„Tévébohóc, spermahajder lettem… Az egészségügyi miniszter egyszer azt mondta, döntsem el, hogy tévébemondó akarok lenni, vagy orvos. Pedig nekem megadatott, ami József Attilának nem, hogy „egész népemet taníthattam nem középiskolás fokon” – épp ezért a miniszter mondatát nagyon nagy árulásnak éreztem.” Így idézte fel egy interjúban a 2015. augusztus 10-én elhunyt orvos-genetikus Czeizel Endre az orvosi szakma ellenséges hozzáállását televíziós karrierje felé.
Czeizel Endre iparos-vállalkozó családba született. Édesapja, Czeizel Ignác az első világháború előtt egy 80-100 főt foglalkoztató festő-mázoló vállalkozást vezetett. Az 1935-ben született Czeizel a második világháborút követő kommunista hatalomátvétel után ennek minden hátrányát megtapasztalhatta. A gimnáziumba ugyanis nem akarták felvenni abból az indokból kifolyólag, hogy családja egykor a munkásságot kizsákmányoló réteghez tartozott. Jó tanulmányi eredményei miatt végül mégis bejutott a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba.
Czeizel eleinte nem a természettudományokban, hanem a sportban, a futballban jeleskedett. A Vasas ificsapatával bajnokságot nyert, és olyan tehetséges volt, hogy beválogatták az ifiválogatottba is. A munkásosztály csapata, a Vasas később komoly aduvá vált a fiatalember kezében, mert a „polgári származású”, ezért politikailag megbízhatatlan Czeizelt először nem akarták felvenni az orvosi egyetemre.
Orvosi pályaválasztását még egy tény hátráltatta, mégpedig az, hogy az ifjú futballistát jobban érdekelte a történelem, mint a gyógyítás mestersége. Apja kérésére azonban ez utóbbi, és nem a történészi pálya mellett döntött. A Vasasban eltöltött sikeres sportolói tevékenységére tekintettel pedig megnyiltak előtte a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kapui is. Az egyetem első éve még a foci bűvöletében telt, de egy májgyulladás következtében Czeizel futballkarrierjének hirtelen vége szakadt.
Életének eme meghatározó szakaszára később így emlékezett vissza egy interjúban:
„Sajnos az első egyetemi évben májgyulladást kaptam, ami elvitte a kondimat. Egyszerűen nem tudtam többé végigfutni kilencven percet, ami akkor nagyon megviselt, még az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Abba kellett hagynom a focit, és „ha ló nincs, a szamár is kincs’-alapon elkezdtem tanulni.”
A „váltók átállítása” végül olyan remekül sikerült, hogy Czeizel már az egyetemi évei alatt a János-kórház szülészeti osztályán dolgozott és szüléseket is vezetett. A szülész-nőgyógyász pályára készülő ifjú titán, aki a kórházi munka mellett ontotta magából a szakmai publikációkat is, végül summa cum laude minősítéssel végezte el az egyetemet. Az egyetemi kutatói pálya azonban nem nyílt meg előtte, mivel az 1956-os forradalom leverését követően egy diákgyűlésen azt merte mondani, hogy az 56-os eseményekre nem ellenforradalomként, hanem forradalomként kell tekinteni.
Az 1959-től az Országos Közegészségügyi Intézetben (OKI) dolgozó Czeizel Endre életének másik nagy fordulópontja az 1960-as évek közepére tehető, amikor a Szovjetunió vezére, Nyikita Hruscsov az USA-ban tett látogatása során elámult az amerikaiak által kifejlesztett hibrid kukoricafajtáktól. A szovjet pártfőtitkár hirtelen felismerte az addig „náci tudománynak” titulált genetika jelentőségét, és engedélyezte a genetikai kutatásokat. Czeizel teljes erővel belevetette magát a magzatvédelembe és a genetikába. Dániai és angliai ösztöndíjak következtek, majd kromoszómavizsgálatokkal kezdett foglalkozni.
1969-től átvette az 1962-ben létrehozott veleszületett rendellenességek országos nyilvántartását, amely azon alapult, hogy az országban minden születési rendellenességet kötelezően nyilvántartásba vettek. A lelkiismeretesen vezetett nyilvántartásnak köszönhetően 1975-ben sikerült felfedni a terhességmegszakítás céljából beadott ösztrogéninjekció káros hatását, amely sok esetben nem okozott abortuszt, ellenben végtaghiányos gyermekek megszületését okozta. Az ösztrogéninjekció alkalmazását végül 1979-ben tiltották be Magyarországon. A fejlődési rendellenességek regisztere Czeizel szervezőmunkájának köszönhetően mára már 38 országban létezik.
1980-ban Czeizel vezetésével létrejött a Veleszületett Rendellenességek Kóroki Monitorja, amely egy egyedülálló adatbázis létrehozásához járult hozzá. A kötelező terhességgondozás alatt ugyanis rengeteg adatot begyűjtöttek a várandós hölgyekről, így például az életkorukat, foglalkozásukat, betegségeiket, káros szenvedélyeiket, és gyógyszerszedési szokásaikat is. A rendellenes gyermeket világra hozó anya adatait pedig két egészséges újszülöttet világra hozó nőével hasonlították össze. Ennek az adatbázisnak köszönhetően a születési rendellenességek okai a szakemberek számára jól kutathatóvá váltak. Ennek kapcsán derült fény arra is, hogy a magas láz 30 százalékkal növelheti egyes fejlődési rendellenességek kialakulását.
Az újságíróknak az OKI-ban rendszeresen nyilatkozó Czeizel pályája az 1970-es évektől újabb fordulatot vett. 1973-tól a genetika népszerűsítése és a társadalom felvilágosítása céljából Czeizel Endre vezetésével elindult Az öröklődés titkai című nyolcrészes sorozat, amelyet nagy sikerrel sugárzott a televízió. Ezt később a hasonlóan magas nézettségű, a családtervezésről szóló, tíz epizódból álló Születésünk titkai című sorozat követte. A műsorok hatására az OKI genetikai tanácsadójának forgalma nagyjából a tízszeresére nőtt. Bár a nagyközönség szerette, a szakma nem nézte jó szemmel a tévébeli „showman”-kedést.
A tévézés a siker ellenére nem került Czeizel univerzumának a központjába. Az orvos-genetikus tudományos munkásságával felelt az őt leíró kollégáinak. Az angol gyermekgyógyász Richard Smithells kutatásait alapul véve, miszerint a szegényes táplálkozás idegcső-záródási rendellenességekhez (nyitott gerinc, koponyahiány) vezethet, Czeizel és munkatársai egy 5500 várandós nőt felölelő kutatásba kezdtek. A kutatás bebizonyította Smithells feltevését, miszerint ha a nők a fogantatás előtt, illetve a terhesség első három hónapjában rendszeresen vesznek magukhoz 0,8 mg folsavat tartalmazó multivitamint, akkor a fent említett fejlődési rendellenességek kiküszöbölhetők.
A felfedezés olyan jelentős volt, hogy az USA egészségügyi minisztere 1991-től intenzív lobbitevékenységet folytatott, hogy Czeizel és Smithells Nobel-díjat kapjanak. A rangos díjat Czeizel végül nem kapta meg, de a Nobel nélkül is maradandót alkotott. Munkásságának köszönhetően közel 34 ezer egészséges kisbaba jött a világra.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »