A Holdnak is megvan a saját szénkibocsátása, ami kérdéseket vet fel Földünk égi kísérőjének keletkezésével kapcsolatban.
A japán Kaguja űrszonda másfél éven át gyűjtött adatokat az égitestről, ezeket az információkat elemezve jöttek rá a tudósok arra, hogy a felszín szinte valamennyi pontján szénion-kibocsátás zajlik.
A kibocsátás a hatalmas bazaltsíkságokon a legerősebb, míg a felföldeken a folyamat jóval gyengébb mértékű. Előbbi régiók sokkal fiatalabb képződmények, és mivel rövidebb ideje vannak kitéve a környezeti viszonyoknak, több széntartalékkal is rendelkeznek.
A kutatók a vizsgálat során összevetették a szénkibocsátás és az utánpótlás mértékét (a Hold elsősorban a napszél és a meteoroidok révén kapja a szenet), és azt találták, hogy valamennyivel több szenet veszít az égitest, mint amennyit kívülről kap.Tehát a Holdnak jóval több saját széntartalékkal kell rendelkeznie, mint eddig vélték.
A felfedezés alapján a Hold illékony szenet tartalmaz, amit vagy a keletkezése során szerzett, vagy a formálódása óta eltelt hosszú időszakban gyűjtött be. Az illékony vegyületek forráspontja alacsony, és általában az égitestek kérgében vagy atmoszférájában vannak jelen.
Ezidáig úgy hitték, a Holdon nagyon kevés illékony szén van, és az Apollo-programok során Földre hozott kőzetminták is arról árulkodtak, hogy az illékony elemek csak a régmúltban voltak jelen bolygónk kísérőjén.
A jelenleg érvényben lévő teóriák szerint a Hold úgy jött létre, hogy egy hatalmas, Mars nagyságú objektum nekiütközött a fiatal Földnek, és az így kirepülő törmelék új égitestté állt össze. A kataklizma során azonban nagyon magas hőmérsékletnek kellett lennie, ami az összes illékony vegyületet elpárologtatta volna.Ezzel szemben a mostani eredmények azt valószínűsítik, a Hold kialakulása nem járt extrém forrósággal.
A Science Advances című folyóiratban megjelent kutatás konklúziója alapján felül kellene vizsgálni a Hold keletkezését magyarázó modelleket.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
