Franciaország tizennégy afrikai országban nyomtat pénzt, amellyel „megakadályozza ezen afrikai országok fejlődését, és hozzájárul a menekültek útnak indulásához, akik aztán vagy életüket veszítik a Földközi-tengeren vagy az olaszországi partokra érkeznek” – nyilatkozta a múlt héten az olasz lapoknak Luigi Di Maio olasz miniszterelnök helyettes.
Az Öt csillag mozgalom vezetője nem először hibáztatja a migrációs válságért Franciaországot, szavai miatt pár napja be is kérették Párizsban az olasz nagykövetet, Di Maio azonban továbbra is egyfajta gyarmatosítással vádolja a franciákat.
Az olasz miniszterelnök szavai túlzásnak tűnnek, ám azt, hogy az egykori afrikai gyarmatok továbbra is függnek Franciaországtól, a hivatalos francia politika is többször elismerte. Jacques Chirac korábbi francia államfő például 2008-ban azt mondta, hogy
„őszintén el kellene ismerni, hogy a francia bankokban lévő pénz nagy része pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik”.
Nehéz a kilépés az egykori anyaország árnyékából
Támadható, sőt, ízekre is szedhető a kijelentés, de a lényegét tekintve több mint igaz. Di Maio valójában telibe talált, amikor azt mondta, a nyolc nyugat- és hat közép-afrikai országot Franciaország csellel egyfajta új gyarmatként becsatornázott, és az „afrikai frankjával” folyamatosan nyomást gyakorol rájuk. Ezeknek az államoknak mindenben alá kell vetniük magukat Franciaországnak: nem adhatnak el semmit engedély nélkül és előjogot kell biztosítaniuk a francia vállalatoknak – fejtette ki Szomráky Béla Olaszország-szakértő a Kossuth Rádió A nap kérdése című műsorban.
Hozzátette: Macron hiába mondta, hogy kiléphet, akinek nem tetszenek a feltételek – ez nem egyszerű.
Ráadásul Franciaország katonai támaszpontokat is telepített ezekbe az országokba – reagált Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, nemzetközi jogász.
Kifejtette: titkos szerződéseket is köthetett a korábbi gyarmatokkal. Ha léteznek ilyenek, azok a rendfenntartással kacsolatosak, azaz ha Franciaország vagy valamely francia vállalat érdekei sérültek, akkor Párizs „kivette a részét a rend helyreállításából”.
Az a nyolc vezető viszont, amelyik nem akart csatlakozni, rövid időn belül elhunyt – jegyezte meg Tóth.
Összehasonlítva a két korábbi nagy gyarmattartót, a franciákat és a briteket, „mintha Franciaország keményebben fogná a korábbi gyarmatait”. A franciáknál érezhető az egyenlőtlenség, a britek viszont – ha néha csak látszólag is – törekednek arra, hogy a nemzetközösség tagjai ne érezzék a rekolonizálós törekvéseket – mondta.
Franciaország még mindig sakkban tartja korábbi gyarmatait?
Ezek az országok a valutatartalékaik 65 plusz 20 százalékát különféle címeken a Francia Nemzeti Bankban, vagy annak Afrikába kihelyezett fiókjaiban kell tartaniuk, és csak a fennmaradó 15 százalék felhasználásáról dönthetnek szabadon. „Ha ennél többet akarnak felhasználni, akkor a saját pénzükből kell kölcsönt felvenniük” – hangsúlyozta az Olaszország-szakértő.
Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy Di Maio számára miért most jött el a legmegfelelőbb pillanat a vádaskodásra, Szomráky Béla azt felelte, hogy pár hónapja még az olasz vezetők sem biztos, hogy ismerték a francia-afrikai hátteret, az utóbbi időben viszont üzengetések formájában elharapózott a két ország diplomáciai kapcsolata, és az olasz politikusok most látták elérkezettnek a pillanatot, hogy „odaszúrják” a francia-afrikai kapcsolatokat.
„Macron európai értékekről beszél, de miféle érték az, ha szegény sorsú nemzetek sorát 18-19. századi stílusban kizsákmányolják?” – hangoztatta.
Franciaországnak erős a befolyása az unión belül, és sokáig a legfontosabb alapítónak számított. A németek befolyásának erősödésével azonban visszaszorult a jelentősége, de ezt ma sem szabad alábecsülni. Az Európai Unió Afrika-politikájára a mai napig a franciáknak van a legerősebb ráhatása – mutatott rá Tóth Norbert.
Hangsúlyozta: nem szabad elfelejteni a többi gyarmattartó országot sem, kiemelve Belgium Kongóban a 19. és a 20. század fordulóján végzett népirtását. „A belgáknak van a legtöbb takargatnivalójuk” – szögezte le, hozzátéve: „A Benelux-államokat és a franciákat szent tehenekként könyvelik el az európai integrációban, holott vannak olyan történelmi bűneik – például a gyarmatosítás –, melyek hatásai a jelenben is érzékelhetők”.
A migránsok a szegénység elől menekülnek Európa felé
Tóth elmondta: a brit gyarmatbirodalom megszűnése – bár voltak konfliktusok – a brit korona bölcsességének is az eredménye, a francia eset viszont jóval több konfliktust eredményezett. Ez arra is visszavezethető, hogy Franciaország mindig centralizált állam volt, és ez látható a megyéknél is, például Korzika esetében.
A britek pont emiatt voltak stabilabb és sikeresebb gyarmattartók, mivel nagyobb önállóságot engedtek a mai nemzetközösség országainak – tette hozzá.
A probléma inkább abban lehet, hogy Franciaország a gyarmatok függetlenné válását merő formalitásnak tekintette. Eljátszatták velük a választásokat, de valójában továbbra is gyarmati sorban akarták tartani őket – jegyezte meg Szomráky. Hozzátette: az 1958-as guineai választások előestéjén De Gaulle francia miniszterelnök az elnöknek azt ígérte, következményei lesznek a függetlenség megszavazásának.
A Száhel-övezet, ahol a migráció a legtöbb problémát okozza, korábbi francia érdekszféra. Az itteni országok produkálják a legtöbb illegális bevándorlót Európa számára. Ha hagyták volna ezeket az államokat a saját lábukra állni és valódi segítséget nyújtottak volna nekik, akkor lehet, hogy nem alakul ki a mai migrációs nyomás – mondta Tóth Norbert.
Ugyanakkor a francia állam továbbra is törvényesen sarcolja és fosztogatja ezeket az államokat, mélyszegénységben tartva azokat, valamint hozzájárulva a migráció elindításához – reagált Szomráky.
Hirado.hu, Kossuth Rádió
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
