Futballhackerek (Az adatanalízis művészete): a labdarúgás mint tudományos fantasztikum Lencsés Zoltán2025. 08. 11., h – 12:43
Christoph Biermann megtanulta szavakra fordítani a sportot. Eredeti meglátásait mívesen kidolgozott mondatokban, szenvedéllyel telve osztja meg. Szinte hallhatjuk digitális korszakunk sziréndalát… Ráadásul remek a humorérzéke.
A Süddeutsche Zeitung, a Der Spiegel és a 11FREUNDE magazin kolumnistája három évtizede ír labdarúgásról. Nem suhan át „a számtalan következetlenség felett, hogy a narratíva úgy illeszkedjen az előzetes elképzeléseihez, mint egy jobb kapuskesztyű a kézre, és nem próbál jelentést keresni ott, ahol nincs. (…) Nem egy dolgot próbál megragadni, hanem a teljes valóságot: az elképesztően kifinomult ötletek és nevetséges sutaság, a világraszóló szenzáció és a mindennapos banalitás alig átlátható egyvelegét” tárja elénk, és annak belső ellentmondásait. Valamint kételyeit, így sokkal meggyőzőbbé és megbízhatóbbá teszi meglátásait.
Unikális univerzum
Első magyar nyelven megjelent könyvében az adattudomány fenegyerekeinek laza hálózatát mutatja be. Azokét, akik megszállottan dolgoznak azon, hogy a focit az eddigi konvenciókat megkérdőjelező számadatok sorával írják le. Jelen kötete látszólag kódokról, algoritmusokról és statisztikai modellekről szól, de végső soron, mint minden korábbi művében, ezúttal is a szeretet a valódi témája.
„Igen, a labdarúgás iránti szeretete.”
Hiszen abban ráismerhetünk az egész világra. És ebben az unikális univerzumban egyáltalán nem véletlen, hogy a szokatlan, szeszélyes természetű szobatudósok között ilyen sok a pályaváltó, szabályszegő és esélytelen helyzetből induló versenyző, akik talán még sosem léptek pályára. Legalábbis profi szinten. Azért is szerethetők a történeteik, mert szimpatikusak a sztorik mögött álló emberek. Több ilyen makacs csóka kell a labdarúgásba, hogy
„az orrára koppintsanak azoknak, akiknek sok a pénzük, de kevés a képzelőerejük.”
A nagyobb hal
Örömprojektjéből azt is megtudhatjuk, melyek a modern futballt leíró legfontosabb mutatók, és hogyan hat az elemzők, menedzserek, edzők, játékosmegfigyelők és pszichológusok munkájára a 21. század olaja: a nyers adat. Pontos képet kaphatunk a játékosok teljesítményéről, azonosíthatjuk a véletlen és a szerencse szerepét, és arra is rájöhetünk, mi vezet a diadalukhoz. „És éppen ezek az elemzések útján elért sikerek garantálják, hogy a folyamat visszafordíthatatlan és megállíthatatlan”, a játék részévé váltak.
„A kicsi korábban is legyőzhette a nagyot, most az okos még inkább legyőzheti a gazdagot. A győzelemért már nemcsak a pályán küzdenek a csapatok, hanem a monitorok előtt is.”
Mert mindegy, hogy mi a Szoboszlai-féle, gazdag Liverpoollal vagy a szerény FC Kürttel vagyunk, mindig akad egy nagyobb hal, melynél csak ügyesebbek lehetünk, erősebbek sosem.
Kapcsolódó cikkünk
Ezzel a címmel jelent meg a napokban az 1905-ben alapított londoni futballklubról szóló 224 oldalas könyv. Az apropót az idei kényszerű tulajdonosváltás adta, amikor Roman Abramovicsnak meg kellett válnia az egyesülettől az oroszokat ért szankciók miatt.
A Chelsea sokáig nem számított meghatározó klubnak, néhány jó idény és pár trófea begyűjtésével Angliában és a nemzetközi porondon nem tudott igazán jelentős szerepet betölteni. Pedig a Stamford Bridge-en legendás labdarúgók is megfordultak , mint Jimmy Greaves, Terry Venables, Peter Osgood, Peter Bonetti, Ray Wilkins, Gianluca Villa, Ruud Gullit (az utóbbi kettő menedzserként is tevékenykedett), Marcel Desailly, Gianfranco Zola…
Úgy tűnt, a londoni egyesület képtelen kilépni saját árnyékából, előfordult, hogy lecsúszott a másodosztályba, működését szakmai válságok, pénzügyi nehézségek és szurkolói rendbontások nehezítették.
2003-ban minden megváltozott az ambiciózus orosz befektető, Roman Abramovics érkezésével. A Kékek a portugál Jose Mourinho vezetőedző irányításával új szintre léptek, a csapat megerősödött, olyan futballsztárok lettek a győzelem letéteményesei, mint John Terry, Frank Lampard, Petr Čech, Didier Drogba. A későbbiek során Juan Mata, Eden Hazard, N´Golo Kante, Mason Mount, Kai Havertz, Antonio Rüdiger lettek a kulcsemberek.
Az eredmények felülmúlták a várakozásokat, mire az ukrajnai háború miatt az orosz tulajdonos távozni kényszerült a klub éléről, a Chelsea a világ egyik legsikeresebb egyesületeként már mindent megnyert. Abramovics nem a türelméről volt híres az edzőkkel szemben, kisebb botladozás után is azonnal váltott, s a trénercserék általában hasznosnak bizonyultak. Még Mourinhónak sem kegyelmezett, fél évvel az 2015-ös bajnoki diadal után másodszor is menesztette.
A már nem egy sport témájú publikációt jegyző Dénes Tamás, Fűrész Attila, Privacsek András trió által szerkesztett kiadvány exkluzív minőségben, számos érdekességgel és fotóval mutatja be a londoni klub történetét a kezdetektől napjainkig.
Színes profilokat olvashatunk a Chelsea legendáiról és a meghatározó játékosokról, megtudhatjuk, hogy miért kellett távoznia a Stamford Bridge királyának, Peter Osgoodnak a klubtól. Kiderül, hogyan kapta a nevét az egyesület s az is, miként változott a címere az idők folyamán.
Legutóbb 2006-ban jelent meg Chelsea-könyv a piacon, tehát a Kékek rajongói sokáig vártak az újabb kiadványra.
Közvetítőkocsi kicsiben
Túlzás nélkül állítható: ez az (elmúlt) év futballkönyve, melyben taktikai sakkjátszmák mellett gyakorlati útmutatásokkal is találkozhatunk. Tollforgatónk átlát a pályán. Előkeríti Guardiola „ezer passz általi halálát”, Nagelsmann 31 alapelvét és a „játékosítást” (Gamification) is. Beszédes adatokat tár fel, közkeletű mítoszokat cáfol. Szórakoztatóan, közérthetően, oktatóan. A videojátékok tipikus elemeivel és átjárásokkal egyéb tudományágakba (filozófiába, pszichológiába…). Mint-ha egy teljes közvetítőkocsit préselt volna egyetlen tekercsbe, melyből mindenféle adatot elő lehet hívni: a stadionokban zajló valamennyi eseményt, mozdulatot és akciót, melyeket lemértek és számba vettek. Kép és adat zökkenőmentesen illeszkedik egymáshoz. És azok a táblázatok…
Fußball-Matrix!
A néhol szelektív történetmesélés a szerző munkájának emberi és társadalmi vetületeiről is beszél. Mi több, további olvasmányokra sarkall. Képes hangzatos, rövid szlogenekbe sűríteni összetett gondolatait. Szellemes, megkapó, de végig analitikus módon beszámolni a küldetéstudatáról. A Futballhackerek… egy valóságos vizuális könyvtár. Folyékony futball-laboratórium és -történelem. Számháború. Fociforradalom. Adatalapú történetmesélés, rendhagyó teljesítménymetrikákkal. Átfogó dosszié, radarszerű diagramokkal. Tudományos, analitikai konferenciává duzzasztott szakmai vásár. És üzleti konferencia. Meg TED Talk-stílusú beszédek elegye. Valamiféle világi workshop. Nemzetközi elemzői szubkultúra. Fußball-Matrix!
A jövő vagy a jelen?
Biermann nem légüres térben szemléli az egyes statisztikákat. Összeköti a pontokat, melyek végső soron egyfajta nyelvet alkotnak, saját szemantikával és szófordulatokkal. Ezeket csak kevesen beszélik olyan folyékonyan, mint az itt felbukkanó bukik, a kockafejűek, a statisztikai guruk és a valószínűség mérnökei. Ők tanítanak minket másként tekinteni a labdarúgásra. A vélemények játékát a tudás játékává alakítva. Mégsem akarnak Pénzcsinálót (Moneyball) játszani (bár a baseballból – mely olyan, mintha a foci csak szögletekből állna – is átemel analógiákat), noha így is a számok áldozataivá válhatnak. Persze kizárólag költségkímélően.
„A sisak nélküli futballban is kialakult egy információs univerzum, ahonnan biztosan össze lehet csipegetni pár százalékot…”
Hozzám a brutalista verzió élénk, karcsúsított változata jutott, tele önkritikával. Ebből rajzolódik ki egy friss látásmód, a labdarúgás jövője. Bár ez már inkább a jelen. A sport lebontása digitális fordulópontjához ért. A fejlett mutatók és modellek forradalmasították, adatai nélkül nincs már modern foci.
Kaszás Dávid
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
