Az Egyesült Államokban számon tarthatók az életnek olyan ágai-bogai, ahol feltűnő számú magyar közreműködő öregbítette hírünket. Ilyen például a filmszakma, a nukleáris energia felhasználása, a számítástechnika, de akár a gépkocsigyártás. Ez utóbbiban alkotott emlékezeteset és maradandót a makói születésű Galamb József (1881-1955) is.
Hősünk egy szegény református parasztcsaládban látta meg a napvilágot, a hét gyermek közül másodikként. Elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd Szegeden az Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában folytatta tanulmányait. Végbizonyítványát a budapesti Állami Felsőipariskolában kapta meg 1901-ben. A főiskola után végleg elhatározta, hogy gépkocsit akar tervezni – ez már a szegedi évek óta érlelődött benne.
Az aradi MARTA autógyár munkásaként nyert el egy háromszáz koronás ösztöndíjat, ezzel Németországba utazott a szakma fejlődését tanulmányozni. Frankfurtban – pénze fogytával – munkásként egy autógyárban is elhelyezkedett.
Régi vágya teljesült, amikor 1903 októberében New Yorkba utazhatott. Először ismét gyári munkásnak állt, hogy keresetéből eljuthasson az 1904-es St. Louis-i autó-világkiállításra. 1905-ben pedig Detroitban bekopogtatott Henry Fordhoz, akinek akkor ott egy háromszáz főt foglalkoztató autó-összeszerelő üzeme működött. A jó szemű főnök egyre bonyolultabb feladatokat bízott a fiatal európai mérnökre,1907-ben pedig ráruházta egy új kocsi megtervezését.
Ez lett a T-modell elnevezésű „népautó”, amelybe egész sor új műszaki elem épült, s maga a gyártása is – a szerelőszalagos megoldással – forradalmi újításnak számított.
Az alsó középosztály számára is elérhető árú, „Bádog Böskének” (Tin Lizzy) becézett gépjármű különböző változataiból több mint 15 millió darab készült, húsz évig gyártották, s az egész világon elterjedt, népszerűsítve az amerikai autóipart, s benne a Fordot (a márkanév kézírásos emblémája is Galamb József tollvonását őrzi).
A T-modellt később „a XX. század autójának” választották meg. Hősünk munkáját nagyban segítette egy másik magyar, Farkas Jenő, akivel a Fordson traktor megtervezésében is együttműködtek (ebből az erőgépből a Szovjetunió is tízezer darabot vásárolt). Galamb az időközben óriássá nőtt Ford-gyár igazgatójaként 1944-ben ment nyugdíjba, élete utolsó éveit is Detroitban töltötte.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
