A német választásokat követően újabb mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió – jövő áprilisában Franciaország elnököt választ.
Németország után Franciaország a legbefolyásosabb politikai nagyhatalom az Európai Unióban. A „Merkel-Macron” duó egyidejűleg menedzselte a liberális rend nemzetközi porondon való fenntartását – ezáltal is hol jobban, hol kevésbé visszaszorítva az orosz, a kínai és amerikai érdekeket – és az Európai Unió belpolitikai kihívásait is. Sikeresen hozzájárultak az Európai Unió „globalista“ beállítottságához és annak rögzítéséhez. Ahogy a közmondás is mondja: „Más idők, más emberek“, az Angela Merkel vezette német korszak a végéhez ért, azt viszont még nem tudni, mi lesz Emmanuel Macron francia elnök sorsa.
Kik a fő kihívói a 2022-es választáson, tovább cipeli-e ezt a „globalista” keresztet a hátán? Van-e még igény a Macron-féle kormányzásra? Ki is Emmanuel Macron és mit képvisel? Ezekre a kérdésekre igyekszünk majd választ adni.
Sokak meglepetésére Donald Trump elnökké választása és a pro-Brexit referendumot követően Emmanuel Macron a 2017-es francia választások során legyőzte fő riválisát, a szélsőjobboldali és euroszkeptikus Nemzeti Tömörülés elnökét, Marine Le Pent. Emmanuel Macron a párizsi terrortámadásokat követően távolodott el a Francois Hollande vezette szocialista kabinettől – ahol gazdasági miniszterként szolgált – és 2016 áprilisában bejelentette új pártja, az En Marche! megalakulását. Macron kétségtelenül az európai politika egyik meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát az elmúlt években, hol kisebb-nagyobb sikereket elérve, hol pedig kudarcot kudarcra halmozva.
Macron az elnöksége alatt bár sokszor hivatkozott az „európai stratégiai autonómiára”, mégsem tudta az EU-s külpolitikai egyik alap pillérévé tenni.
A transzatlanti kapcsolatok sem alakultak terveinek megfelelően Donald Trump elnöksége alatt. Macron bármennyire is pragmatikusnak bizonyult, mégsem tudta meggyőzni Washingtont fontos nemzetközi megállapodások, beleértve a párizsi klímaegyezmény, illetve az iráni nukleáris alku fontosságáról. Ami viszont a sikereket illeti…Macron kétségtelen öröksége az uniós újjáépítési alap, amely a koronavírus után a gazdaság felélénkítésének céljából jött létre. Külpolitikai sikerként lehet elkönyvelni Macron Kína felé szorgalmazott konzisztens külpolitikáját, a párizsi egyezménnyel járó vállalások betartását, illetve a radikalizmus elleni harcát.
Macron közel-keleti fellépését sem övezte mindig siker. Bármennyire is próbált hatást gyakorolni a regionális hatalmakra, sajnos többnyire csúnya kapufát rúgott. Legjobb példa erre a hegyi-karabahi békefolyamat, melyben Macron igyekezett ugyan részt venni, végül orosz-török nyomásra született meg. A francia elnök libanoni politikája sem járt sikerrel, ahol szintén regionális erők „kisakozzásának” az áldozata lett. Macron Törökországgal szembeni kemény fellépése a törökök Földközi-tengeren folytatott hegemón politikáját követően is hiábavalónak bizonyult, hiszen a francia elnöknek nem sikerült sem az EU-s, sem pedig a NATO-szövetségeseket meggyőzni az effajta fellépés szükségességéről.
Bár a francia elnök híve az egységes európai külpolitikának, ez mégsem akadályozta meg őt abban, hogy támogassa Khali Haftar tábornokot Líbiában, amivel megtörte az EU-s egységet.
Ami pedig Moszkvát illeti, Macron sokszor hangsúlyozta az Oroszországgal folytatott kapcsolat megerősítését, amivel követte a „Merkel-féle” politikai irányvonalat („tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet), ezzel több kelet-európai és balti országot sikerül elidegenítenie. Amellett, hogy Macron külpolitikai imázsa nem volt a legjobb, választási esélyeit még jobban aláássa a belpolitikai stagnálás és a járványhelyzet. Ugyan sikerült „kiboxolnia” a fent említett EU- s helyreállítási alapot, reformokat vezetett be, új munka-törvénykönyvet adott Franciaországnak, adó- és nyugdíjreformot hajtott végre, illetve sikerült megmentenie állami költségvetésből a vendéglátósokat és a kulturális szcénát, az idő jelenleg mégsem neki kedvez.
Fő riválisa, Marine Le Pen, soha nem látott támogatottsággal rendelkezik. De ki is Le Pen? Mit is képvisel?
A Nemzeti Tömörülést még az 1970-es években Jean-Marie Le Pen alapította, Marine Le Pen apja, akitől közel 40 év után vette át a párt irányítását. Ugyan a 2017-es francia elnöki választás második körében vereséget (66-34 arányban) szenvedett Emmanuel Macronnal szemben, a kudarcból felállva, 2022-ben még erősebben és nagyobb támogatottsággal küzd majd meg az elnöki székért. Az évek akárcsak bármilyen más politikust, úgy Marine Le Pent is formálták. Míg a pártelnökasszony 2017-ben „frexittel” (francia kilépés az EU-ból), az euró megszüntetésével, Franciaország NATO-ból való kivezetésével és a francia frank bevezetésével kampányolt, ezzel folytatva a Trump és a Brexit adta politikai irányvonalat, addig a jelenlegi kampányban jóval mérsékeltebb retorikával kommunikál. Az évek alatt a párt nemcsak strukturális változásokon esett át, de még nevet is változtatott. Nemzeti Frontról – Nemzeti Tömörülésre, ezzel is elhatárolódva az apja által hátrahagyott politikai hagyatéktól.
A radikálisok immár megbékéltek a monetáris szuverenitást korlátozó Európai Központi Bankkal, illetve a schengeni rendszert sem rúgnák fel. Bár mérséklődött Le Pen politikai kommunikációja, a Nemzeti Tömörülés továbbra is euroszkeptikus és antiföderalista párt maradt, mely a szuverenitásra helyezi a fő hangsúlyt.
Leredukálnák az Európai Bizottság hatáskörét, és megerősítenék a Tanácsot, mellyel megtörnék a „szupranacionális” politikai irányvonalat és egy nemzetállamokra épülő Európát alakítanának ki.
Míg Marine Le Pen szándéka 2017-ben az EU elhagyása volt, addig most inkább belülről alakítaná át a szervezetet. Bár jelenleg Marine Le Pen nem kulcsszereplő az európai döntéshozatalban, ez a szcenárió a közeljövőben megváltozhat. Az európai jobboldal – Fidesz-KDNP, az olasz Liga, a spanyol Fox és a lengyel Jog és Igazságosság – politikai tömörülése is hozzásegítheti Le Pent a strukturális változások végrehajtásához. Mivel Franciaország a 2. legnagyobb és legbefolyásosabb politikai hatalom az EU-ban Németország után, a tét nem kicsi…. az EU jövőjét meghatározó választások egyikének nézünk elébe 2022-ben. Két világ csap össze. Macron vagy Le Pen? Föderális avagy nemzetállamokból felépülő Európai Unió?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
