Mert a dolgok mai, buktatórikus állása szerint ezt megint megszívtad.
Látod, látod, kellett Neked a vírusnak drukkolni, most aztán visszanyalt a fagyi.
Na, jó, a néhány nyikhaj, foglalkozási ártalomban már most is akut tüneteket produkáló exhibicionista önjelölt provokátorod kapott a sorstól egy egérutat, hogy mégsem a művészbejárón kelljen elosonni teljes megalázottságban, az ünneplő, éljenző, vállonvivő tömeg viharos tapskísérete helyett.
Ja, hogy nem szöveghű az interpretációm, meg a fordítás sem szó szerinti, de azért érted, ugye? Ha mégsem, akkor is nyugi, írásom végén ezt is tisztázni fogjuk.
Szóval, visszanyalt a fagyi, mint a legutóbbi, balatonőszödi kiruccanásod, a FeGyőr Andrással való flashmobod után. Mert, szegény szerencsétlen, a nagy nyári kánikulában csak kicsit elbizonytalanodott a politika útvesztőiben, és azt üzente Neked a helységnév táblától konspiratíve, hogy: “Feri bá, eddig már eljutottam és most hogyan tovább?” Te pedig ahelyett, hogy a hóna alá nyúltál volna, átgázoltál rajta (már, ugye képletesen) és még egy jó nyalást sem engedtél neki – a fagyidból. Azóta persze, áll a bál közöttetek (Göd, Szerencs, Eger stb.), annyira, hogy még Te se táncolsz kedvedre, pedig tudjuk, tudtál. De megmondom őszintén, engem ez egyáltalán nem lepett meg. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy két köcsögdudás reggel, éjjel, meg este megférjen egymás mellett, egy ilyen kisméretű, osztatlan közös tulajdonú csárdában.
Visszatérve eredeti témánkra, azért a csatatér egyetemeiden simán mehet az oktatás, úgy, mint eddig. Az SZFnE-n csak poénból ment, mintha menne, a CEU genderkurzusán pedig egyszerűen trendimódi értelmezés és nézőpont kérdése. A közvélemény által csak morbid humoráról ismert Kovács M. Mária történész-oktató irodájában, mondjuk, spontán spekulatíve. Mert, ha a gender (egyesek szerint göndör, kacskás, szóval minden, csak nem egyenes) tudományok szilárd alapjain éppen a doktori disszertációját készítő posztgradualista simán képzelheti magát széklábnak, akkor a professzor asszony székének négy lába is nyugodtan mondhatja, hogy ők az egyetem célirányos fakultásai. Az éppen fertőtlenítő takarítást végző, de a verbális környezeti ártalmak miatt sajnos már megfertőződött takarító néni, pedig nyugodtan mondhatja, hogy akkor pedig ő most, a valódi társadalmi nemét méltán ritkító tanszékvezető CEU történelemtanár, aki a négy nyakigláb hallgatónak diplomaelőkészítő kiscsoportos foglalkozást tart. Ha Te ezt kétségbe vonod, akkor Te vagy a megátalkodott antigenderista, antifeminista antifa, aki megkérdőjelezi a faszékláb húsvéremberi mivoltát és a takarító néni önmegvalósító törekvéseit.
Ebben az esetben legjobb, ha tüstént érzékenyítő különórákat veszel nagyarcú, szintén zenészbpártkongresszusi díszvendégedtől, Homonnay blikkfang Gergelytől, akinek neve és jelleme, Petőfi Sándor által már a XIX. században közismertté vált, emígyen: “Sehonnai bitang ember.”
Kedvenc időtöltése ugyanis az alpári gyalázkodásokon túl, hogy időnként imádott, szerencsére még élő macskája reinkarnációjaként éli életét. Azt már csak az örökké kételkedő emberek látják úgy, hogy az átalakulás lelkileg azért még nem tökéletes. Modern hősünk, mit hősünk, influenszerünk messze nem képes azonosulni imádata alanyával, inkább annak csak nehezen kierőlködött tárgyával (pontosabban trágyával), macskasz@rjancsi formában.
Aztán pl. Niedermüller “bitcoinbánya tulajdonos” (egyesek szerint inkább “bitcoin bányarém”(ísztő képződmény)) Péter is simán visszamehetne észt osztani (akarom mondani, levegőt rontani) a berlini Humboldt Egyetemre. Állítólag még sokan most is nagyon várják. Szerintem csak rosszindulatú pletyka, hogy inkább a hátrahagyott tartozásai és nem a kiváló oktatói képességei, munkája miatt.
De adós vagyok még az írás elején nyitva hagyott kérdés magyarázatával.
Azt beszélik, amikor Vidnyánszky Attila nevét megláttad a kuratóriumi névsor elején, menten dührohamot kaptál és ismét (mondjuk az beszédes, hogy már nem először) módosult tudatállapotba kerültél. Ekkor, ébrenléti lázálmodban vizionáltad, hogy az egyetemet már át is nevezték SZFNE-nek, azaz, Színház-, Film- és Népművészeti Egyetemnek. A hideglelés kerülgetett, tovább lázálmodván, hogy a végzős hallgatók diplomaelőadására menet, a jegypénztárak előtt: 1. hosszú kígyók soroznak – nem, ennek így nincs értelme: 2. hosszú kígyók Sorosoznak – nem, még csak ez hiányzott, hogy már ezek is: 3. hosszú kígyók söröznek – na, végre, így már tetszik! Főleg, ha a sörre töltve whiskyt is ihatnak, nem úgy, mint az egyszeri LMP-s parlamenter, Vágó Gábor, aki úgy járt, hogy járt volna neki, de nem jutott!
Na, a lényeg, hogy özönlik a tömeg az előadásra, mert a díszfellépő ráadásul éppen a már kész színész Óriás (bocsánat, csak Nagy) Ervin lesz, aki stílszerűen matyó szoknyában, saját tervezésű, hímzett szájmaszkban (és pártában) csángó népdalokat fog énekelni, rovásírás-nyelvi dialektusban. A siker, a mindenki általi (el)ismerés és szeretet, meg a gázsi előre borítékolható.
Írtam én ezt a kis szösszenetet a rab városból (nem “arab városból”, bár kétségtelen, hogy előőrseik már a spájzban, azaz a szomszédos bécsi kávézókban vannak), de, hogy a harmadvirágzását túlzottan átélő Lendvai elvtársnő és Karácsony kamufőpolgármester elvtársúr is megértse, még egyszer, lassan írom:
Raab városából tisztelettel:
Meggyesi József
U.i.: Feríí, hogy jössz te ahhoz, hogy a minden porcikájában tisztességes, becsületes, kiváló szakember Vidnyánszky Attilát vegzáld?! Inkább mondd, most éppen aktuálisan, hogy a bájfejű, hájgunár, önjelölt klipkirály, elmekórozs, elmelajos elmetársad elmehet a büdösbogár likába!
Meggyesi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
