Vége a liberálisok és a szocialisták vitájának, hiszen a szocialisták liberálissá vedlettek. A valódi választóvonal Európában a liberális és az illiberális társadalmak között húzódik.
Jól szervezett és igazi intellektuális élményt adó konferenciát tartottak május 23-án és 24-én. Az Európa jövője című rendezvényt a visegrádi országok volt politikusai és európai uniós képviselői tisztelték meg, közismert külföldi újságírók és értelmiségiek társaságában.
Üdítő élmény volt hallgatni bölcseleti mélységű előadását Chantal Delsol írónak, a francia kultúra alkalmi nagykövetének. Ha valakinek, neki itt volt a helye. Az illiberális demokrácia sorra bontakozik ki Közép-Európában, és mi erre Nyugaton nem vagyunk felkészülve – írta a Le Figaro február 23-i számában, a Közép-Európa népei miért utasítják vissza az erkölcsi leckéinket? című cikkében. Majd így folytatja: a berlini fal összeomlása után e társadalmak meglepődtek a nyugatiak mentális és szellemi tájképén.
A szovjet rendszerben edződve, a nemzeti identitásukat védve, sokan megütközve szembesültek a nyugati posztmodernitással. Azzal, hogy a hazaszeretet ott már lejárt szavatosságú áru, és a hűvös egoizmus honol mindenhol. Egy másik írásában (Le Figaro, 2017. szeptember 7.) arra a következtetésre jut, hogy nem iszlámfóbiáról, hanem Nyugat-fóbiáról helyesebb beszélni. A radikális iszlámhitűek gyűlölik a Nyugatot. A probléma az – folytatta –, hogy mi sem szeretjük magunkat.
E megállapítás nem okoz meglepetést annak, aki hosszabb időt tölt Nyugaton. A multikulturalizmus érdekében ugyanis leépítették önbecsülésüket, és az oktatásban is a negatívumokat emelik ki a múltjukból. Európa pozitívumainak méltatása gyanús lett. „A multikulturalizmus – írta Samuel Huntington – lényegében antieurópai civilizációs forma. Nem más, mint egy Nyugat-ellenes ideológia.”
Chantal Delsol véleményét osztja, de még élesebben fogalmaz Éric Zemmour, a magyar történelemben is jártas író és esszéista. Ő a kezdetektől támogatta, népszerűsítette a magyar kormány politikáját. Volt hol, hiszen politikai hírmagyarázó több televíziós műsorban, a Le Figaro újságírója, és népszerűek az RTL-ben elhangzó rádiós jegyzetei. Eric Naulleau újságíróval nagy sikerű heti politikai televíziós vitát vezet Paris Premiére címmel. Eddig tizennégy esszékötete és három regénye jelent meg, amelyekért több díjjal is jutalmazták.
A francia öngyilkosság című könyve igen nagy visszhangot váltott ki, rengeteg példány kelt el belőle. Zemmour megosztó személyiség: szókimondó írásai, nyilatkozatai miatt már többször meggyűlt a baja a bíróságokkal. A vidéket járva gyakran kérlelte hallgatósága, hogy induljon a francia elnökválasztáson, sőt regényt is írtak arról, hogy kivételes népszerűsége miatt miként szerezhetné meg az elnöki széket.
Az Önteltek máglyája című tárcakötetében olvasható a Magyarország ütközik Európával, amelyet elnököl című cikke, amelyben ostorozta a brüsszeli alkalmazottak kioktató okoskodását. Minden bírált magyar intézkedésről sorra kimutatta, hogy azt már alkalmazták a világháború utáni Franciaországban, Németországban, az EU hangadó államaiban. Minden csütörtökön egy új könyvet mutat be és elemez a Le Figaro hasábjain.
Álljon itt Eric Zemmour egyik áprilisi rádiós jegyzete, amely Mostantól Orbán Viktor Brüsszel első számú ellenzéke címmel hangzott el.
„Orbán Viktor győzelme messze túlmutat a kis Magyarországon. Egy újabb választási siker, amelyet a nyugati elitek megvetően populizmusnak titulálnak. Pedig a leckét feladták minden jobboldali pártnak. Orbán pártja – amely többek közt a francia Republikánus Párttal és a német Kereszténydemokrata Unióval együtt az Európai Néppárt tagja – úgy győzött, hogy közben vállalta Európa keresztény gyökereit, és küzdött a nagy népességcsere ellen, példát mutatva egy olyan országnak, mint a multikulturális Franciaország.
Ausztria, Szlovákia, Olaszország és Lengyelország után Magyarország ismét a kezdőkörben van. Immár a kontinens fele ellenzi a brüsszeli politikát, illetve a német és a francia gazda magatartását. Fél Európa – köztük Észak-Olaszország is – támogatja az Orbán Viktor által elméletileg megindokolt illiberalizmust. A nemzetközi média sulykolása ellenére – amely elkeseredett kampányt folytat Orbán ellen – az illiberalizmus nem ellentéte a liberalizmusnak, még kevésbé a piacgazdaságnak.
A kommunizmust elszenvedő magyar és lengyel nemzet nem ellensége a piacgazdaságnak. Viszont a 2008-as válság megváltoztatta a vak és naiv bizalmat a liberális ideológusokban. A pénzügyi krízis megértette velük, hogy az állam hasznos eszköz a bankok és a nagy befektetői csoportok hatalmának korlátozásában, miközben jó gazdasági mutatókkal rendelkeznek. Magyarországon négyszázalékos a növekedés és három százalék alatt van a munkanélküliség. […]
Olaszország az európai bíróságok tilalma miatt nem védekezett a Líbiából érkező emberáradat ellen. Ezt Orbán visszautasította, megépítve a híres kerítést a szerb határon. A jogállam a bíróságok diktatúrájává vált, akik az emberi jogok vallásának nevében ítélkeznek. Ám adódik a kérdés: ha a jogállam szembemegy a demokráciával, a néptöbbség akaratával, mit kell választani? Míg a nyugati országok a jogállamot, Magyarország és szomszédjai a demokráciát választották.
Az idő rég túlhaladt a szuverenisták kontra föderalisták vitáján: senki nem akarja elhagyni az Európai Uniót, de nem akarnak Európai Egyesült Államokat sem. Vége a liberálisok és a szocialisták vitájának, hiszen a szocialisták liberálissá vedlettek. A valódi választóvonal Európában a liberális és az illiberális társadalmak között húzódik. […] Azaz Nyugat és Kelet között. Orbán győzelme azt mutatja, hogy a keleti szél erősebben fúj, még Nyugaton is.”
S. Király Béla
A szerző politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
