Megszokott jelenség, hogy vannak ilyen-olyan vezető tisztségeket betöltő román emberek, akik a hatalom feltétel nélküli védettségét élvezik: tegyenek bármit, kövessenek el bármilyen törvénytelenséget, hajuk szála sem görbül. Mindez elsősorban Erdélyre jellemző, különösen a magyarok által is sűrűn lakott vidékekre. Bárki kérdezhetné: miért ez a velünk szembeni ellenséges magatartás, elszántság a barátainknak aligha nevezhetőkben?
A minap számolt be a helyi magyar média, hogy rövid „száműzetés” után visszakerült a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség élére a „székely ízeket” tagadó, egyébként magyarellenes intézkedéseiról elhíresült Mircea Diacon. Lemondását a háromszéki magyar politikai vezetők kérték, mert rendszeresen túllépte a hatáskörét, ittasan előbb kocsmai verekedést kezdeményezett, majd balesetet okozott, az ügyészség azonban nem emelt vádat ellene. „Barátunkat” múlt év decemberében mozdították el a háromszéki fogyasztóvédelem igazgatói székéből, de inkább felfelé buktatták, semmint eltávolítsák a „rendszerből”. Több mint valószínű, eszük ágában sem volt a magyar lakosság zaklatásában kiváló érdemeket szerzett „szakembertől” megszabadulni. Rövid brassói és besztercei kitérő után most újra Sepsiszentgyörgyről zaklathatja a magyarokat.
A másik eset azé a Sebastian Cucoș főrendőré, aki a csendőrség vezérkari főnökeként személyesen irányította a június 6-ai úzvölgyi eseményeken a pogromban résztvevő románokra vigyázó rendfenntartó erőket. Sőt, emberünk a helyszínre érkező –irányított, szállított – focihuligánokkal is kiválóan szót értett. Akárhonnan is nézzük, kulcsszerepet játszott – kinek a megbízásából? – az eseményekben. Mint ahogyan a tavaly augusztusi bukaresti tüntetés kíméletlen szétverésében is.
Az eddigiekből is kitűnik, vannak, akik kiemelt szerepet játszanak a magyarok megfélemlítésében, közvetve szülőföldjükről való elűzésében. Mielőtt bárki is elhamarkodott következtetések levonásával, felelőtlen általánosítással vádolhatna, hadd emlékeztessek: jövőben lesz harminc esztendeje, hogy az ismert szekus eszközökkel – diverziókeltés, a magyarellenes hangulat felsrófolása, stb. – kirobbantották a marosvásárhelyi pogromot, amelynek következményeként egyesek szerint 1o, míg mások szerint 15 ezer magyar hagyta el a „frontvárost”, zömük az anyaországban keresett és talált menedéket.
Hogy például a magyar szimbólumok és nyelhasználat ellen keresztes hadjáratot folytató Dan Tanasa mögött kik állnak, kik szolgáltatják neki a muníciót, azaz az információkat, és kik látják el számtalan perében a jogi képviseletet, az is jól sejthető.
Bárki kérdezhetné: miért ez a velünk szembeni ellenséges magatartás, elszántság a barátainknak aligha nevezhetőkben? Talán akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk: a sovénnacionalista románok körében elfogadhatatlan, hogy száz esztendővel utána, hogy Erdélyt Romániához csatolták, mi még közel másfél milliónyian itt vagyunk. Mi több, magyarul beszélünk, érzünk.
Impresszum
Erdélyi levelek Kapcsolat: [email protected]
PSblog, a PestiSrácok.hu blogtere
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
