok múlva is meg kellett küzdeni. Az általa, és konkvisztádortársai által alapított telepeken a szokatlan klíma, és a trópusi betegségek megtizedelték a betelepülőket. Balboa vesztét is az új gyarmat okozta: a rivális terület kormányzója elfogatta és lefejeztette.
Vasco Núñez de Balboa megpillantja a Csendes-óceánt egy hegytetőről Dariénben, a mai Panamában
Ennek ellenére már V. Károly császár idejében felmerült, hogy nagyon hasznos lenne, ha a spanyol hajók közvetlenül el tudnák érni a Csendes-óceánt, és megnyílna az út a gazdag Távol-Kelet felé.
Felmerült egy csatorna kiásása is, de a korabeli technológiai és anyagi feltételek még nem voltak megfelelőek az építkezés kivitelezéséhez.
Ráadásul az erősödő kalóztevékenység, és a rivális hatalmak felemelkedése miatt, a perui és más dél-amerikai gyarmati kormányzóságok nem bánták azt, hogy egy földnyelv védi meg őket az Atlanti-óceánon garázdálkodó ellenségeiktől.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
