Az 1046-ban Endre herceg, a későbbi I. András magyar király megrendelésére írt „I. András király korabeli Imák” ismeretlen szerzője „Grazdua lufuu wutu…” szavakkal illeti Vatát, a második magyar szabadságharc szervezőjét.
I. András király korabeli Imák[1] (A szerző hasonló című könyvéből)
I. István király halála után, Orseolo, valójában német Péter[2] király és kiszolgálói, a német hittérítő papok és fegyveres lovagok kegyetlenségei ellenében belusvári Vata vezetésével nemzeti összefogás jött létre. A magyarság régi szokása, hogy csak akkor kezd igazán harcba, ha királyi, fejedelmi, esetleg nemesi vérből való vezér áll a felkelésük élére. „Az elkeseredett nyakas magyarok… évek óta vártak az alkalomra, hogy az idegen keresztények gyűlölt uralmától szabaduljanak”, ezért „várva várták a hercegek”, a Kijebe menekült Vazulfia Endre és Levente „hazatértét, kiktől nemcsak a király és idegen tanácsosai eltávolítását kívánták, hanem ezek kiirtását, a keresztény hit és az új törvények eltörlését, a pogányság (!) és a régi jog visszaállítását”[3]. Készen állt az ország népe, hogy engedelmeskedjen nekik, mint királyi sarjaknak, csak jöjjenek Magyarországba és oltalmazzák meg őket a németek dühétől.[4]Midőn Levente és Endre megérkezett, „Magyarország népessége csapatokban sereglett hozzájuk, és makacsul kérte engedjék az egész népet pogány vallás szerint élni, a püspököket és a papokat leöldösni az egyházakat [templomokat] ledönteni, a keresztény hitet elvetni és a bálványokat tisztelni”. A hercegek „megengedték nekik.”[5] A krónikák szinte egyöntetű megkönnyebbüléssel jegyzik meg, hogy Levente „… éppen ezekben a napokban halt meg; ha tovább élt volna és hatalmat nyer az országon, … egész Magyarországot megrontja a bálványozással, minthogy Levente nem élt katolikus módra…”[6] E a röpke elszólás, arra enged következtetni, hogy ő lehetett a Vazulfiak a legidősebbje és a trón várományosa.
Püspökök koronázzák meg Andrást. Jobboldalon fent kezét az álla elé tartó „megszeppent” magyar. (Képes Krónika)
Titkos kezek segíthették Leventét a másvilágra, hogy a megkörnyékezhető, befolyásolható öccse (?) András, azaz Endre jusson hatalomra. 1046-ban, egy évvel a koronázása előtt íratta meg Vata imába foglalt megátkozását. A bőrhártyára írt szöveg nem elsődleges iromány, hanem egykorú, XI. századi másolat.[7] Több is készülhetett belőle, hogy a keresztény templomokban a papok a hívőknek előimádkozhassák, s az egybegyűlteknek az udvarházakban naponta felolvassák, hogy a népben félelmet keltsenek, és a felkelés értelmi szerzője, belusvári Vata rossz hírét, garázda voltát költsék. Már akkor is tudták, a valótlanságokat, jelen esetben az imába foglalt átkot minél többször ismételgetik, annál nagyobb hitelre talál.Az Imák szerint Vata „garázda „veszekedő, perlekedő, másokon házsártoskodó, szemtelen galiba ember” volt, aki „mások jogát nem tisztelvén s az illemet nem ismervén mindenbe bele kapczáskodik, mindenen keresztül jár”[8].A krónikáink nem közlik, mi Vata további sorsa.A garázda kifejezés a XV. századi okiratokban (valószínűleg korábban is) nemzetség, illetve családnévként említtetik. A Garázda családot, mely Zsigmond király korában emelkedik jelentőssé, Bolgárországból eredeztetik[9], ahova Vata I. András király, illetve a papjainak haragja elől menekült. Péterfi Károly egyházi író a magyar levéltárakból és a vatikáni könyvtárból gyűjtött adatok alapján feltételezi, hogy a „garázda lófő Vata, pörös bogumil”, a bogumilizmus hazájába, Bolgárországba menekült.
Magyarország IV. Béla korában (1460) – (Hóman Bálint nyomán (mek.niif.hu) Vata, a „garázda” lófő abba a Bolgárországba menekül, ahonnan a „garázda” család származik. Az utódai, bizonyára a megtorlástól tartván Magyarországot kikerülve áttelepülnek Boszniába. Merő okoskodás ugyan, de Vatát és a leszármazottjait elkísérhette a „garázda” ragadványnév, hiszen nemcsak Bolgárországban, hanem Boszniában is „garázda” néven illették őket. Ezt támasztja alá, a család Drina parti várának, „ősi” fészkének Gorazda neve. [10]Ne tévesszen meg senkit se Bolgárország, se Bosznia! Ez nem jelenti azt, hogy a Garázda-család bolgár vagy bosnyák lett volna, hanem azt, hogy a hon-visszafoglalás után a magyar középkorban mind Bolgárország, mind Bosznia a Magyar Koronához tartozott, s a helyi lakosság mellett jócskán élhettek ott magyarországiak is. (A mai bolgárok rokonnépnek tartják a magyarságot!) A helyi lakosság szkíta volt, miként magyarság. I. István király ezért ölethette meg az ősei hitéhez ragaszkodó bolgár Keán vezért. Nem helyénvaló, közelmúlt és a mai közigazgatási, politikai viszonyokat többszáz évvel korábbra visszavetíteni!
István király legyőzi a bolgár Keán vezért (Képes Krónika – mek.oszk.hu) A rosszalló jelentés ellenére a család egyik-másik ága évszázadokig viselte a Garázda nevet. A XVI. században Báthory Kristóf erdélyi vajda jó embereként említtetik Garázda János. A névváltozás oka a pl. a leányági házasodás volt. A Garázda-nemzetségből származott Szilágyi Erzsébet, Mátyás király édesanyja, Janus Pannonius és az erdélyi Teleki-család.[11]
Goražde, a Garázda nemzetség nevét viselő mai Drina-parti boszniai város (come-enjoy-bosnia.com)
A garázda kifejezés „hivatalosan” ismeretlen eredetű[12], holott minden egyes ékjellel jelölt szótaga legalább egy-egy sumir kifejezést jelent, vagyis négy tagból álló szószerkezetet takar[13]. Összeolvasva: GAR.AS.DU.A.Jelentése: dúlás(t) tesz ő, vagyis dúlástevő. A GAR szóhoz nem kapcsolódik jelölt tárgyeset, ti. a sumir nyelv jelöletlenül használta. A magyarul is mondhatnók: pusztulás-csináló ~ pusztító, felforgatás-csináló ~ felforgató, dúló. A szószerkezet mai magyarsággal: dúló, pusztító, felforgató, azaz garázda.A hangzósítása mind a sumirban, mind a mai magyarban garázda. Ám az Imákban a szó mássalhangzó torlódással kezdődik: grazdua. Ezt a magyar nyelv nem szereti, és magánhangzó betoldással igyekszik feloldani: garázda. Az Imák szövegének írója, fogalmazója szláv származású lehetett, és anyanyelve kiejtéséhez idomíthatta a garázda szót.
A Garázda-nemzetség címere (1409) – arcanum.hu A Garázda nemzetség- és családnév hallatán az olvasó meghökkenhet, miért tartotta meg a család e becsmérlő nevet. Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a család emlékezete, a családi hagyomány őrizte meg a Bolgárországba menekült Vata garázda melléknevét, és ragaszkodhatott nagyszerű őséének nevéhez. A garázda elnevezés tökéletesen ráillik az idegen-, német- és keresztényellenes nemzeti felkelést szító első nemzeti hősünkre, Vatára, akitől a keresztény térítők annyira óvakodtak, hogy imába foglal átokkal illették.
[1] Marton Veronika: I. András király korabeli Imák, Matrona, Győr, 2006., 62. p.
[2] A krónikaírók Péter királyt a XVIII. században még német és nem olasz származásúnak tartották. A krónikáink németnek nevezik. Vö. Petthő Gergely: Rövid Magyar Krónika, Cassán, 1729. 22. p.
[3] Hóman Bálint: Magyar történet, I. Király Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 1932. 258. p.
[4] Képes Krónika, hasonmás kiadás, Nemzeti Kincseinkért Egyesület, Bp.1903., 88. p.
[5] Thuróczy János: A magyarok krónikája, Európa Kvk., Bp. 1980, 113-114. pp.
[6] Képes Krónika i. m. 93. p.
[7] Szombathy Ignácz: Böngészet legrégibb nyelvemlékünkben, Tanodai Lapok, 1865.19. évf. 215-217. pp.
[8] A magyar nyelv szótára. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából. Készítették: Czuczor Gergely és Fogarasi János, Emich Gusztv magyar akadémiai nyomdásznál, Pest, 1862-1874. II. köt. 1034. p.
[9] Révai Nagy Lexikona, garázda címszó.
[10] Nagy Iván: Magyarország régi családai, I-XII. köt. 1857-1868, Garázda-család címszó – arcanum.hu
[11] L.m.f.
[12] A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 1967-1976, Akadémiai K., Bp. I. köt. garázda címszó.
[13] Novotny Elemér: Sumer-magyar, Duna Kvk., Svájc, 65-66. pp.
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
