Franklin Delano Roosevelt egész életét felforgatta a végzetes 1918-as év

Franklin Delano Roosevelt egész életét felforgatta a végzetes 1918-as év

„Olyan a memóriám, mint egy elefánté. Meg tudok bocsátani, de sosem felejtek” – írta Eleanor Roosevelt évekkel azután, hogy kiderült, férje, Franklin Delano Roosevelt megcsalta őt. 1918 fordulópontot jelentett a később négyszer amerikai elnökké választott férfi életében. Az első világháború utolsó évében a politikus haditengerészeti miniszterhelyettesként európai körúton járt, ahol amellett, hogy uralkodókkal, miniszterelnökökkel és katonai vezetőkkel találkozott, megtapasztalhatta, hogy milyen is közvetlen közelről egy pusztító fegyveres konfliktus. Roosevelt néhány hetes útja során agyondolgozta magát, de a kikapcsolódásra is szakított időt, népszerűsége pedig egyre növekedett, miután azonban hazatért az Egyesült Államokba, minden megváltozott. A politikust ledöntötte a lábáról a több tízmillió áldozatot követelő kór, a spanyolnátha, és miközben kétoldali tüdőgyulladással feküdt az ágyában, felesége megtalálta a szeretőjével váltott leveleit. Kapcsolatuk már soha nem lett a régi.

A dúsgazdag családban született Franklin Delano Rooseveltet gyermek- és fiatalkorában többen is igyekeztek eltántorítani attól, hogy politikai pályára lépjen. Amikor az ötéves Franklin 1887-ben találkozott Grover Cleveland amerikai elnökkel, a politikus csak ennyit mondott a kisfiúnak: „Kisember, különös dolgot kívánok neked. Sohase legyél az Egyesült Államok elnöke.”

Később, amikor már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a fiú politikusként képzeli el a jövőjét, édesanyja is felhívta rá a figyelmét, hogy jobb, ha távol tartja magát a politika zavaros világától.

A fiatalember azonban nem hallgatott az intelmekre: már néhány nappal 29. születésnapja előtt, 1911-ben New York állam törvényhozásának szenátora lett. Az ambiciózus Roosevelt karrierje villámgyorsan és rendkívül meredeken ívelt felfelé: már 1913-ban haditengerészeti miniszterhelyettessé nevezték ki.

Hírdetés

A politikus közmegelégedésre végezte a feladatát, miután azonban 1917 áprilisában az Egyesült Államok is belépett az első világháborúba, a fiatal, tettre kész Rooseveltnek már nem igazán volt ínyére, hogy még mindig egy íróasztal mögött kell gubbasztania ahelyett, hogy a harctéren venné ki részét a háborús sikerekből.

Tudta, politikusi karrierje szempontjából is sokat profitálhatna, ha elmondhatná magáról, hogy nem csak haditengerészeti miniszterhelyettesként tevékenykedett a világégés alatt. Ezért – részben távoli rokona, egyben példaképe, az egykori amerikai elnök, Theodore „Teddy” Roosevelt ösztönzésére – levelet írt Woodrow Wilson elnöknek, amelyben kérte, hadd harcolhasson ő is az amerikai bajtársakkal Európában.

Az elnök azonban ilyesmiről hallani sem akart, és közölte Roosevelt felettesével, Josephus Daniels haditengerészeti miniszterrel, hogy adja át a fiatalembernek: a legtöbbet azzal tehet a háborús győzelemért, ha a posztján marad. Bár a fiatal politikus ezután még személyesen is ellátogatott Wilsonhoz, az elnök hajthatatlan maradt.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »