Ha valakinek eddig voltak kétségei afelől, hogy Gajdics Ottó egy járási párttitkár ás egy Zaporozsec törvénytelen gyermeke, az bizonyosságot nyerhet a Mandinernek adott interjújából.
A Karc FM és a Magyar Idők főszerkesztőjéről kiderül, hogy igen melegszívű ember, még azokat a hallgatóit is „nagyon szereti”, akik szerint ő is eretnek elhajló, ha nem 101%-ban osztja a fideszes pártvonalat. Tényleg, előfordult, már ilyen? Ha valaki tud róla, ne legyen rest, és össze meg velünk egy hozzászólásban!). Természetes, spontán , őszinte fickó is, aki nem csak a tévéstúdiókban őrjöng kiguvadt szemekkel, de otthon, az asztalnál is.
„Amikor ebédel a család, akkor is elindul ez a folyamat, amit igen érzékletesen leírt az imént. A lányom mindig rám szól olyankor: apa, ne üvölts!”
-nyerhetünk bepillantást a Gajdics-család vidám mindennapjaiba.
A kormánypárti Hulk azonban békeszerető, szelíd ember, akiben „sem harag, sem gyűlölet nincsen.” Csak akkor alakul át bosszúálló berserkerré, ha a kommunisták kerülnek szóba akik a nagyapját tönkre tették, és félholtra verték, nagybátyját pedig ’56 után bebörtönözték. Az ifjú Gajdics-Hulk azonban ’89 előtt csodálatos önfegyelemről tanúbizonyságot téve hosszú éveken át képes volt uralkodni antibolsevista indulatain. Olyannyira, hogy „közösségi emberként” még
KISZ-titkár is volt a nyíregyházi főiskolán.
Hangsúlyozza azonban, hogy nem „fizetett forradalmár” volt, ő a nyolcvanas évek végén már nem kapott javadalmazást a pozícióért. Őt ugyanis elsősorban az érdekelte, „hogy legyenek bulik”, és szerkeszthesse a fősulis lapot. Vagyis az ifjú Gadics Ottó annyira szenvedélyesen elkötelezett volt a szakma iránt, hogy
a pártállam kiszolgálását is vállalta, csak, hogy újságíró lehessen.
Végül is olyan sokat nem változott harminc év alatt…
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
