A gazdasági miniszter és az egész kormány igyekszik kommunikációs manővereivel elterelni a figyelmet a gázáremelés következményeiről, de a legoptimistább forgatókönyvek szerint is a jövő évtől jócskán megérzi majd a pénztárcánk, ha gázzal fűtünk.
Tegyük hozzá rögtön az elején, a legtöbb háztartás pedig ilyen módon biztosítja a téli hónapokban a fűtést. Az éves elszámolások alkalmával pedig azt is megtudja, az elmúlt 12 hónapban a fűtés milyen összegű kiadást jelentett, ami általában a rezsi legnagyobb tétele.
Ha a gázszolgáltatók kínálatára tekintünk, akkor továbbra is az SPP uralja a piacot 68 százalékos részesedéssel. Az Innogy és a ZSE együttesen valamivel kevesebb, mint a piac negyedét szolgálja ki. Rendszeres olvasóink számára nem új információ, hogy Richard Sulík gazdasági miniszter júniusban ígéretet tett arra, hogy azok, akik a piacvezető szolgáltatóval négyéves szerződést kötnek, viszonylag stabil gázárakra számíthatnak. Ez a viszonylagosság azt jelenti, hogy az első, illetve második évben, vagyis 2023-tól kezdve 20-20 százalékkal és az infláció értékével növekszik majd a gáz ára, majd a lekötés második felében már csak a pénzromlás értékével. Múlt héten már arról írt a sajtó, hogy az SPP után például a másik két nagy piaci szereplő is jelezte, olcsóbban adják majd azoknak az ügyfeleiknek a gázt, akik vállalják a hosszabb lekötést.
Egy kis matematika
Eddig a politikai marketing, vagyis inkább a kommunikációs része a történetnek, de nézzük mindezt a tények szintjén. A várakozások szerint, hiszen az infláció mértékét még pontosan nem ismerjük, 2023-ban 57 eurót fizetnénk egy mW/óráért, 2024-ben 65-öt, 2025-ben 72-t, míg a szerződés utolsó évében 76 eurót. A jelenlegi ár pedig 43 euró, míg rövidebb lekötés mellett 66 euróval számolhatunk.
Azt viszont vegyük figyelembe, sok helyen tavasztól tavaszig tart az elszámolási időszak, vagyis az esetleges jövő májusi elszámolás esetén még nem lesz annyira jelentős a változás, mert az új árak majd csak 2023-tól lesznek érvényesek, igaz, idén is emelkedtek már az árak.
Ha csak a fenti számokból indulunk ki, akkor a szabályozott gázárak mellett is egy átlagos család havonta 20-40 euró közötti kiadásnövekedéssel számolhat csak ezen az egy területen, miközben az infláció és a gazdasági megoldások keresésének elodázása következtében az élelmiszer, az üzemanyag, a szolgáltatások árának összeadásával könnyen 150 eurós kiadásnövekedés is kijöhet egy-egy családi költségvetésben.
Kínálnak, de nem lesz olcsó
Fontos kiemelni, a kínált gázármodell nem piaci alapú. A gazdasági tárca vezetője a sajtónak elmondta, a világpiaci árak magasabbak, ennek következtében az SPP két évig veszteséges lesz, a harmadik évben viszont már lesz nyeresége, a negyedikben pedig be kellene hoznia az előző évek veszteségeit. Hogy az SPP áthidalja az árkülönbözetet, 2026-ig a csehországi Dolní Bojanovice-i gáztározóból kölcsönöz gázt. Ez a vastartalék a kedvezményezett kisfogyasztók számára.
Tegyük hozzá, a médiában többször 150 százalékos emelést jeleznek előre, a tőzsdei árnövekedés még ennél is magasabb. Ezért is kellett lépnie a gazdasági minisztériumnak, hiszen a piaci, a másfélszeres ár a kormányt is elsodorná.
Hogyan tovább?
Más kérdés, hogy mit tehetünk fogyasztóként. Látszólag a négyéves szerződés tűnik a legelfogadhatóbb alternatívának, de biztosan lesznek olyanok, akik kétségbe vonják azt, hogy valóban ilyen drága marad hosszabb távon is a gáz. A háborús helyzetre adott európai válaszok nem kecsegtetnek túl sok jóval, s ahogy elnézzük, Szlovákia továbbra sem képes hatékonyan képviselni érdekeit az uniós belharcokban.
A hétköznapok embere ugyanakkor nem politikai elemző vagy tőzsdei spekuláns, aki sejtené, milyen irányba halad majd a gázár a következő években, így neki egyszerűen csak tanács kellene. Ebből a szempontból Richard Sulík javaslata elfogadhatónak tűnik, de fel kell tenni a kérdést, hogy vajon a töredező koalíció egyáltalán képes lesz-e a gyakorlatba ültetni a változást és milyen kompenzációra számíthatnak a leginkább rászorulók?
Azt ugyanis nem kell hosszasan taglalni, hogy a kiadásnövekedés százalékban ugyanolyan mértékben érinti majd az egyes háztartásokat, de egy nyugdíjas, vagy az egy keresetből élő család számára jóval nagyobb plusz teherről lesz szó, mint az átlagfizetés többszörösét keresők esetében.
Erre is jó volna tehát gondolni, mert ugyan a vezető politikusok szeretnek erről beszélni, de a regnáló kormány kevés olyan intézkedést tett, amely valóban a leginkább rászorulókra fókuszált volna.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/28. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
