A 150 éves kolozsvári vasút születésnapi ünnepségén a Magyar Államvasutak (MÁV) a járványhelyzetre hivatkozva nem képviseltette magát. Kérdés, jelenlétük ellensúlyozta volna azt, hogy az évforduló tiszteletére elhelyezett emléktábla sem nyelvében, sem tartalmában nem vesz tudomást azokról, akik a vonalat is, az állomást is felépítették.
Az ilyen otrombaság nem az első eset. 2014-ben, amikor emléket állítottak az állomásfőnököknek, a névsort „radírral írták”, az állítva, hogy az 1870–1945 közötti időszakról nincsenek adatok. De még mennyire vannak! A felzúdulás hatására megígérték a tábla kiegészítését. Közben a Krónika megpróbált hozzájutni a nevekhez, de a MÁV az archívumában fellelhető anyagokat szégyenletes módon csak pénzért adta volna ki.
Ez durva hiba, a nemzeti összetartozás megcsúfolása.
Felháborodásomat az enyhíti, hogy két fiatal kereszténydemokrata a névsort még 2015-ben kiegészítette.
Felavatták hétfőn a kincses városi pályaudvar főépületén a Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonal 150 évvel ezelőtti építésének emléket állító táblát. „1870 ősze meghatározó jelentőségű volt: közelebb hozta Kolozsvárhoz Budapestet és Bécset” – hangsúlyozták az ünnepségen.<
Hogy ez alapján elkészült-e az új, már a magyar neveket is felsoroló emléktábla, nem tudom. Fényképet erről nem találtam. A helyszínen is hiába keresték. De kell még rá egy újabb név. A névsorért nem kell levéltárba menni, elég az Arcanum adatbázisban kutakodni. Így derült ki, hogy egy időre Preyer Ágost úr is állomásfőnök volt Kolozsvárt. A Vasúti és Közlekedési Közlöny 1881. évi 12. évfolyamának április 6-án megjelent számában ő a m. kir. államvasutak kolozsvári állomásfőnökeként szerepelt, és határozott véleményt közölt az akkoriban zajló egyenruha-használatról. Preyer egyszerű egyenruha mellett érvelt, azt is javasolva, hogy az egyenruhát a vasutasok, mint a katonák, szolgálaton kívül is hordják.
Virányi István szakállt viselt, szívesen adakozott, például a Deák-szobor költségeihez is hozzájárult. Ismert állatvédő volt. Kugler Mihály Kugler Henriknek, a híres cukrásznak a testvére volt. (Nevéről József Attila ötforintos vágya juthat az eszünkbe.) Kugler Kolozsvárról elkerülve fantasztikus terveket kovácsolt, például Duna alatti alagutat, Gellért-hegyi siklót. Tervei kivitelezésére jogot is szerzett. Ha valaki meg akarta volna valamelyiket valósítani, fizetnie kellett volna.
De nem akadt vállalkozó, s így Kugler nem gazdagodott meg, sőt az egyik adósságát a másikból fedezte, majd egy uzsorás karmai közé került, végül sikkasztott. Börtön helyett a tébolydában végezte.
Utóda az említett Preyer Ágost volt, akit 1882–1889 között Egedy Lajos követett. Egedy, amint a Magyar Polgár kolozsvári lap 1889. február 28-án megírta, egészségi okokból Abbáziába utazott. Helyére Hauda Nándor kocsárdi állomásfőnök került. Egedyre, gyógyulása után, a forgalmi szak főellenőri posztja várt.
1889 nyarán Baross Gábor és Wekerle Sándor a helyszínen akarták megismerni Erdély kulturális és gazdasági intézményeit. Körutat tettek tehát Erdélyben. De erről senki sem tudott, csak néhány beavatott és a vasutasok. Ezeknek szigorúan meg volt hagyva a titokban tartás. A kolozsvári állomásfőnök nem volt elég titoktartó, azt hitte szegény, hogy kedveskedik vele miniszterének, ha kis fogadtatást rendeztet számára, és megsúgta az érkezés idejét a város fejeinek. Szegény ember állásával fizetett érte, Baross elmozdította a főnökségtől, pedig érdemes, kitűnő hivatalnok volt. Mindezt 1911-ben írta meg Az Újság karácsonyi száma. Nem nevezték meg, hogy ki volt a pórul járt állomásfőnök, de – ha a történet igaz – nem lehetett más, mint Hauda.
Őt Krimsky Géza követte, akit a vasúti munka mellett íróként is számontartanak. A farkasok című háromfelvonásos népszínművét 1902-ben mutatta be a kolozsvári nemzeti színház, Buridán szamara c. vígjátékát jutalomban részesítette az EIT (Erdélyi Irodalmi Társaság), amelynek tagja is volt. 1931-ben halt meg, sírja a Házsongárdi temetőben van.
A kolozsvári állomásfőnökségben utóda Lósy Béla lett, aki 1892-ben még Csucsán volt állomásfőnök, majd 1893-tól egészen 1910-ig Kolozsvárott. Ferenc Józseftől egy melltűt kapott ajándékba. 1911-től Asztalos Sándor lett az állomásfőnök, 1941-ig az utolsó magyar ezen a poszton. A második bécsi döntés után, 1941-től 1944-ig Elekes András volt az állomás első embere.
Ezzel a sor végére értünk, de van még mondanivaló. Például a tévedések. Mátis Bálintot is említik, mint Kolozsvárra Elekessel együtt kinevezett állomásfőnököt. Mátis valóban a kolozsvári állomáson dolgozott, de mint ún. főintéző. A tiszti cím és névtár szerint az állomás harmadik embere. Lehetne még folytatni néhány érdekességgel, olyasmikkel, hogy néhányan kolozsvári állomásfőnökök leszármazottjaként mutatkoztak be Magyarországon, de az állomásfőnökök jelenleg ismert – és minden valószínűség szerint teljes – listáján a nevük nem szerepel. Van viszont egy figyelemre méltó történet. A Kolozsvárt megjelenő Ellenzék 1929. május 4-én beszámolt egy bírósági tárgyalásról. A város akkori állomásfőnökét, Vasile Sibianut tanúnak idézték. Idézek a tudósításból:
„A tanú nacionáléjának bemondása után dr. Dunca elnök felszólítja, hogy nyilatkozzon a megvesztegetésekről. Sibianu Vasile azonban semmiről nem tud semmit. Az egész ügyről csupán akkor értesült, midőn a panamát már felfedezték.
Giurgiu: Hogy lehet az, hogy ön mint állomásfőnök semmit sem tudott az egész dologról? Hiszen már az egész városban beszéltek róla.
Sibianu egy semmitmondó vállrándítással intézi el a kérdést.
Giurgiu: Tudomásom van arról, hogy egyes vasutasok egyszerre két fokozattal is előléptek. Hogyan magyarázza állomásfőnök úr ezt a tényt?
Sibianu: Ez valószínűleg a CFR-nél bevezetett romanizálás következménye, amelynek értelmében az előléptetésnél a román nemzetiségű CFR-alkalmazottakat feltétlenül előnyben részesítik.
Tiplea ügyész ismét közbevág, és tiltakozik a tanúnak ide nem tartozó kérdésekkel való zavarása ellen.
– Ne tessék mellékvágányra menni, védő úr!
Dr. Giurgiu: Én megmaradok a mellékvágányon, az ügyész úrnak átengedem а fővágányt, mert ebben a perben a mellékvágány a fontosabb.”
Ennyit az 1918. december elsején ígért teljes egyenlőségről. Ezek után nézzük Kolozsvár állomásfőnökeinek ismertté vált névsorát:
Surján László
A Kolozsvárt született szerző orvos, politikus, volt népjóléti miniszter, országgyűlési, valamint EP-képviselő, a KDNP egykori elnöke
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
