A dél-koreai vizes világbajnokság helyszínét adó Kvangdzsuban szexuális zaklatással vádolták meg az olimpiai és világbajnoki bronzérmes magyar úszót, a 22 esztendős Kenderesi Tamást. A fiatal sportoló tagadja az ellene felhozott vádat.
Az ügyről a Yonhap mérvadó Dél-Koreai lap és a New York Times egyaránt beszámolt. A sajtóértesülések szerint a 22 éves úszót egy 18 éves nő rendőrségi bejelentése alapján tartóztatták le egy éjszakai szórakozóhelyen szombat hajnalban 3 órakor. A Dél-Koreai rendőrség előállítás és kihallgatás után ugyan visszaengedte a sportolót szálláshelyére, de elrendelték, hogy a vizsgálat teljes lezárultáig, tíz napig nem hagyhatja el az országot.
Elsőként a magyar úszószövetség szólalt meg az ügyben egy közlemény közreadásával:
A #metoo kompatibilis hangvételűre sikeredett szövetségi nyilatkozatot követően megszólalt a megvádolt Kenderesi Tamás is, aki a következő szavakkal kívánta tájékoztatni a nyilvánosságot:
Minden bizonnyal valóban a helyi kulturális normák, a nexus félreértése vezethetett komplikációkhoz. A K-Pop (koreai pop) kultúra táncos-énekes női előadói úgy táncolnak, mint a legkirafináltabb bártündér lotyók, miközben valójában öntudatos, nagyra törő előadóművészek. Feléjük a popkultúrát nagy nimbusz övezi és az előadók mindent megtesznek, hogy reflektorfénybe kerülhessenek. A hírnévre vágyó tinédzserek egy a világon egyedülálló gyakornoki rendszerben éveken keresztül készülnek a reménybeli előadói pályára. Normál tanulmányaik mellett akár napi hat órát is töltenek tánc és énektanulással. Mindemellett a kivételes képességűek “tehetségük elismeréseként”, jutalomból legalább két éven keresztül ingyen munkát végezhetnek asszisztensként egy már befutottabb, nevesebb előadó mellett. Vélhetően apuci pénzéből is bőségesen költenek a karriertervek elérésére. Így aztán minden bizonnyal szorgos és erkölcsös előadóművészként tekintenek önmagukra és nem olyan bárkurvaként, aminek egyébként kinéznek.
Mindent a szemnek…
A magát világhírnévre verekedő Dél-Koreai Psy ironikus produkciójából (“Gangnam style”) is tudhatjuk (tudhatnánk, ha értenénk), hogy a tehetős Dél-Koreában dúl a sznobizmus, mindenki egy idealizált újgazdag életforma, csillogás felé törekszik és gyakran többet képzelnek magukról, mint akik, sokan hitelszámlák terhére a lehetőségeiknél is többet költenek a látszat fenntartása érdekében. Különösen karakteres a dolog a nőknél, így még külön névvel is illetik a luxuscikkekre, Starbucks kávézásra bármennyit áldozni hajlandó nőket: töndzsangnjo (된장녀). Szóval ha valaki Dél-Koreában jár, semmiképp se paskolja meg egyetlen táncoslány fenekét sem, mert mint most is kiderült, az öntudatuk minden másnál jobban fel van turbózva és úgy tűnik nem csak az amerikai popkultúrát, de a #metoo-t is majmolják már.
Ha nem a férfigyűlölő #metoo hisztéria korát élnénk és Kenderesi Tamás nem “a világ legnagyobb és legundorítóbb bűnét” követte volna el éppen, ami miatt szegény nem győz majd fél életén keresztül szégyenkezni, akkor esetleg megfontolhatná azt is, hogy szabadulva a “szexuális zaklatás” vádja alól nagyobb összegű kártérítési keresetet indít a hölgy ellen, hivatkozva a hamis váddal neki okozott erkölcsi kárra és arra a pszichés bántalomra, amelyet egy ilyen eljárás okozhat. Tartok tőle, hogy esetleg úgy érzi majd, hogy nem éri meg neki a további felhajtást.
Reménykedjünk, hogy a tehetséges ifjú sportoló önmagát tisztázva mielőbb szabadul Dél-Koreából és az őt ért zaklatás hatására nem lesz olyan impotens, hogy ezután éjszakai szórakozóhelyen nőre sem mer majd nézni.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
